[Friss hozzászólások] [42-23] [22-3] [2-1]
Tisztelt vadásztársak
Én hivatásos vadászként dolgoztam egy Dunántúli vadászterületen és a "rendszerváltás" idelye alatt elvesztettem az állásomat hála ennek a jól kitalált renszernek.Az új társaságok és a régi vadásztársaság között fennálló elentétek miatt még csak esélyem se volt arra hogy a szakmában maradjak.igy én is csatlakoztam ahoz a jó pár kollégához aki pályaelhagyó lett.Nagyon nehéz úgy dolgozni egy munkahelyen hogy a befektetett energia semmibe vész mert lejár a szerződés és a fojtonosság egyáltalán nem biztosított.És egy életet is nehéz tíz éves periódusokban megtervezni.Nagyon sajnálom a hivatásomat és azokkat a kollégákat (mert bizosan sokan vannak)aki hassonlóan jártak.
tisztelettel Deme |
Tisztelt Punk úr!
Egyet értek a vasárnapi jegyzetével,de tenni kell valamit az ellen hogy a közös tulajdonunk a vad ne legyen továbbra is olyan mint aminek nincs gazdája.
De mind addig nehéz amíg a közös tulajdonú földjeinken úgy gazdálkodnak ahogy ezt teszik,(mert nem úgy mintha a sajátjuk volna)
Talán az iskolákban kellene elkezdeni ezt a munkát.
Üdv:Molnár M Győző. |
Tisztelt vadászok és nemvadászok!
Rendszeressen járok ugyan arra a területre évtizedek óta,de ami most történik azt nemtudom szónélkül hagyni.VADÁSZAT címszó alatti,vadírtást,kérem aki tehet ebben az ügyben az intézkedjen mert a hátra lévő 3 hónap alatt szinte hejrehozhatatlan kárt szenved a közöstulajdonu vadállományunk.
Természetessen ez magánvéleményem,deaki eggyetért velem,segítsen.
Üdvözlettel:Molnár.M.Gy. |
T. Kovács Gábor!
Őszinte és szakmai szempontú szavai mögül úgy érzem, "csak" a gondolkozó föld,-művelő-,tulajdonos hiányzik, meg persze az ehhz illeszkedő vadász(társaság).... Amúgy egyetértek! Én is azt szeretném, ha a fiam még látna vadon élő állatot, és nem csupán véletlenül, hanem tudatos vadász és földtulajdonosi kompromisszum révén. DE a paraszt az azonnal érvényesithatő haszonban érdekelt - ki tudja, mit hoz a jövő? -, a felhiguló, drága hobbivá váló vadászat művelői pedig csak a rövidtávú 'mitlőhetek a pénzemért' szempontok alapján döntenek. Az állma pedig lesza.ja az egészet, mert nem akar ujjat huzni sem a vidékiekkel, sem a pénzesekkel. Ahogy nem írja elő a visszaváltható üvgekt sem, hogy egy másik vetületét adjam a mai magyar államapparátus természethez való viszonyulásáról.
Változások kellenek, IGAZI érdekvédelem, képviselet, minden oldalról, és nem csak a szűken vett vadászat esetén, hanem a teljes környzetvédelem, vadgazdálkodás és felelős emberi magatartás kialakítása szempontjából!
HT
|
Olvasva a milliós veszteségekről - földtulajdonosi szempontból - elég hihetetlennek tűnik a dolog! Nem bántólag, de a magyar ember- közte a paraszt is- nem arról híres, hogy valami kis plusszpénzt is elveszítsen! Itt ismerni kellene a másik olda lvéleményét is, mert elsőre a panaszkodónak van igaza, de... Ha tényleg a helyi tulajdonosok ekkora területtel rendelkeznek, akkor valami nem stimmel. Vagy urizáló pöstiek-helyiek az ellentét oka, vagy talán mégsem olyan szép a menyasszony. Elvileg a jegyzőnek el kell számolnia a kis-gazdákkal, és azt senki nem vállalja szivesen, miért a rosszabat választotta,hacsak nincs valami nyomós indoka!
HT |
| Ezen az oldalon, bal oldalt, a "Vélemények/Kóbór házivadak" alatt úgy gondolom, mindent megtalál ezzel kapcsolatban. |
| Szeptember 23.-án 4 kutyát sétáltattam a falunk határában, amikor 2 kutyámat kilőtték az ott tartózkodó vadászok. Szeretném megismerni az ide vonatkozó jogokat és szabályokat.
Köszönöm. |
Tisztelt Punk Úr!
Tisztelettel köszönöm válaszát, az e-mail címem dalnoki.gy@invitel.hu.
Tisztelettel:
Dalnoki György |
Tisztelt Dalnoki Úr!
Én nem egy ennél sokkal kacifántosabb ügyet ismerek, sőt én magam is szenvedő alanya voltam/vagyok egy érdekes történetnek. A mi esetünkben az állami tulajdont képviselő erdőgazdaság évi 8 millió forintról mondott le önként és dalolva!!!!! Ha megad egy e-mail címet, magánban hajlandó vagyok röviden tájékoztatni, de mivel most van folyamatban a területünk kialakítása, egyenlőre nem akarom nyilvánosságra hozni. Lehet, hogy naív vagyok, de én még bízom abban, hogy győz a törvényesség a mi esetünkben. Bár illuzióim nincsenek, hiszen elég elolvasni a rozsdás vasi történetet. Magyarország ma, 2006.
Üdvözlettel.
Punk János
|
Tisztelt Punk Úr !
Egy valós helyzetet szeretnék megosztani Önökkel, a történet a Dél- Börzsönyben kezdődött és a Bíróságon fog befejeződni.
Egy börzsönyi vadászterületet szerettek volna kialakítani öt-hat önkormányzat területén, az erdészet és földtulajdonosok részvételével. Az egyik földtulajdonos család egymaga rendelkezett 938 hektárral, mellete állt még pár kisebb, de jelentős területtel rendelkező, vadászni akaró földtulajdonos. Velük szemben álltak a jegyzők (egy kivétellel), az erdészet és a jelenleg ott vadászók közül pár földtulajdonos. Úgy határoztak, hogy haszonbérbe adják a területet a jelenlegi bérlőnek 600 Ft/ha/év díjért. A földtulajdonosi alapon történő vadászatot támogatóknak volt a szabadon maradó területekre 3000 Ft/ha/év ajánlatuk, mivel a saját földjeik után nem kell fizetniük. Ezt nem fogadta el a gyűlés, annyit sikerült elérniük, hogy a díj 1000Ft/ha/év lett. Tudomásom szerint a 938 hektáros földtulajdonos sem fért bele a régi-új haszonbérlők csapatába.
Felmerül a kérdés:az állami tulajdonú erdészet képviselője megengedheti-e magának, hogy a 2000 forinttal kevesebbet kínáló oldalra szavazzon, ezzel évente több mint kétmillió forintról lemondva ? Azt hiszem joggal felmerül a hűtlen kezelés gyanúja ami bűncselekménynek számít. Hogyan engedheti meg magának egy állami vállalat, hogy lemondjon a tíz év alatt húszmillió forintról amiért az ujjukat sem kell mozdítani.
A jegyzőkről: mivel a jegyzők képviselőként egy kivétellel szintén az alacsonyabb díjat szavazták meg, felmerül a kérdés: hogyan képviselték a meg nem jelent földtulajdonosok érdekeit ? Milyen érdekek motiválták őket abban, hogy a vadászni nem akaró kisebb földtulajdonosokat megfosszanak 2000 forinttól, hektáronként évente. Egy polgári per valószínűleg el fogja dönteni ezt a kérdést is.
Gondoljunk bele, hogy a személyes és baráti érdekek miatt mennyi pénztől fosztanak meg embereket, mennyi pénzt takarítanak meg a haszonbérlőnek, lehet, hogy nem minden ellenszolgáltatás nélkül.
Az, hogy ezek az összegek nem légből kapottak, a Börzsönyben jelenleg is bérelnek 1000 hektárt évente ötmillió forintért.
A Börzsönyben működő erdészetről elmondható, hogy az egyik területen a földtulajdonosi alapon történő vadászatot támogatja, a másikon a bérbeadást. Vajon miért?
Végül arra szeretném kérni Önt, hogy amennyiben tudomása van az országban bárhol indított ilyen irányú perekről örömmel venném ha szíveskedne értesíteni ezekről ( jegyzők és erdészeti képviselők ellen ).
Tisztelettel:
Dalnoki György |
Tisztelt Vadásztársak! Ma voltam egy földtulajdonosi gyűlésen, ahol arra kértük a képviseleti joggal rendelkezőket, hogy a bejelölt 11 ezer hektárból engedjenek át nekünk 1300 hektárt békével, de hajthatatlanok voltak. Mi az általunk bejelölt területen jelentős földtulajdonnal rendelkezünk, ezért szeretnénk egy olyan területet kialakítani, ahol nem az acsarkodás, és nem a kirekesztés a jellemző, de csalódnunk kellett. A kapzsiság, a telhetetlen irigység nem képes józan gondolkodásra. Pedig nekem a vadászat a bajtársiasságról, az emberi szolidarításról és a kellemes estékről szólna. Sajnos ebben egyre kevesebb alkalommal lehet részünk, de nem adjuk fel. Megpróbáljuk a lehetetlent. Szerintem az emberek nagy részét a sértettség, a ki ha én nem, az irigység és a kapzsiság vezérli. Ezen kellene egyszer túllépni, sokkal kellemesebb élményekben lehetne részünk.
