Kóbor házivadak

    A Magyar Közlöny 2003/148. számában megjelent 64/2003. (XII. 18.) számú AB-határozatával az Alkotmánybíróság június 30-i hatállyal semmisítette meg a vadászati törvény 36.§-át, amely a vadászatra jogosultnak lehetővé teszi, hogy a vadászterületen megjelenő kutyát vagy macskát elejtse.. E hónap végéig tehát a vadász (vadőr, vadásztársasági tag, bérkilövő) a vadállomány védelme érdekében a vadászterületén elpusztíthatja: a gazdája hatókörén (irányításán és ellenőrzésén) kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került vagy az egyébként vadat űző kutyát, valamint a legközelebbi lakott épülettől kettőszáz méternél távolabb kóborló macskát. Ez nem vonatkozik a rendeltetésének megfelelően alkalmazott vadászkutyára, állatőrző kutyára, a rendőrség, a honvédség, a büntetés-végrehajtási szervezetek, a határőrség, a vámőrség szervezetéhez tartozó, őrző-védő feladatokat ellátó s a felismerhető jellel ellátott vakvezető kutyára.

    Az AB-határozat kifejti, hogy a vadállományt a vadászati törvény a kutyák és macskák általi üldözéstől, elpusztítástól s a fertőzésektől kívánja védeni. Ezért a kutyák, macskák kilövése, s így a tulajdonjog korlátozása a köz érdekében történik. Ennek ellenére a 36. § alkotmánysértő, ugyanis nem felel meg a legenyhébb eszköz alkalmazása követelményének. Hiszen a vadász más szankcióval is sújthatná a kutyatulajdonost a kutyának a vadászterületről való eltávolítása végett.

    A vadászati jog a vadon élő állatfajok közül megnevezi azokat, amelyeket el lehet ejteni. Ezek között vannak a dúvadak, amelyeket mindenáron el kell pusztítani, mert a védett és hasznos vadfajokban jelentős kárt okoznak. Ilyenek például a róka, az aranysakál s a ragadozó életmódot is folytató varjú-félék (szarka, szajkó, dolmányos varjú), melyek a legközönségesebb fészekrablók és tojásfalók.

    A dúvadirtást sem erkölcsileg, sem jogilag nem szokták tilalmazni. Ez "szükséges rossz" -egyszersmind vadászati kultúránk egyik legkényesebb része. Itt ugyanis kifejezetten jogos, de nagyon erkölcstelenül is megvalósítható a vad elejtése! Előfordul, hogy kíméletlen, "koronglövészet" stílusú, kegyetlen sporttá válik például a szarkák, szajkók irtása.

    A vadászterületen dúvadnak minősül a kutya és a macska is! Kérdés, hogy a "kutya-macska" ügyekben általában szemérmesen hallgató természetvédelmi közigazgatás - mely a házimacskákat az erdők-mezők világából eltávolító akciókat azért sem szokta nehezményezni, mert a cicák a védett hazai vadmacskaállománnyal keveredve veszélyeztetik annak genetikai tisztaságát - együttműködik-e abban, hogy a vadászati igazgatás állatvédelmi szempontból is elfogadható paragrafust alkosson a megsemmisített helyett. A 64/2003. sz. AB-határozat mérföldkő a hazai vadászati jogalkotás történetében. Egyik legérdekesebb - és mindenképpen jogfejlesztést indukáló - része a "kóbor" állat fogalmához kapcsolódik. A kutyás jogszabályok alkalmazzák ezt a kifejezést, de a fogalom meghatározását nem tartalmazzák. Nemes feladat hárul a vadászati jogra. Végre meghatározhatja, amit 1945, a magyar vad "államosítása" óta még sohasem sikerült: meddig háziállat a háziállat és mettől kóbor és ha kóbor, lehet-e vad egyáltalán, és ha vad, kinek a tulajdona, és elejtésével a vadászatra jogosult megtarthat-e belőle valamilyen trófeát?

   Az állatvédelem örülhet az alkotmánybírósági határozatnak, mert a vadászok "kordában tartásának" kívánalma is megfogalmazódott. Mégis arcára fagy a mosoly, amikor tudomására jut, június 30-ig és azután is olyan helyzetekben kell a vadásznak intézkednie, mikor éppen őzgidára támad a farkaskutya, vagy üregi nyúlfit ráncigál fogaival a házicicus. Ki mellé álljon ilyenkor a jog? Ki győzzön? Nem kétséges, hogy a "csúcsragadozó" Ember! Pontosítsuk: a vadászvizsgát tett, érvényes vadászjeggyel és fegyvertartási engedéllyel rendelkező vadászember, akinek egész gazdálkodásában tehet kárt a kóbor háziállat. Ilyenkor nincs idő gazdikutatásra - beszaladni a faluba, hogy ugyan kinek a kutyája is lehet ez. Ki kell iktatni a betolakodót, a "tájidegen elemet". Le kell lőni és kész! Legalábbis így működik ez június 30-ig.

Dr. Czerny Róbert

2004. június 10. Népszabadság, Fórum
a szerző jogász

Képünk illusztráció, de valós hírhez köthető. Megtekintéshez kattintson ide.

Egy húron pendülnek.

    Dr. Czerny Róbert a Kóbor házivadak címmel megjelent cikkében azt kifogásolja, hogy az Alkotmánybíróság megtiltotta a vadászoknak az elkóborolt kutyák, macskák agyonlövését, ami - szerinte - a vadállomány indokolatlan veszélyeztetésével jár.

   Az Alkotmánybíróság határozata azonban nem azért született, hogy szegény házimacskák végre nyugodtan vadászhassanak a nyulakra. Jogászként tudnia kellene, hogy országszerte probléma a puskával szaladgáló kocavadászok tömege, akik nyakra-főre gyilkolják az állatokat, puszta kedvtelésből. Magyarországon ugyanis a vadászengedélyhez csupán egy dolog szükséges: a pénz. Akinek van pénze, vadászhat, mégpedig arra, amire akar.

  Nem egy és nem két történetet mesélhetnék kedvtelésből háziállatokra vadászó terepjárós izomagyúakról, akik hivatalosan természetesen vadászvizsgát tettek, érvényes vadászengedéllyel rendelkeznek, s aki valamely vadásztársaság megbecsült és jól fizető tagjaként tevékenykednek. Számos olyan esetről számolhatnék be - az elkövető nevét és címét is átadhatom -, amikor a vadász a hobbitelken, kerítés mögött tartott kutyára, macskára lőtt rá. Bemutathatom a szerzőt olyan sportlovas ismerősömnek is, aki alól kilőtték a lovat, majd jót röhögtek a "csínytevésen". Természetesen ez bűncselekmény, de ilyenkor hiába tesz feljelentést a tulajdonos, az egész helyi vadásztársaság egy emberként tanúsítja, hogy az állat igenis vadat hajtott. Ha úgy akarják a ló is.

  Olyan esetről is hallottam, amikor a kertben játszó kutyát a tulajdonos szeme láttára lőtték agyon autóból, majd amikor feljelentést tett, a vadásztársaság őt perelte be rágalmazásért. Drága jó feudális viszonyainknak hála, a helyi vadászoknak több szavuk van a környékbeli hatóságok előtt, mint egy jött-ment városinak.

   Hogy a vadmacska génállománya keveredik a házimacskáéval, sajnálatos dolog. Igaz, azóta keveredik, amióta a macskák a mezőn mászkálnak. Az se jó persze, ha a kutya megöli az őzet. Ám hány őzet ölnek meg évente az elkóborolt kutyák, és ahhoz képest hányat gázolnak el az autók? Tessék mondani, az autósokat nem kellene agyonlőni?

Polgár Tamás
Az Országos Munkakutya Sportegyesület (OMSE) tagja.

2004. június 30. Népszabadság, Fórum, Olvasói levelek

E-mail érkezett: Thursday, July 08, 2004 8:30 PM
Tárgy: "Kóbor házivadak"

Tisztelt Punk János szerkesztő úr!

A Dr. Czerny Róbert által ez év június 10-én a Népszabadság Fórum rovatában megjelent "Kóbor házivadak" cikkére bizonyos Polgár Tamás nevű - az OMSE által nem ismert - személy egyesületünk nevében válaszként cikket jelentetett meg. Az általa a vadászokkal szemben említett kifogások és bizonyítékok, valamint mindenféle alapot nélkülöző gyanúsítások és sértések nem képviselik egyesületünk álláspontját!

Tóth András, OMSE

www.omse.hu

 Tisztelt Tóth András Úr!

A honlapot látogató és rendszeresen használó vadászok nevében köszönjük a korrekt reagálást. Munkánk végzése és szenvedélyünk gyakorlása közben, minden esetben arra törekszünk, hogy a vadat és természetet szerető és értékeit tiszteletben tartó, a hatályos jogszabályokat megfelelően alkalmazó vadászok járják a területet. Törekvésünk ez, és örülünk, ha ebben eredményeket sikerül elérnünk. Ha hibázunk, akkor abból igyekszünk tanulni és a felnövekvő vadásznemzedéket úgy oktatni, nevelni, hogy minél kevesebb hibát találjanak a kívülállók munkánkban. Természetesen az elkövetett szabálytalanságok feltárása a vadászok érdekeit is szolgálja, hiszen ez is elősegíti azoknak a személyeknek a kiszűrését, akik bár rendelkeznek a törvényi feltételekkel, nem érdemlik meg, hogy VADÁSZ-nak hívják őket.

Punk János
szerkesztő