[Friss hozzászólások] [54-35] [34-15] [14-1]
Tisztelt HT!
Elöljáróban el kell mondjam, hogy őszintén örülök annak, hogy egy a vadászattal most ismerkedő emberben ilyen kérdések merülnek fel!
Viszont a témával kapcsolatban sajnos azt kell hogy mondjam, hogy kicsit- mint Ön is megfogalmazta -naív.
Amennyiben lehetösége lesz a gyakorlatban is hódólni ennek az ősi szenvedélynek, rá kell hogy döbbenjen a számtalan összeférhetetlenségre, ami a kívülállóknak is feltűnik, csak akik a döntéseket hozzák, azok nem képesek észrevenni.
Csak egy példa:
A vadászat és a földtulajdonosi érdekek gazdasági szempontból összeegyeztethetetlenek ( kevés kivételtől eltekintve ), mégis egyazon hivatalhoz tartoznak. Vajon a lobbiérdekek melyik oldalon az erősebbek? Többek között ennek köszönhető, hogy a bikák egyes területeken rudliban vannak bőgéskor, mert a korlátozás nélküli tarvad kilövéseknek köszönhetően nincs miért küzdjenek. De sorolhatnám itt azt a rengeteg kilőtt malacos kocát, ami a könyveléskor soha nem vezetett malacot...
Sajnos mindig vannak etikátlan vadászok, akik a horrorfilmekből "tanultak meg" vadászni és a vadat csak célpontnak tekintik. Ezért fogalmuk sincs a helyetelen kilövések következményeiről, de a kapzsiságuk ködfelhőjén keresztül ezt észre sem veszik. ( Mondjuk a hivatal ezeknek az embereknek részben szabadkezet is ad. )
De őszintén! A mi kis társadalmunkban ez nem így történik mindenhol? El kell keserítsem! A vadásztársadalom is a Magyar valóságból építkezik. Azon Vadászok, akik igyekeznek ódón etikai normáknak hangot adni, könnyen a körön kívűl találhatják magukat. Az Ön által említett csendes többség pedig továbbra is sarkokban susmogva, de nyilvánosan fejet hajtanak ( mert erre tanították Őket... ) azon autokraták előtt, akik mint régen is, jelenleg is szakmai és gazdasági tudás nélkül erőből irányítanak. ( Tisztelet a kivételeknek, mert vannak sokan Ők is! )
Üdvözlettel:
Igaz Magyar Vadász |
Elnézést, én teljesen kezdő vagyok, még csak most teszem le a vadászvizsgát, és megdöbbenve olvasom a hozzászólásokat. Hihetelen, hogy egy -elvileg - ennyire leszabályozott rendszerben ennyi buktató, kiskapu legyen! Itt vagy az alapelv, vagy a használói oldal hibás! Esetleg mindkettő. De van országos szervezet, talán több is, amik összefoghatnának egy valóban működő, és a vadállományt, az ország érdekeit szem előtt tartó hosszútávú szabályozás érdekében! Vagy túl naiv vagyok? A csendes többség itt sem működik? Megköszönném, ha valaki alapszinten elmagyarázná, milyen ellentétekről, érdekekről is van szó? Hogy vadászhat a kispénzű ember és hogy zárhatják ki a helyiek a fizetőképeseket? És viszont?Mert ezt nem tanitják a tanfolyamon és a könyvekben sem írnak róla....
HT |
Elnézést, a 13.20-as hozzászólásom elfelejtettem aláírni.
Tisztelettel:
Kiefer József |
Tisztelt D. Gy.!
"Véleményem szerint az Ön által leírt példa ellenére is lehet korrekt, emberi módon is együtt vadászni."
Egyetértek, csak közös akarat kell hozzá. Bízom benne, hogy a saját területünkön ezt sikerül megvalósítani, és kívánom minél több vadásztársamnak, hogy ez a rémálom, aminek most részesei vagyunk, konpromisszummal és Happy End-el végződjön.
Punk János |
Tisztelt Punk Úr!
Véleményem szerint az Ön által leírt példa ellenére is lehet korrekt, emberi módon is együtt vadászni. Nálunk a tulajdonosok által vadászni kívánt és a fennmaradó terület legalább egyenértékű, sőt a fennmaradó terület sok tekintetben jobbnak mondható vadászati szempontból. A haszonbérletbe kiadni kívánt terület haszonbérleti díja pedig megegyezik a többlethasználati díjjal. Azt hiszem ennél korrektebb ajánlat nem kell.
Tisztelettel:
D.GY. |
Véleményem szerint, részben elbeszélünk egymás mellett, illetve nem azonosak az álláspontjaink az alapvető kérdésekben.
Úgy gondolom, az ilyen párbeszédekben fellelhető közös véleményekből kiindulva ( mert vannak ) kellene átalakítani "nagyjainknak" a jogszabályokat, mert ez lenne a demokrácia...
|
Létezik olyan vadászterület, ahol a saját revír kialakítása megtörtént.
Konkrétan:
Adott egy vadászterület, amelyiken a vadászati jog haszonbérben van a tulajdonosokból szerveződött 11 tagú társaság kezében. Vannak pártoló tagok nagy tagdíjjal és korlátozott lehetőségekkel. A tizenegy tulajdonos olyan rendszert alakított ki, hogy saját beíró körzetük van a területen belül, ahova senkinek nincs joga belépni. Természetesen ezek a területek a vadászterület legjobb részei. Van a tulajdonosok közt olyan, akinek egy tömbben 140 hektárja van erdő, szántó, rét vegyesen. Az ő esetében azt hiszem természetes, hogy a saját revír a saját terület. Ilyen módon fel van osztva a terület jelentős része a tagok közt, a maradékon meg osztoznak a másodrangú pártoló tagok és még örülnek is ennek a megaláztatásnak. Engem biztosan nem érdekelne az ilyen lehetőség.
Természetesen a rendes tagok minimális tagdíjat fizetnek, hiszen a pártoló tagok minden pénzt képesek kifizetni. De ez legyen az Ő bajuk.
Mi most dolgozunk egy olyan vadászterület kialakításán, ahol csak földtulajdonosok vadásznának, de nem kisajátítva a terület egyes részeit. Bízunk benne, hogy összejön és a sok idegen bitorló után végre vadászhatunk a saját földjeinken, valós vadgazdálkodást folytatva, ellenben a mai állapottal, amikor egy korábban elsőrangú területet sikerült a jelenlegi haszonbérlőnek kirabolnia.
Punk János |
Tisztelt D.GY!
Az Ön által elgondolt teóriának úgy gondolom, el is mondta a buktatóit. Mindazonáltal bízom abban, hogy ekkora szétdarabolásra nagyvadas területen soha sem fog lehetőség nyílni, mert az lenne csak igazán a kegyelemdöfés a Magyar Vadászatnak és Vadnak. Nem mindenki gondolkodik úgy az etikáról, mint Ön. Mondhatnám úgy is, hogy ezzel jelentős kisebbségben vagyunk! De csak gondoljon arra, hogy a jelenlegi szomszédos területeken is folyamatos a torzsalkodás. Mi lenne akkor, ha ez a többszörösére emelkedne? ( A vadért folytatott versengést pedig már említettem. )
100 hektáron, "ha egy kicsit elgondolkodik" a szarvas, úgy megy keresztül, hogy észre sem vette, hogy ott volt...A vadgazdálkodás nem csak arról szól, hogy etetjük a vadat, bár az is nagyon fontos. Ezzel kapcsolatban minden tiszteletem az Öné, amit tesz.
Véleményem szerint, az egyik, bár nem az egyetlen megváltoztatandó lenne, a területek minimális nagyságának növelése.
Üdvözlettel:
Kiefer József |
Tisztelt Kiefer Úr !
Több helyen is működik eredményesen és zökkenőmentesen az említett modell. Kizárólag a benne résztvevők intelligenciájától függ a működés sikeressége, illetve sikertelensége. Természetesen nagyvadas területen személyenként legalább 100 ha vagy egy beírókörzetnyi területet kell hozzá, így minden további akadály nélkül megvalósítható. A Vadászati Törvény lehetőséget biztosít ennek a formának a megvalósítására. Egyetlen akadálya van a megvalósíthatóságának, ez pedig a magyar emberben meglévő irigység, ami nem csak a vadászatban hanem az élet egyéb területein is megkeseríti az előrelépést. A jelenlegi vadásztársak nagy része belesápadna, ha egyes személyek saját revírt tudnának kialakítani maguk számára, saját gazdálkodással. Az egy beírókörzetre leosztott vadmennyiség elejtése esetén pedig pontosan ugyanannyi vad esik fajra, nemre, korra bontva, mint ha a terület egészét vesszük. A lényeg a szabályok és mennyiségek szigorú betartása, betartatása, ebben az esetben nem szenved kárt a vadállomány. A jelenlegi rendszerben komoly hanyatlás jelei mutatkoznak, mind gazdaságilag, mind a vadállomány minőségét tekintve. Jelenleg nem vadászom a saját földjeinken, de folyamatosan etetek, a vadásztársaság helyett sózókat üzemeltetek, lucernaföldet létesítettünk, stb. Eddig sem és ezután sem fogom a vadat más elől ellőni még a határon sem, mert szerencsémre olyan vadászoktól tanulhattam, akik számára az ölés soha nem jelentett örömet. Az a csapat amellyel ezt meg szeretnénk valósítani hasonló gondolkodású vadászokból áll és továbbra is remélem, hogy közösen meg tudjuk valósítani elképzelésünket.
Tisztelettel:
D.GY. |
Elnézést, a feltett kérdésére nem válaszoltam, amit igyekszem most pótólni:
Véleményem szerint, nem lehet a vadászterületeket az Ön által említett hasznosítással egy lapon említeni, bár értem a problémáját. Amennyiben a legeltetéshez hasonlítom, ott a fű földrajzilag behatárolható, a vadak viszont nem és folyamatosan mozognak. Amennyiben ezen a gondolatmeneten haladok tovább, ismét felmerül a minimális terület kérdése. Természetesen külön kezelve a nagy, illetve az apróvadas területeket. Ön, mint kivettem a soraiból, nagyvadas területen vadászik, ahol vadgazdálkodásról meggyőződésem, hogy nem beszélhetünk 8-10 000 hektár alatt. De ez is nagyban függ az élőhelyi sajátosságoktól, úgyhogy mondhatnám, a minimális méret meghatározása szubjektív kellene legyen. Ez viszont, a jelenlegi helyzetben kudarcba fulladna, mivel a területek kialakításakor inkább érvényesülnek a lobbiérdekek és az összefonódások. Vadásztársaságot pedig szinte bárki alakíthat, ahogy vadász is gyakorlatilag bárki lehet. |
Tisztelt D.Gy!
Elméletben megállná a helyét az elképzelés, de a gyakorlat sajnos tapasztalatom szerint megcáfolja.
Nagyvadas területen mint már beszéltünk róla, még a 3000 hektár sem elegendő a szakszerű vadgazdálkodáshoz. Volt alkalmam ilyen területen vadászni már, amit felvázolt, de sajnos akkor kezdődtek csak az igazi acsarkodások. Egymás elől csalta el a két tábor a vadakat, aminek az állomány látta a kárát.
Véleményem szerint, MINDEN társaság elsődleges feladata lenne az Ön által említett, végletekig etikátlan " vadászok " kiemelése a társaságból. Ezek a példák még olvasva is felháborítanak, tudva, hogy ennél még sokkal etikátlanabb dolgokat is elkövetnek! ( Ezek az emberek mindkét oldalon megtalálhatóak, de a környezetemben inkább az újvadászoknál jellemzőbb, akiknek semmi sem drága és nem ismert számukra az etika. ) Úgy gondolom, jóval kevesebb munkába kerülne az eltávolításuk, mint az a munka, amibe a földvásárlások, csereberék kerülnek. Arról nem beszélve, hogy így megmaradna a területek mérete, ami számunkra a változatosságot biztosítaná. A területek méretének növelése lenne a megoldás, nem a feldarabolásuk, ami jelenleg folyik, majd belső szabályozással kellene az amúgy laza jogszabályokat szigorítani.
Sajnos sokan azzal takaróznak, hogy-" De lehet lőni! " Így esnek amúgy malacot vezető kocák és vemhes tehenek, amik persze mindig malacot nem vezető kocák és ünők... Sajnos a hivatal asztal mellett dönt a szezonon kívűli rendkívűli kilövésekről, aminek alapja sok esetben az általam már említett vadkár, amit jelentősen lehetne mérsékelni, mert nem a vad a sok, hanem a védekezésre gondol csak mindenki úgy, hogy csökkenteni kell az állományt. ( Pontosabban az " okosaink " ) De nem ismétlem magam, mert ezt már említettem előző hozzászólásomban.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a vadászat nekünk, Magyar Vadászoknak reálisan megfizethető lehetne, amennyiben a kiadásokat szakértelemmel és EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL kordában lehetne tartani. De sajnos, mint a demokráciára, erre sem érett a vadásztársadalom...
Üdvözlettel:
Kiefer József |
Tisztelt Kiefer József!
1999 óta dolgozom azon, hogy a szűk környezetem részére sikrüljön egy olyan egybefüggő birtokot összeállítani, amely alkalmas egy vagy két beírókörzet létrehozására. Ennek érdekében vásároltam, cseréltem a földjeinket, így mára egy kiváló élőhely van a birtokunkban, erdővel, szántóval, patakkal, forrásokkal. Sokan megkérdőjelezik a saját földön történő vadászat lehetőségét pedig a törvény is lehetőséget ad erre, sőt ez az alapja a törvénynek. A megoldás rendkívül egyszerű, a gordiuszinak hitt probléma rendkívül egyszerűen megoldható lenne abban az esetben ha a földtulajdon nélküli vadászok nem akarnának a társaim és az én földjeimen, tehát az egész területen vadászni. A megoldás a következő: a vadászatot földtulajdonosi alapon kell folytatni. Megállapodást kell kötni a földtulajdon nélküli vadászokkal, hogy a saját tulajdonon kívüli területeket akár haszonbérleti szerződés keretében vadásszák. A tulajdonosok a birtokukban lévő földeken kialakítják a beíró körzeteket, amelyek nem lehetnek kisebbek 80-100 hektárnál. Az természetes, hogy 10 hektáros körzetet nem lehet csinálni. A működési szabályzatban rögzítik, hogy melyik tulajdonos melyik beíró körzetben vadászhat, ő állja a költségeket és ő gazdálkodik a területére arányosan jutó vadmennyiséggel. Az így le nem fedett területeken, amely általában a teljes terület közel felét is kiteszi, haszonbérleti szerződéssel bérbe adják akár a most vadászó vadásztársaság részére. A haszonbérelt területen szintén a területtel arányos vadmennyiség ejthető el, azzal a bérlő saját belátása szerint rendelkezhet. A hivatásos vadász költségét és egyéb mindenki számára felmerülő költséget közösen, területarányosan köteles viselni. A bérlőnek ebben az esetben csak az ő területére eső vadkárt kell viselnie, a tulajdonosok által lefedett területeken a tulajdonos köteles viselni minden költséget. Úgy gondolom, hogy ebben a vázlatban röviden bemutattam, hogy hogyan lehetne békésen egymás mellett vadászni, de ehhez mindkét táborra szükség van. A megoldás igazságosnak mondható mivel a tulajdonos a saját maga által tulajdonolt és képviselt területen vadászhat, a bérlők pedig az általuk vagy a jegyző által képviselt földeken tudnak vadászni.
A bejegyzésével kapcsolatban szeretnék még pár mondatot leírni:
A jelenlegi vadászok semmilyen formában nem akceptálják, hogy bizonyos előjogokat kapjunk a beírásnál. Sajnos én azokat a vadászokat nem tudom tisztelni és vadászni sem kívánok velük akik három kocát lőnek egy este egy szórón, akik tizenegy sutát és gidát lőnek ki egy 100 hektáros beírókörzetből a terv teljesítése érdekében, akik a vadlopásból egészítik ki jövedelmüket, akik minden este kint ülnek a leseken és a rókán kívül semmit sem ejtenek el és rendkívül sokat hibáznak.
Az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokkal kapcsolatban szeretném megkérdezni Önt, hogy mit szólna ahhoz, hogy ha az Ön telkét a két szomszédja kiadná bérbe tíz évre, mondjuk legeltetésre, mert a szomszédok telke összesen nagyobb mint az Öné. Ön hiába legeltetne, ha a két szomszédja vagy egy rendes jegyző nem ezt szeretné. A példa lehetne bármilyen ingatlan, a lényeg az, hogy Önt korlátozzák minden ok nélkül tulajdonosi jogai gyakorlásában. Ezt csak azért kérdezem, mert a vadászterületek alakítása kapcsán jelenleg sok helyen ez történik, a különbség csak annyi, hogy nem telkekről hanem külterületi ingatlanokról van szó.
Tisztelettel:
D.GY.
|
Tisztelt D.GY!
Sajnálom, hogy ahol Ön vadászik, ki akarják szorítani a földtulajdonosokat a vadászatból, de higgye el, hogy ez nem jellemző az ország területére. Azokon a területeken, ahol én vadászom, viszonylagos békességben élünk vadászok és földtulajdonosok. Errefelé, ha viták keletkeznek, többnyire nem vadászó földtulajdonosokkal kell szót értenünk, akik az együttműködésre sok esetben a legcsekélyebb módón sem hajlandóak, de ezek az esetek a ritkábbak, csak méllyebb sebet ejtenek. Kivéve a kármegelőzést, mert abban gyakorlatilag nulla az együttműködés födtulajdonosi részről, de erről bővebben a " Mi lesz veled vadászat? " alatti hozzászólásomban.
Viszont földtulajdonosként és aktív vadászként mindig megdöbbenek az Önéhez hasonló kijelentéseken, ami nagyjából így szól-" Az én földemen csak én akarok vadászni! ". Az egyik hozzászólásában leírta azt az igazságot, hogy 3000 hektáros területen nem lehet nagyvadas gazdálkodást folytatni, ami, ha valaki kiszakadt már az íróasztal mögötti statisztika gyártó vadászatból, ezzel teljesen egyetért. Viszont, ha már megegyeztünk ebben a tényben, fel kell tennem azt a kérdést is, hogy akkor ki, kik fognak vadászni a nagyvadas területeken? Ugye abban megegyezhetünk, hogy csupán csak földtulajdonosok, nem leszünk soha képesek egyensúlyban tartani a területek vadeltartó képességét és a vadállományt. Arról nem is beszélve, hogy egy jól irányított társaságban a vadászati létesítmények üzemeltetéséhez és karbantartásához is nagyban hozzájárul a tagság, legyen az földtulajdonos, vagy földtulajdon nélküli tag. És mindeközben jól érezzük magunkat. Sőt, mint társas lények, kapcsolatokat, emberi kapcsolatokat építünk. Így jobb esetben mindig lesz kivel megosztanunk örömünket, bánatunkat. Ne felejtsük el, hogy csak az utóbbi 100 évben hányszor fordult a történelem kereke úgy, hogy akik helyzetben voltak, egyszer csak azt vették észre, hogy azon múlik a boldogulásuk, akikkel rosszban, vagy jóban voltak előtte...Kicsit elkalandoztam, de mit tegyek, szeretek az orromnál tovább látni.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen helyzetben, amit ön említett, hogy versenyt kell vívnia a beírásért a leginkább célravezető a kommunikáció. Én még soha sem mondtam egy vadásztársamnak sem, hogy nem mehet a földjére, mert én írtam be elöbb. Véleményem szerint, ezt az "előjogot", amennyiben úgy érzi, hogy az ön helyzetének ez kijár, beszélje meg a társaságon belül. Biztos vagyok benne, hogy akceptálni fogják az ésszerűség keretein belül a társai. Ha nem, akkor elgondolkodnék azon, hogy lehet, hogy bennem van a hiba.
Némely állításával egyetértek, mert látszik rajta a szakértelem, de azt, hogy a földtulajdonos a legjobb gazda, azt nem fogadom el. Sajnos az etikátlanságok és mértéktelenségek azokon a területeken, ahol én megfordulok, pont az Ő részükről jellemző. Legnagyobb része ezeknek a díszpintyeknek mostanában lett vadász, mert az sikk felsőbb körökben. De sajnos a vadászvizsgával együtt etikát nem árulnak. Azt hosszú évek folyamán kell az embernek magáévá tenni, illetve az tesz a magáévá minket! Itt le kell szögeznem, hogy sok helyen megfordulok az országban, nem egy példából általánosítok! Persze az is lehet, hogy csak ilyen helyeken járok, bár ennek statisztikailag kicsi az esélye.
Gazdaságosan kihozni egy társaságot ilyen földtulajdonosi hozzáállással, véleményem szerint lehetlen. Még azok a földtulajdonosok is nagyon megnehezítik a társaságok életét, akik közömbösek a vadkár enyhítésében, nem beszélve azokról, akik erre még rá is dolgoznak! De ezzel a velejéig romlott, önérdekű politikai és gazdasági " elittel " én személyszerint nem is látok kiutat. A baj az, hogy a vadászatban, ahol az íratlan szabályoknak mindig is nagyobb súlya volt, mint az írottnak, amióta a történelmet írják, mára belopózott az önzés, az etika pedig lassan egy idejét múlt szégyelni való "bolondság" lesz...
Végezetül azt kívánom Önnek, hogy érezze meg egyszer a társaság erejét és ne próbálja meg ellehetetleníteni a társait, társaságát anyagilag, mert ki tudja, hogy mikor lesz rájuk szüksége az élet folyamán. Mindig legyen valaki, aki egy pohár vizet ad, ha az kell és(mert) nem mindent lehet megvenni...És nagyon remélem, hogy viszonylag kevesen vannak azok, akik ezekkel a " betartásokkal " a jelenlegi helyzetbe hozták a Magyar Vadászatot és eljön az idő, amikor belátják tévedésüket. Csak ne túl későn, mert már jelenleg is mélyponton van a vadászat!
Tisztelettel:
Kiefer József
|
Kedves D. Gy.!
Sajnos minden szava igaz! Egy nagyon egyszerű rendelet módosítással megoldható lett volna ennek a káosznak az megelőzése, de akkor egyértelmű helyzet lalakult volna ki, az pedig - mint tudjuk, - nem sokaknak lenne érdeke ma Magyarországon. Ugyanis akkor nem lehetne kézivezérléssel irányítani ott, ahol valakinek az érdeke ezt kívánja.
Punk János |
Tisztelt Uraim,
A három héttel ezelőtti bejegyzésemben még feltételes módban beszéltem káoszról a jövő év márciusától kezdődő új ciklussal kapcsolatban. Ma már biztos vagyok abban, hogy 2007. március 1-ig sok területen nem lesz új vadászatra jogosult, mivel a földtulajdonosi gyűlések határozatait az ellenérdekelt felek szinte minden esetben jogalappal vagy jogalap nélkül de megtámadják a Bíróságokon. A földtulajdonosi gyűlések dömpingje most zajlik, tehát a perek száma csak nőhet a jelenleg folyókhoz képest. A vadászati felügyelők a perek jogerős ítéletéig felfüggesztő végzésekkel szüneteltetik az új vadászatra jogosultak bejegyzését arra várva, hogy a Bíróság milyen itéletet hoz. Gondoljunk bele abba, hogy egy most lezajló földtulajdonosi gyűlés határozatát harminc napon belül bárki megtámadhatja. Ezután benyújtják a keresetet, melyet a Bíróság befogad és minimum két hónapra rá megtörténhet az első fokú eljárás első tárgyalása. Tehát már december elején járunk. Tegyük fel, hogy a Bíró az első tárgyaláson ítéletet hoz, azt két héten belül írásba foglalja, újabb két hét a fellebezési határidő és már január elején vagyunk. A másodfokú eljárásban újabb egy-két hónap az első tárgyalás és már túl is léptük a 2007. március 1-ét. Amennyiben ezen ítélet születik a vadászati felügyelőknek újabb harminc napjuk van a határozatuk meghozataláig. Abban az esetben ha területi átfedés van ez az idő még meghosszabbodhat a viták miatt. Amit leírtam az a mai valóság, a kronológia a legoptimálisabb esetet tükrözi. A mai bírósági gyakorlatot figyelembe véve még évek múlva is zajlanak perek ebben a témában.A 2007. február 28-án megszűnő bérleti szerződéseket a vadászati felügyelőknek nincs joguk meghosszabítani. Felmerül a kérdés: a kettő esetleg több vadászatra jogosultságra pályázó közül kit jelöljön ki jogosultnak? A március elsejei határidőből történő kicsúszás esetén mi lesz az addig felmerülő vadkárral? Vad gépjárművel való ütközése során ki viseli a kárt? Amennyiben nem a kijelölt nyeri meg a polgári pert ki fizeti ki a nyertesnek a jogosan követelt kártérítést? Csak pár kérdés a teljesség igénye nélkül amire jelen pillanatban nincs válasz. Ma már biztosak lehetünk abban, hogy az új ciklus első éve sok helyen kasztrófális lesz. Ennek a helyzetnek meg vannak a felelősei a megfelelő hivatalokban, akik azt gondolták, hogy a vadászati jog átjátszását az 1996-os évhez hasonlóan újra meg lehet csinálni. Ma már a vadászó földtulajdonosok nagy része jól felkészültnek mondható ebben a kérdésben és élni akar jogaival, vállalva akár több évi pereskedést is.
Tisztelettel:
D.GY. |
Tisztelt Hozzászólók,
A vadásztársaságok jövőjével kapcsolatban szeretnék pár észrevételt tenni.
Magam is rendelkezem bizonyos területű, kiváló élőhelyen elterülő földdel és minden eszközt megragadok arra, hogy a földtulajdonosok meg tudják tartani vadászati jogukat, maguk gyakorolhassák azt, mint a tulajdonukhoz köthető egyéb más jogokat is. A földjeink között található erdő is, szántó is, mindkettőt műveljük és szeretnénk ha a munka után mi ülhetnénk ki vadászni a saját földjeinkre, nem kellene versenyeznünk a beíró könyveknél a ráérőkkel azon, hogy ki megy a búzánkra vadászni. Hibásnak tartom azt a beállítást a földtulajdonosokkal szemben, hogy ök csak pénzt akarnak a vadászatból szerezni. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak, sőt állítom , hogy azok a földtulajdonosok akiknek lehetőségük van saját földjeiken vadászni sokkal jobban odafigyelnek a területükön élő vadállományra mint azok akik néha beírnak ezekre a területekre. Meggyőződésem, hogy mint a gazdaság egyéb területein is a bérleti forma egyetlen esetben sem jelenthet azonos minűségű tulajdonosi szemléletet a saját tulajdonnal szemben. Meg kell néznünk a lelövések tervezését, azok jóváhagyását, ezeknek a valósághoz semmi közük nincsen. Ebben hibásak a vadászmesterek és a vadászatri felügyelők is, mivel a vadásztársaságok bevételeiről, túléléséről van szó. Ezt igazán most, a ciklus végén lehet jól látni, mivel a vad erősen megfogyatkozott, az állomány elfiatalodott. A hivatásos vadászok szerepe a vadásztársoságokban jelentéktelen, mivel szakmai kérdésekben a "vadszászmestereké" a döntő szó. Ki meri a munkaadóját bírálni, lebuktatni, munkahelyét kockáztatni. Inkább beállnak a sorba és kritika nélkül elvégzik a rossz utasításokat is. Ezen csak akkor lehetne változtatni ha nem a vt-k alkalmaznák a hivatásos vadászokat. Ebben az esetben lehetőségük lenne szakmai alapon, függetlenül a vt-től dolgozni, ellenőrizni, bírálni a vadállomány érdekében. Még mindig ott tartanak a vt-k, hogy a külföldi bérvadásztatásból akarják fedezni szórakozásuk egy részét, még annak árán is, hogy az előbb említett folyamat lesz ennek a következménye. A vadászterületek kialakításánál a szakmaiság az utolsó helyre szorult. Szarvassal gazdálkodni nem lehet háromezer hektáron sem, fácánnal, nyúllal gazdálkodni, ezekre vadászni viszont már száz-kétszáz hektáron is lehet. Figyelmen kívűl hagyják a területek kialakításánál a vadak évszázados váltóit, annak mozgását, ami nélkül teljesen mindegy, hogy egy terület 300 vagy 3000 hektár. Összemossák az apróvadas területeket a nagyvadas területekkel és megpróbálnak egy ál-szakmai magyrázatot adni arra, hogy a jelenlegi szabályozás miért jó, miért kell ragaszkodni hozzá. Meggyőződésem, hogy a vadásztársaságok a jelenlegi formájukban, a jelenlegi céljaikkal nem lesznek hosszú távon életképesek. Az ország területének nagy részét lefedő földtulajdonosi érdekképviseletek egyeztetést folytattak az FVM-mel és a Vadászkamarával közösen, aminek az lett az eredménye, hogy minden maradt a régiben. Nem tartom valószínűnek, hogy Európában lenne még egy ország, ahol ilyen lekezelő módon bánnának a vadászati jog gyakorlásának kérdésében a földtulajdonosokkal. Szomorúnak és rendkívül elkeserítőnek tartom azt, hogy a saját földemmel nem rendelkezhetek tetszésem szerint, el kell tűrnöm idegeneket a területemen. A törvényen lett volna lehetőség változtatni úgy, hogy mind a földtulajdonos, mind a földtulajdonnal nem rendelkező tudjon egymás mellett vadászni, de ezt a politika nem akarta. Abban az esetben amennyiben nem tudunk jogainkkal élni egy megoldás maradhat a vadászni akaró földtulajdnosok számára, vadkárral ellehetetleníteni a vadászati jogot bitorlókat. Hamarosan kiderül, hogy a vadászat káoszba fullad-e vagy rájönnek arra, hogy a vadászni akaró nagyobb földtulajdonosokat nem érdemes kiszorítani a vadászatból.
Tisztelettel:
D.GY
|
Kedves Együgyü!
Ez nem fórum, hanem egy téma, amiről többen elmondhatják a véleményüket. A kérdésre, ami nem éppen kapcsolódik a témához a válasz: Ha osztatlan közösben valaki rendelkezik a össztulajdon felét meghaladó tulajdon résszel, vagy ennyi megbízással, akkor az egész területtel ő szavaz. Ha nincs többségben, akkor az, aki többségben van, vagy ha ilyen nincs, akkor a jegyző.
Punk János |
Ha még működik ez a fórum lenne egy megjegyzésem az utolsó "hozzászóláshoz" a halálos balesetekkel kapcsolatban. A tények azt mutatják, hogy nem a sokak által újgazdagoknak titulált vadászok lövöldöznek egymásra, inkább az látszik, hogy ide is beszivárgott a politika osztd meg és uralkodj szelleme. Nem az új, vagy régi, hanem a józan, felelősségteljes és a kapzsi felelőtlen vadászok között van a különbség. Régen egyébként sokkal több vadászbaleset volt mint mostanában, de jobb evvel tömni az újságot, mint a valódi problémákkal komolyan foglalkozni.
Például miért csak ilyen későn és hiányosan jelent meg a végrehajtási rendelet, melyben csak elnagyolva szabályozzák a következő 10 évre kötendő vadászati szerződések terület kijelölések és evvel kapcsolatos teendőket .
Jut eszembe, ha valaki megtalálta, hogy a földtulajdonosi gyűlésen a 30 ha. fölötti területtel rendelkező tulajdonos olyan tulajdon része mely pl. 10 ha-os táblából 6 ha tulajdon miként vehető figyelembe, vagy ha több résztlajdona van olyan táblákban amiben kissebbségben van, beszámít-e a szavazó tulajdonrészbe, az válaszoljon legyen szíves.
együgyü |
| Üdvözlök mindenkit! Azért van ennyi vadászbaleset mert meg lehet venni a vadászegedélyeket. Ma aki gazdag az törvényen kívülinek gondolja magát. Mindent megtehet kénye kedve szerint. |
| Szerintem a legnagyobb baj az hogy túlsgáosan felhígult a vadásztársadalom. Akinek pénze van és meg tudja fizetni az is vadászhat, holott szakmai tudása a nullával egyenlő.
Sok társaságnál már nyugdíjas korban lévő vadászmesterek már csak azért dolgoznak hogy ne üljenek otthon, miért nem engedik a fiatalokat érvényesülni?
Sokan megfelelő iskolai végzettséggel csak minimálbérért vadőrködnek!!!
Iskolázottsághoz van kötve más területeken is a beosztás és a fizetés, itt is igy kellene lennie.!!!!
|
[Friss hozzászólások] [54-35] [34-15] [14-1]
|
Új bejegyzés
Frissítés
