2010. február 26-ra van meghirdetve az OMVK országos küldöttgyűlése, amely összejövetelen a jelenlevők feladatai közé tartozik az új ciklusra tisztségviselők megválasztása.

Engedjék meg, hogy némi párhuzamot vonjak a politikai választásokkal, hiszen ott is egy ciklusra történik majd a választás. Ebben a témában hivatalosan is megkezdődött a választási kampány, az irányító szerepre törő pártok már csepegtetik az információkat, megnevezték a személyeket, akiknek a segítségével a meghirdetett programot szeretnék megvalósítani. Ezzel szemben a vadászat berkein belül szinte semmi nem történik, csak magán beszélgetések során, szűk társaságban fogalmazódik meg vajon kik is lesznek a különböző pozíciókra a jelöltek. Neveket hallunk, attól függ milyen környezetben, milyen társaságban vagyunk éppen, egyet nem hallunk és nem olvashatunk sehol sem: mit szeretne a jelölt csinálni, mit tenne azért, hogy a vadászat ügye előre mozduljon, mindezt hogyan képzeli megvalósítani, tud-e és milyen garanciákat arra, hogy az ígéreteket teljesíti. Lesz-e lehetőség a vadásztársadalomnak arra, hogy a kimondott programot a tisztségviselőktől számon kérje, lesz-e lehetősége egyáltalán választani, vagy csak arra lesz lehetősége az országos küldötteknek, hogy neveket húzzanak ki a megkapott listából, ha lesz egyáltalán lista.

Ütköztetik-e egyáltalán a jelöltek a nagy plénum előtt elképzeléseiket, vagy csak azért kerülnek a listára, mert valakinek szimpatikus a személyük és bekerülés esetén nem próbálják a vadászat álló vízét felkeverni?

Mert a víz nemhogy álló, de poshadt is. Elszáguldott mellettünk az idő, egészen más formában, más módszerekkel kellene a vadászat és vadászok ügyeit, érdekeit a mai világban, a mai környezetben képviselni. Egyáltalán képviselni kellene, mert ma sokan úgy érzik semmilyen képviselete a vadászt ügyének és a vadászoknak nincs. Illetve van, de alig érezzük, leginkább akkor, amikor év elején kiváltjuk a vadászjegyünket, és leszurkoljuk az éppen aktuális díjat ezért a szolgáltatásért. Amiért mellesleg nem fizet rosszul az állam, hiszen az országos érdekképviseleti szervezet költségvetésének jelentős részét teszi ki. (Amit természetesen mi vadászok dobunk össze a vadászjegy éves díjának leszurkolásával.) Vajon, ha egy politikai irányvonal váltás esetén valamelyik ügyes illetékes kitalálja, hogyan lehet megspórolni egy-két százmillió forintot, miből fog a szervezet bért fizetni?

Ez nem egyszerű kérdés, amire nem oly egyszerű a válasz sem, de itt az alkalom, hogy a kamarai választás is igazi VÁLASZTÁS legyen. Az országos küldötteknek legyen lehetőségük megismerni a jelöltek programját, elképzeléseit, a megoldásnak javasolt technikák mikéntjét, hogy tudjanak választani, melyiket, mely jelölt elképzeléseit támogatják, mely személyt lehet időnként az elvégzett munkájáról beszámoltatni, vagy időszakonként számon kérni, az ígéretekkel szembesíteni? Ez a választások igazi tétje, no és a vadászat jövője.

Mindannyian tudjuk, hogy az elkövetkezendő időben a vadászat berkein belül komoly változások várhatók, amelyekre fel kell készülnünk, adott esetben eme változásoknak elébük kell mennünk. Ma még mintegy ötvenöt-ezer vadász van, a választásokon olyan tisztségviselők megválasztását kellene célul kitűzni, akik ezt a munkát szeretnék végezni, mert, ha nem így tesznek küldötteink, részesei lesznek annak a folyamatnak, amely a vadászlétszám jelentős csökkenéséhez, a vadászok érdekérvényesítő erejének további romlásához vezet majd. Ha tömegesen csökken a vadászok létszáma, elmaradnak a bevételek, eltűnnek a meleg irodák és jó fizetések.

Ez a vadászokat illető kérdés, azonban a vadászat ügyének kérdésében is a megfelelő személyek megválasztása lenne a cél. Vannak ma a vadászatban itthon és nemzetközileg is elismert személyek, akiknek már nevük van a szakmában, akiknek a nevük mögött komoly eredmények sorolhatók fel, és akikben van ambíció, képesség, hogy a vadászat vadgazdálkodás ügyét mind a szakmán belül, mind pedig a széles nagyközönség előtt képviselni tudják. Van egy nagy előnyük, hogy a mai korban élnek, a mai korban fiatalok, a mai kihívásoknak képesek megfelelni. A munkában megfáradt, köztiszteletben álló szakembereknek pedig meg kell köszönni a munkájukat, el kell ismerni az eredményeket, de tanulni kell a hibáikból. A mai pörgő világban már nehezen találja fel magát egy korban idősebb ember, ha magától nem jön rá, hogy ideje a staféta botot átadni, akkor az illetékeseknek kell finoman figyelmeztetni és a kellő lépéseket megtenni.

A legközelebbi országos küldöttgyűlésen megválasztandó minden tisztségre lenne jelölt, aki a megfelelhet az elvárásoknak, kérdés, hogy bekerül-e a köztudatba a posztok kapcsán a nevük? Lesz-e támogatottságuk, valóban választani tudnak/akarnak-e a választási lehetőségek közül a küldötteink, vagy csak szavazni lesz lehetőségük az eléjük tett listáról?

Nagy szavakkal mondhatnánk, hogy nagy a tét az elkövetkezendő választásokon, mint minden megyei választáson a tavalyi év során. Kevés kivételtől eltekintve jelentős változások a megyékben nem történtek, viszonylag kevés az új arc, az új személy a vezetőségekben, kérdés, hogy országos szinten lesz-e megújulás, lesz-e komoly változás, várható-e, hogy bekövetkezzenek az indokolt személyi változások? Ezzel együtt lesz-e komoly eredményekre képes érdekképviseletünk, érdekérvényesítésre képes szervezetünk?

2010. február 26-án kiderül.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés