Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Emlékezés
Emlékezés : Hajdu Tibor

Hajdu Tibor

  2007.12.03. 14:56


 

Hajdu Tibor
1957-2007 

 

Hajdu Tibor okleveles erdőmérnök, okleveles vadgazdálkodási szakmérnök a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának igazgatója, a Zala Megyei Vadászszövetség elnöke, 2007. november 21-én, élete 51. évében elhunyt. Halálával megrázó és fájdalmas veszteség érte az erdész- és vadásztársadalmat.

         Életútját, vadászéletútját maga fogalmazta meg a közreműködésével 2001. évben kiadott Zala megyei Millenniumi Vadászati Almanachban. A zalai falusi környezetben töltött boldog gyermekkort Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Molnár Gábor és Kittenberger Kálmán vadászkönyveinek tanítása tette teljessé, kötelezte el a természethez-vadhoz kötődő hivatás mellé Tibort. Egyéves erdészeti fizikai munka után 1977-ben erdőmérnök-hallgató lett Sopronban. Kiváló kapcsolatteremtő, közösség-összetartó képessége ott teljesedett ki először, meghatározó alakjává válva évfolyamának. Végzett erdőmérnökként Zalában, a Zalaegerszegi Erdőtervezési Irodánál helyezkedett el, melynek pár év múlva vezetője lett, 1996-tól pedig, a Zalaegerszegi Erdőfelügyelőség – és annak jog-utódai – igazgatója. Vezetőként az átszervezésekkel együtt járó létszámleépítéseket hosszas belső vívódásokkal, kifelé nem mutatott lelki gyötrelmekkel élte meg.

Pár éve tette fel nekem a következő kérdést, miután érdeklődtem borús hangulata okáról: „A héten három munkatársam közül kettőtől meg kell válnom. Mindhárom kiváló, nálamnál sokkal kiválóbb ember és mindegyik a barátom. De döntenem kell. Nekem.”

         Amilyen lelkiismeretes, mindent magára vállaló, a dicséretet elutasító, a hibákat a maga, az eredményeket a munkatársai javára író erdész volt – no ilyen volt vadásznak is.

         „Első vadászjegyemet is a sok hálával emlegetett egyetemen váltottam ki 1980-ban, az Ifjúsági Bérkilövő Vadásztársaság tagjaként” – írja a vadászkezdetekről.

         1981-ben a pókaszepetki Vadásztársaság tagja lett és maradt mindvégig. „Lassanként a felelősségteljes feladatok is rám találtak…”

         Dolgozott a Zala Megyei Trófeabíráló Bizottságban, a megyei Ellenőrző Bizottságban és 1988-ban vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett. Vadászati munkával járó tisztségei szaporodtak, megyei vadászmester, országos küldött, vadgazdálkodási szakbizottsági tag, majd végül, 1997-től a Zala Megyei Vadászszövetség elnöke lett.

         Elnökségi ideje alatt alakult ki a földtulajdonjoghoz kötött új vadászati rendszer, melynek összes buktatóit az Ő vezetésével, a erdész-vadász, a mezőgazdász-vadász és nem utolsó sorban a vadász-vadász ellentétek diplomatikus feloldásával sikerült átlábalni.

         Az országos vadászati torzsalkodáshoz képest, Zalában viszonylagos nyugalom és összefogás jellemezte a vadászati közéletet, nem kis részben Tibor jóvoltából. Oroszlánrészt vállat az új, a zalaegerszegi Petőfi utcai vadászszékház megteremtésében.  

         Megyei, majd lassan országos hírre tett szert a rendezvények levezető elnöki teendőinek ellátása során tanúsított hozzáértésével, empátiájával és sajátos, mindenkit magával ragadó humorával.

         Vadászként rendkívül szerény volt. Pozíciói, tisztségei okán, a vadászat tortájából sokkal nagyobb szeletekkel kínálta meg a sors, mint amit elfogadott. Híven tükrözi ez irányú hitvallását az alábbi néhány sora:

         „A vadászatban már korábban is megrögzötten vallottam a „keveset, de jót” elvét, ez természetesen terítékemen is tükröződik.

         Egervári otthonunk falait, ahol feleségemmel és három leányunkkal élünk, nem borítja agancserdő, nincsenek a birtokomban kiállításon díjazott vagy érmes trófeák. Vannak viszont kapitális, soha nem feledhető és egyre nemesebbé patinásodó élményeim és emlékeim!”

         Szerencsére a sors megengedte, hogy a jól megérdemelt, magas vadászati kitüntetéseket – Magyar Vadászatért Érdemérem, Kamara Aranyérme, Hubertus-kereszt, Nimród-vadászérem – még egészsége teljében megkaphassa.

          Tibor! Nagyon fogsz nekünk hiányozni.

Elmentél. Nekünk, a barátaidnak és a többieknek, a Téged tisztelő zalai vadászoknak maradt belőled a „soha nem feledhető és egyre nemesebbé patinásodó” derűs, szeretetre méltó személyiséged, tisztességed és igaz emberséged emléke.

 

         „Mely harsány, érc hang, fülekbe kúszva örömre derített – elnémult,

         Felemelt fej, egyenes derék, mint példa – meghajolt,

         Szív lángja, mely melegsége tábortűzként hatott – kialudt,

         Derű, vidámság, nevetés késztető ereje – elfogyott.”

         -Sly-

 Nagykanizsa, 2007. 11. 30.

                                                                       Dr. Nádor László

 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség