Mi lesz veled vadászat?
A cikk írója komoly véleményt, ill. sok tekintetben, megfontolandó tanácsokat fogalmazott meg.
A szerző rávilágít azokra a problémákra, amelyek a vadászatot, mint tevékenységet jellemzik. Sorai jajveszékelve kiáltanak segítségért, az összefogásért. Hű képet formál meg, a mai „vadásztársadalom-ról ”, sajátos képet festve, az egyéni látószög mentén. Kérdéseket tesz fel, és azokra válaszokat ad,
azokra, válaszokat vár!
A vadászatért, a vadászati lehetőségért való aggódása fátyolozza be, az egyébként nagyon is tisztán, érthetően és őszintén, kertelés nélkül kialakított, majd papírra vetett, gondolatait.
Én is azok közé tartozom, akik aggódnak a jövő miatt. Azok közé tartozom, akik nem szokták véka alá rejteni véleményüket. Általában véve is van véleményem mindenről, ami persze nem jelenti azt, hogy mindenről véleményt nyilvánítok. Most, hogy már elmúltam 50-ven, finnyás és válogatós lettem. Lehetne úgy is mondani, ínyenc lettem.
A téma, számomra igazi ínyenc falat. Itt ezen a fórumon, korábban már tárgyalásra került egy hasonló témakör, amelyet Békés Sándor vitaindító cikke generált. Sajnos nem kis szégyennel mondom, süket fülekre talált a cikk, hiszen alig néhány, de annál velősebb hozzászólás fogalmazódott meg .Az számomra teljesen világos, hogy nem mindenki él a lehetőséggel, és nem nyilvánítja ki véleményét.
Viszont, érthetetlen, hogy ha csak ezeket az internetes fórumokat nézem, mennyi fórumozó, ill. olvasó hallgat a kérdést illetően. Vajon miért?
Visszatérve a kérdésre, megpróbálok saját nevemben válaszokat adni Tolmácsi Ferencnek, ill. felteszek én is kérdéseket, olyanokat, amelyekre Tolmácsi Ferenctől várok választ, és olyanokat is amelyre bárki adhat választ.
„A gátlástalan rosszindulat és az alantas zsákmányszerző szándékoktól vezérelve egyesek azt hangoztatják, hogy a hosszú történelmi múltra visszatekintő vadásztársasági forma idejétmúlt” eddig egyetértünk.
„a vadgazdálkodás és a sportvadászat szétválasztandó,” én a vadászati tapasztalatomra alapozva azt mondom, igen szétválasztható, és a legtöbb esetben szét is kell választani! A vadgazdálkodás, komoly szakma, nem „sport vadászok” kezébe való.(Rögtön kijelentem! Minden megtanulható, és vallom, hogy nem a régi eldobásával kell újat alkotni, hanem annak beágyazásával, ötvözve kell remekművet készíteni. A szakmaiság viszont nem keverhető össze az okoskodással, a jópofáskodással, a sógor-komasággal.
„tőkebevonás és a piaci viszonyok szükségesek a vadászatban stb..” van olyan terület, ahol ez indokolt, itt miért ne lehetne tőkét bevonni, s van olyan terület, ahol erre nincs szükség.
„Az a lobby, ami a kormány (ok) segítségével, a kis földtulajdonosok félrevezetésével a volt nagybirtokosok örökébe akar lépni, az a vadászatra is szemet vetett” A kis földtulajdonosok félrevezetése tény. Az is tény, hogy meg kell még tanulnunk a piacot. Aki hagyja magát, azt félrevezetik. Másrészt, mint mindenütt, itt nálunk is ki fog alakulni a nagybirtokosság, csak nem azzal a régi felhanggal remélem, amelyet nem kell bemutatni senkinek sem. Hogy magára a vadászatra szemet vetett a politika és a nagytőke az is tény. A politikának személyesen nem örülnék, az biztos. A tőke? az, nem annyira ”gázos” ,hogy divatos szóval éljek.
„Vészesen romlik a vadászat társadalmi megítélése, nem tudjuk magunkat úgy „eladni”, mint az a csoport, amelyik a legtöbbet tette, és teszi a természeti környezet és az élővilág megóvásáért. Pedig ez az igazság, hiszen az élővilág megóvása sokkal inkább a mi, hosszú távú, eminens érdekünk, mint a természetvédelemről csak papoló, illetve azt érdekérvényesítő lehetőségként használó sötét zöldeké.
Mi nem 15 éve vagyunk zöldek, hanem min. 150 éve.”
Minden sorral egyet értek.
II. Nézzük, milyennek kellene lennie az új rendszernek. Elérendő célok:
A kialakítandó rendszer biztosítsa, hogy a:
- A vadászat töltse be a terület, a vadállomány megőrzési, környezet konzervációs funkcióját, hosszútávra biztosított legyen a vadállomány, az élőhely, és a vadászati lehetőség megőrzése
- Javuljon a vadászat megítélése, erősödjön a vadászat társadalmi beágyazottsága elfogadottsága.
- A vadászati etika növekedjen, csökkenjenek a társadalmat irritáló események.
eddig, ok.
- Ne csak a milliomosok szűk csoportja, hanem az alsó középosztály tagjai, valamint a földtulajdonosok is vadászhassanak, most is vadászhat bárki, aki vadászjegyet vált. Kötött feltételek mellett persze. A vadászathoz, ma több pénz kell, mint mondjuk az autógyűjtéshez. Ha ez igaz tétel, akkor nem várhatjuk el az ingyenességen alapuló, és az inflációt eleve magába hordozó megoldást, a vadászat területén sem. Soha nem volt a vadászat mindenki számára elérhető, mindig is került valamibe, amit valaki, vagy valakik megfizettek, így-vagy úgy!
- minden vadászni akaró magyar állampolgárnak lehessen területes vadászati lehetősége. Ne legyünk páriák saját országunkban, ne szoruljunk ki a vadászati lehetőségekből A bérleti díjak reális szinten, maradjanak. Szép és jó perspektíva. Utópia.
Utópia? Talán nem. Nekem őszintén szólva, nincs rá jó megoldásom. Ha azt értjük, a területes tagság fogalma alatt, hogy 1-2 ezer forint havi tagdíj befizetése mellett területes vadász vagyok, és azokat a jogokat gyakorlom, amelyek eddig nehezen de konzerválták a csődöt, akkor ilyen, és mindenkinek területet biztosító vadászati rendszer ne legyen. Ez nem vezet sehová! Ennek nincs gazdasági létjogosultsága.
Ha viszont többet és többször kell a zsebbe nyúlni, akkor máris ott vagyunk, hogy nincs mindenkinek egyenlő esélye a terület birtoklására. Piac ez, méghozzá, kemény piac.
Szakmailag, és gazdaságilag sem megvalósítható, hogy egy erősen legyengített, szűkös tőkeerővel rendelkező tagság, meg tudjon felelni a kihívásoknak. A biztonságnak (a létbiztonságnak) is nagy ára van. A hazai vadászati lehetőségekből innen kiindulva csak az szorul ki, aki nem tudja azt megfizetni. Az már más kérdés, hogy a bérleti díjak milyenek legyenek. Ha országos szinten szabályozzák, az ugye nem tetszik senkinek sem, ha nem építenek a vadászati törvénybe olyan, a bérleti díjakat szinten tartó regulátort, akkor pedig csak a szabad piac dönt. A jelenlegi helyzetben, és 2007-ben is olyan lesz szerintem a piac, amelyik nem fog tekintettel lenni, sem egyéni, sem pedig közösségi érdekekre. Itt is le fog zajlani, mint ahogy már a társadalmunk különböző rétegeiben le is zajlott, az eredeti tőkefelhalmozás esete.
- A vadászat ne alacsonyodjon le puszta gazdasági tevékenységgé. A társaságoknak ne kelljen a trófeás vadak többségét bérvadásztatással értékesíteni, ill. a terület egy részét al- haszonbérletbe adni a működésükhöz, megmaradásukhoz. Ez a kérdés is csak az adott társaságokon belül tárgyalható, erre vonatkozó egyetemleges, standard modell nincs. Másrészt mennyire egyszerűbb lenne a helyzet, ha a területeken belül, az al-haszonbérlet gyakorolható lenne. Pl. az erdészetek kezelésében lévő területek feltagozódása, anélkül, hogy szakmai, erdészeti ilyen-olyan, okokra hivatkozva ellenünk lobbiznak.
Csökkentse, ill. hatástalanítsa a rendszerben jelenleg meglévő csoportok közötti érdekellentéteket, tegye elkerülhetővé az új honfoglalást, hiszen ez csak egy kisebbség érdeke lenne. Az érdekellentétek csökkentése külső, művi úton nem rendezhető. A piac ki fogja kényszeríteni a rendező elvet, ami aztán már életképesen, és egyértelműen, mindenki számára értelmezhetően fogja egybe a vadászati rendszert. Nem élek példákkal, de több száz éves hagyományok alapján vadásznak, nem egy országban.
III. Hogyan valósíthatók meg a fenti célok:
A fenti célok elérése javasolt megoldásom a vadászok számának növekedésével járna. Minden vadász egyúttal földtulajdonos is lenne. (A vadászjegy kiváltásának egyik feltétele lehetne a minimális külterületi földtulajdon igazolása). Ezzel, a változattal egyáltalán nem értek egyet! A föld nem játék! Azt gondozni, művelni is kell. Felelősséggel járó tulajdon. Nem szabad megengedni, hogy föld opciós árucikk legyen ebben a kérdésben. Ezen az alapon, azt is feltételül szabhatnák, hogy vegyünk még 2 db. traktort is a föld mellé. És innen, már nincs messze az sem, hogy csakis az kaphat vadászjegyet, aki a földet műveli.
Ez már ma is nagyon jelentős százalékban így van, minden komolyan és hosszú távra gondolkodó vadász ezt már teljesítette. Én komolyan gondolkodó vadásznak tartom magam, de nem vettem még földet. Lehet, hogy rosszul ismerem saját magam? Nem hinném.
Ez a 2-3 ha megvásárlása- anyagilag sem jelent túlzott terhet az egyéb vadászati költségekhez képest. (A földet egyszer kell megvenni, és kiadható bérbe, használható vadföldként stb.). Ez viszont szerintem is így van.
Ezzel hatékony korlátot lehetne a külföldiek inváziója elé is állítani.
Ezt pedig nem hiszem, biztos dolgoznak már a megoldáson. Hamarosan földtulajdonos lesz itt mindenki.
Szerintem egy évi felkészülési időszak (a földvásárlásra) elegendő lenne.
Szükséges lenne a jelenlegi vadászterületi struktúra bebetonozása, szerintem semmi szükség arra, hogy ezt tízévenként mindenképpen, de sok esetben folyamatosan próbálják pillanatnyi egyéni érdekek alapján módosítgatni.
Bár a jelenlegi struktúra híve vagyok, azt nem gondolnám, hogy a jelenlegi helyzetet be kellene betonozni. Nincs erre szükség! Az egyén érdeke éppen olyan fontos, mint a közösségé! Európai Uniós
alapelv!
(ismerek társaságokat, ahol 1997-től folyamatosan bíróságokra járnak, és hol szétválnak háromfelé, hol, kétfelé stb.) A legszükségesebb változtatások után ezt hosszú távra rögzíteni kellene.
És ha ez változtathatatlan, valamint mindenkinek meg lehet a lehetősége, hogy az adott területen vadászhasson, és csak ez az egy lehetősége van, akkor nincs értelme a szervezkedésnek az új honfoglalásnak. (Feszültség mentesíteni lehetne a rendszert.) Szerintem mindig is lesznek rendbontók, renitensek, piszkálódók, áskálódók, stb. nem hiszem, hogy bármiféle bebetonozás ebbéli tevékenységükben meggátolná őket.
A másik eleme a bebetonozásnak, hogy az előhaszonbérleti jog alapján a jelenlegi vadásztársaságok köthessenek szerződést az államilag limitált bérleti díjon. (A jogi konstrukciót meg kell keresni!)
Ha ezt megengednék, akkor itt kutyavilág alakulna ki az biztos!
És fontos, hogy a vadászterületek előírt minimális nagysága ne csökkenjen, inkább növekedjen.
Ezt, akceptálni tudom én is.
Mondhatná valaki, hogy ez a szisztéma csak a már birtokon belüliek érdekét képviseli. Szerintem nem, hiszen az elképzelés szerint, ha valaki vadászjeggyel rendelkezik, és van min. 2-3 ha tulajdona az adott vadászterületen, akkor a vadásztársaságnak kötelessége felvenni a tagjai sorába (a saját feltételei szerint; hozzájárulás, tagdíj, társadalmi munka stb).
A társaságok lehetőségei között ez eddig is szerepelt. De minden társaság maga döntötte el, a feltételeket. Jogilag meg fellebbezhetetlen egy olyan belső döntés, amely kimondja, pl:50ha- alatt nincs automatikus felvétel, ill tagság.
A földtulajdonosi közösség, mint szervezeti forma egyébként is működésképtelen, nem biztosít vadászati lehetőséget még a földtulajdonosoknak sem, sok helyen már eleve vadásztársasági formában hozták létre, és a kiszoruló vadászó -földtulajdonosoknak pár vendégjegyet ajánlottak fel.
Nézzük a dolgot a létszám oldaláról: ma van kb. 906 vadásztársaság, és kb. 12400 fő terület nélküli vadász (7800 bérkilövő, 4600 alanyi jogú). Ez a létszám a 906 vadásztársaságra vetítve 14-15 plusz főt jelentene. Lennének újak is, de természetes csökkenés is van. Egyébként, ha a dolog mindenki számára nyitott lenne, és nem csak a kiváltságosak lehetősége lenne bekerülni, akkor csökkenne a divatból, presztízsből vadászók száma is. Az értelmetlen 100 ha/vadász értéket a törvényből vagy el kellene törölni, vagy le kell vinni 40-50 ha-ra. A vadászterületre vonatkozó éves kilövési terv adott, akkor sem lehet többet lőni, ha kétszer olyan nagy egy társaság.
A tagok, és társaságok bölcsességében meg lehet bízni, a létszám és egyéb problémák kezelését jobban megoldják, mint a jogalkotók.
Felvethető, hogy az ország vadászterületei el tudnának-e tartani ennyi vadászni akaró személyt?
Szerintem igen, szerintem is! és eddig is szégyen volt, hogy ez nem így volt. Ez a politikai és vadászati vezetőink, valamint a birtokon belüliek szégyene, hogy ez a csodálatos adottságokkal rendelkező ország már több mint ötven éve nem tud normális (területes) vadászati lehetőséget biztosítani -az arányaiban alacsony számú- összes vadászni akaróknak. (A vadászok 25%-a bérkilövő!)
Tehát:
-A vadászok száma növelhető.
-A társasági hasznosítási forma az EU-ban is elfogadott és egyre erőteljesebb (ez a fejlődési irány)
-A hozzánk hasonló német vadászati rendszerű országokban a minimális földterület megkövetelése általános (5-ből 4 országban van), tehát nálunk is bevezethető lenne kb. 2-3 ha külterületi föld tulajdonjogának igazolása a vadászjegy kiváltásához. Ez kellő védelmet nyújtana a külföldi invázió kivédéséhez min.10 évig. Ezt kiegészítve a 79/2004 FVM r. által megkövetelt magyar nyelvű vadászvizsgával, a probléma megoldható.
Tehát mindenki számára nyitott lenne a vadásztársaságokba való bekerülés, de azzal, hogy a társaságon belül nagyon szigorú etikai elveket kellene megkövetelni. Könnyű be, de könnyű kikerülés! És aki kikerül egy társaságból az oda –a társaság döntése alapján-évekig ne kerülhessen vissza. Máshová bekerülhet, ha van ott is földje, de egy egységes és erős érdekképviseleti szervezetből az is következne, hogy a kizárás ténye mindenki számára megismerhető lenne. Ettől persze egy másik társaság még felvehetné, de ennek tudatában. Rövid időn belül kikopnának a nem idevaló, a vadászokat lejárató személyek. És hogy kik azok, annak megítélését a vadásztársadalomra kell bízni.
És hogy a megnövekvő létszám még kevesebb gondot okozzon, csökkenteni kellene az erdőgazdaságok által elbitorolt területeket, hiszen ők nem tulajdonosai, hanem kezelői a területeknek. (Csak országos hírű vadgazdálkodási területek maradjanak állami (erdőgazdasági) használatban.)
A társaságok sanyarú gazdasági helyzete közismert. A javítása két irányba kell, hogy történjen: a bevételek növelése (ésszerű határok között, mert a vadászat alapvetően nem gazdasági tevékenység), de inkább a költségek csökkentése. A vadászat, alapvetően non profit tevékenység, ennek éves eredménye, -így hogy amit lehet, eladunk- is csak kb. 1 milliárd forint. (14 milliárdos össztevékenységből)
Sok szó esik mostanában a tőkebevonásról, piaci szempontok érvényesüléséről. Sokan hiányolják a tőkebevonást, azok is, akik felelősek az 1996-os törvényért, amely kb. 0,8-1 milliárd forint tőkekivonást eredményez évenként, és ez 2007-től megsokszorozódhat. Ez a bérleti díj, és amely ha egy országos, visszaosztott vadgazdálkodási alapba menne sokkal stabilabb lenne a társaságok gazdálkodása.
Na itt azért egy pillanatra megállnék. Az országos bármilyen alapba befizetett milliárdoknak hűlt helye van csak. pl. TB, Útalap, Szakszervezeti bevételek ,stb. na ne!(Az újságok ezzel vannak tele!)
Egy olyan tevékenységből vettek ki pénzt a földtulajdonosok számára, ami a társadalom szempontjából fontos, és hasznos és szükségszerű, és a vadászoknak, hogy ezt kifizessék zsebbe kell nyúlniuk. Ez a rendszer visszaél azzal, hogy a vadászok nagy része hajlandó fizetni, azért hogy vadászhasson.
Az biztos, hogy a vadászoknak többe fog kerülni a vadászat, de nem mindegy, hogy hol húzódik a vonal, csak az igazán gazdagok sportja lesz-e, vagy pedig az alsó középosztály is megengedheti magának. És itt nagyon fontos, hogy az igények differenciáltak. Van, aki csak nézelődni szeret, a látványért, az élményért vadászik, és van, aki 12 kilós bikát akar lőni évente. Biztos, hogy a kettő költsége nem lesz egyforma, de eddig sem volt az., A jövőben a vadászat biztos, hogy többe fog kerül, de az, hogy valaki tag legyen egy társaságban és szolidan elvadászgasson ne legyen megfizethetetlen. Ezt azért szeretném kérni, hogy bővebben fejtse ki a cikk írója, engem is érdekel a dolog. Miképpen diferenciálódna a tagság? Lennének a nagyon gazdagok, majd a közepesek, és a végén jöhetnének a szegények? Ahogy ismerem magunkat magyarokat, ebben az esetben is megmutatnánk a világnak, hogy” hogy mulat egy magyar úr!”
Egyébként a létszám növelése önmagában is tőke bevonást jelentene, költségcsökkentési lehetőség lehetne a vadkár és a vadütközési kár reálisabb jogi szabályozása. A reális szabályozás már régen késik, félek tőle, hogy nem is akarnak ezen a mostani gyakorlaton változtatni.
Javaslat:
Magánszemély továbbra se bérelhessen területet, általános maradjon a társult vadászati jog, maradjon meg a minimális területnagyság, (-3000 ha)-, valamint a szükséges területkialakításoknál (módosításoknál) –főleg nagyvadas területen- a hivatal törekedjen a minimálist 2-3-szor meghaladó területek kialakítására. Legjobb lenne rendelet módosítással a nagyvadas területeken a minimális vadászterület nagyságot megemelni 5-6 ezer ha, és a vadászterületek kijelölését a hivatalra bízni (Szakmailag egyébként is ez lenne a helyes)
Ezekkel a gondolatokkal is egyetértek.
Gazdasági társaságoknak pedig meg kellene tiltani a vadászati jog bérlését, és célszerű lenne a vadászati, gazdálkodási célú vadaskertek, disznós kertek üzemeltetését is.
A szigorú ellenőrzés mellett ezek a vadaskertek azért működő képességűek lehetnének. Persze ha arra használjuk, amire valójában használni kellene, akkor nem lenne ezzel baj, de nem egy esetben hallottuk, az elriasztó dolgokat ebben kérdésben.
Ha a gazdasági elem túlsúlyba kerül az a vadászat halála lesz. Csak emlékeztetnék a legutóbbi –„négypárti”- nyírségi „mészárlásra”, amit a közvéleménnyel nehéz elfogadtatni, és ilyen esetek alapján ítélik meg a vadásztársadalmat. Itt semmi szabálytalanság nem történt, csak a vadászok megítélésében keletkezett súlyos kár.
Ez valóban súlyos megítélés alá esett, de ez nagymértékben köszönhető a szenzációhajhász médiának, ill. az alul exponált vadászati csúcsvezetésnek, akik, a mai napig nem képesek olyan média politikát folytatni, ami hatékony lenne egy-egy firkász, rosszindulatú „ügyeskedésének”.
A kommunikáció, egyben hatalom!
A kommunikáció-t tanulni kell. Ez komoly szakma.
A kommunikáció-nélkül fabatkát sem ér a sok munka, mert adott esetben, azonnal inflálódik még a legnagyobb erény is.
Legyen előírva a vadászjegy kiváltásához egy minimális terület tulajdonjoga, 2-3 ha. (2005-től, az átmenetet biztosításával).
Ezzel, mint már az előzőekben említettem, nem értek egyet. Ilyen javaslat kidolgozása mellett nem tenném le a voksomat! Bár, elfogadása esetén, a földpiacon, biztosan élénk mozgolódás lenne tapasztalható.
Maradjanak meg a jelenlegi területek, a jelenlegi vadászatra jogosultak bérleti joga, azzal hogy minden társaság köteles felvenni a vadászterületén minimális területtel és vadászjeggyel rendelkező személyt.,
A két érdekvédelmi szervezet két éven belüli egyesülése.
Kedves Tolmács Úr!
Kedves Vadásztársam!
Ön tényleg hisz abban, hogy ha a két érdekvédelem egyesül, akkor jobb lesz?
Tényleg hisz, ebben?
Mert én nem.
Jó ez, így ahogy van. Csak jobban kellene muzsikálni. Persze, könnyű nekem a partvonalról bekiabálni.
IV. Teendők a célok érdekében:
- A vadászat töltse be a terület, a vadállomány megőrzési, környezet konzervációs funkcióját, hosszútávra biztosított legyen a vadállomány az élőhely, és a vadászati lehetőség megőrzése:
Olyan stabil rendszer kialakítása, hogy tudjam, hogy még az unokám is ezen a területen, és ebben a társaságban fog vadászni. Jelenlegi társaságok bebetonozása véleményem, mint fent!,
- reális bérleti díjak, gazdasági kényszerek oldása stb.
- Javuljon a vadászat megítélése, erősödjön a vadászat társadalmasítás. Erős érdekképviselet, nagyobb vadászlétszám, sokkal jobb kommunikáció stb.
- A vadászati etika növekedjen. A társaságon belül nagyon szigorú etikai elveket megkövetelésének lehetősége. Könnyű be, de könnyű kikerülés. Országos hozzáférhető adatbázis a kizárt személyekről stb. Ez igazi elrettentő példa lenne, de csak abban az esetben, ha az adatok a megengedhető határokon belül, nyilvánosak lennének.
- Ne csak a milliomosok szűk csoportja, hanem az alsó középosztály tagjai is vadászhassanak, minden vadászni akaró magyar állampolgárnak, és földtulajdonosnak lehessen területes vadászati lehetősége. Ne legyünk páriák saját országunkban, ne szoruljunk ki a vadászati lehetőségekből Reális bérleti díjak, nagyobb létszámú vadásztársaságok. Minimális földterület tulajdonjogának igazolása, a vadászjegy kiváltásához. (külföldi 10 évig nem vehet földet!) A 79/2004 FVM sz. r. már nagyon helyesen előírta, hogy a vadászvizsgát magyar nyelven, tolmács nélkül kelljen letenni.
- A vadászat ne alacsonyodjon le puszta gazdasági tevékenységgé. A társaságoknak ne kelljen a trófeás vadak többségét bérvadásztatással értékesíteni, ill. a terület egy részét al-haszonbérletbe adni a működéshez. A költségek csökkentése érdekében szükséges a bérleti díjak behatárolása, alsó felső értékek meghatározása központilag. A vadátvételi árak emelése, állami szubvenció. A jogi környezet változtatásával csökkenteni lehetne a vadkárból, és a vadütközésből a társaságokat sújtó terheket.
- El lehessen kerülni az új honfoglalást, hiszen ez csak egy kisebbség érdeke lenne. A jelenlegi vadászterületek darabolásának megtiltása, belépési lehetőség a jelenleg nem vadászó földtulajdonosoknak.
V. A jövő:
Persze nem vagyok naiv. Tudom, hogy a legrosszabb forgatókönyv fog megvalósulni, ahogy ez a mezőgazdaság többi ágában is történt, ill. történni fog.
Ez pedig az, hogy a jelenlegi vadászterületek elaprózódásával, a bérleti díjak fellicitáltatásával a magyar vadászok, -kisszámú „nagytulajdonos” és a milliomosok kivételével- kiszorulnak a vadászatból, 2007-től a magyar vadászok 70%-a bérkilövő lesz, és évente egy-két fácánvadászaton tudnak majd részt venni, és esetleg elmehet hajtani az urakhoz.
A jelek már ebbe az irányba mutatnak, már elfogadásra került az a törvénymódosítás, amely már külföldi gazdasági társaságok részére is bérlési lehetőséget biztosít, (holott megszüntetni kellene), nem követelünk meg helyben lakást stb.
A Magyar Vadászkamara elnöke az egyik nagy erdőgazdaság igazgatója, aki helyzetéből adódóan az erdészetek és erdőgazdaságok érdekét kell, hogy képviselje, az 50 ezer magyar vadász érdeke helyett.
A vadászatért felelős államtitkár jövőképe: a társadalmi munkára alapozott, olcsó vadászatot biztosító vadásztársasági forma egyre kevésbé működőképes. Megszűnnek az alacsony bérleti díjak, nő a piaci mechanikusok szerepe, jobban a zsebbe kell nyúlni.
EZT OTT MÁR RÉGEN ELKÖNYVELTÉK! Punktum, így lesz, vagy sehogyan sem!
Mégis, már csak a tükörbe nézés okán is próbál az ember tenni valamit, amíg lenne rá lehetőség és idő.
Ha nem teszünk semmit, nehezen tudjuk majd a gyermekeinknek megmagyarázni, hogy miért hagytuk kisemmizni a magyar vadásztársadalmat, magunkat, és őket is.
Salgótarján, 2004-06-29.
Tolmácsi Ferenc
Kedves Tolmácsi Úr!
A magam részéről nagyon örültem sorainak, és a magam módján megpróbáltam reagálni a soraira. Persze nem sikerült minden kérdésben nézetazonosságot kialakítani, de nem is ez volt a célom. Emberek vagyunk, különbözünk, bátran vagy félénken, de véleményt formálunk.
Elképzeléseket osztunk meg másokkal, javaslatokat fogalmazunk meg annak ellenére, hogy tudjuk pusztába kiáltott szó az egész. Mégis, felvállalva mások lebecsmérlő nyilatkozatait, vagy mások lekicsinylő írásait, reménykedünk abban, hogy talán nyoma marad a vadászokban ennek a szösszenetnek, s reménykedünk abban, hogy mások is elmondják véleményüket, mások is szükségszerűnek érzik majd azt, hogy valamit tenni kell, ha másért nem, hát a tükörbenézés okán!
Egyvalamiben mégis hasonlítunk egymásra, mégpedig abban, hogy a vadászat szeretetét, és annak óvását, alig hallható jajszavunk kinyilvánítását, mások előtt is büszkén felvállaljuk.
Tisztelettel: Szabó Árpád
Keszthely,2004.09.13.
|