Tudok mindkét oldal (földtulajdonos vadászok, kontra tulajdon nélküli vadászok) érdekében és ellenében példákat felhozni. Addig nem lesz béke és nyugalom, amíg a két csoport erőből akarja keresztül vinni az elképzeléseit. Ez nem vezet máshova, mint a további sértettséghez és további harcot fog szítani. Háborúzunk, háborúzunk, aztán csak egyszer elfogy a sereg. Nehogy késő legyen. Nehogy úgy járjunk, hogy valakik megint a fejünk felett az egész magyar vadászatot átjátsza valakinek. Ne felejtsük el, hogy hatalmas érték él a magyar erdőkben, ami sokak fantáziáját beindíthatja. Láttunk már ezt-azt ebben az országban, nem szeretném megélni, hogy magyar földön idegenek tiltsák meg nekem, vagy bárkinek, hogy kimehessen az erdőbe. A vadászok egymással szembeni acsarkodása azoknak a malmára hajtja a vizet, akinek nem érdeke egy olyan erős vadásztársadalom, amelyik rendelkezik megfelelő érdekérvényesítő képességgel.
Punk János |
Tisztelt Vadásztársak!
Véleményem és tapasztalatom szerint, ha a vadász és a földtulajdonos együttes erővel próbál meg védekezni, jelentősen csökkenthető a vadkár mértéke. Ebben a mondatban különös hangsúly van az együttes szón, mivel az esetek 99%-ában a vadászokra hárul a védekezés.
A vadkár döntő része a kukoricában keletkezik, gondolom ezzel nem vitatkozik senki. De kérdem én! Miféle közös védekezés az, amikor a kukorica neki van vetve a vad közvetlen élőhelyének? Sajnos több területen vadászva ezt általánosan megállapíthatom. Ebből kilábalás úgy gondolom, addig nem várható, amíg a közös védekezés módszere és mértéke jogszabályban le nem lesz rögzítve, mivel sajnos a józan ész és ítélőképesség nem elég, illetve megbukott. ( Vagy csak nem vagyunk alkalmasak rá! )
Persze vannak kivételek is, csak olyan ritkák, mint az unikornis. Ezen kivételes esetekben a kukoricatáblák köré pl. búzát, illetve más kalászost vetnek, vagy legalább lőnyiladékot biztosítanak. Mint tudjuk, a lőnyiladék sok esetben még vadász nélkül is eredmémyes védekezés egy darabig, mivel a vad nem szívesen megy át egy 3 méter széles kopár nyiladékon.
De beszélhetnénk arról is, hogy régen egy mezőgazdasággal foglalkozó ember, kalkulált a vadkárral is, akár csak a jégveréssel, vagy a kártevőkkel. Manapság, ha akár 1 cső kukoricát is letör a vad, azonnal rohan a gazda a társasághoz. Arra a kérdésre pedig, hogy vajon Ő mit tett azért, hogy ez ne így történjen, maximum a vállát húzogatja, rosszabbb esetben fenyegetőzik. De a jelenlegi törvényekkel ezek az ellentétek megváltozni sosem fognak. A földtulajdonosnak jobban megéri kármegosztás esetén is, ha semmit nem csinál és kifizetteti a vadkárt, mint ha védekezne. Ez csupán matematika. És az is, hogy ezzel a hozzáállással összegszerűleg jelentősen nőtt a vadkár értéke. ( Vajon a mennyisége is? )
Arról az esetről, hogy a földtulajdonos, aki számos esetben egy-két éve vadászik és most helyzetbe kerülve, miként próbálja meg kiszorítani azokat, akik maguk közé fogadták, hosszas oldalakon keresztül tudnék anekdotálni. De jelenleg biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van belőle tapasztalata. Na, amennyiben ez sikerül, érdekes módón már nem jelent akkora gondot a vadkár, illetve tud a gazda úgy gazdálkodni, hogy figyelembe veszi az esetleges vadkárveszélyt. Mint mondottam sok helyen vadászom, így ez nem következtetés, hanem tapasztalat, mert már van, ahol megtörtént.
De eshetne itt szó arról is ( tudván, hogy ezzel sok embert megsértek, de tegye a szívére az a kezét és mondja, hogy nincs igazam ), hogy mennyiben van szükség a törvény által előírt vadőrlétszámra? A társaságok kiadási oldalán a másik jelentős tétel a bérek, költségek és járulékaik. Tapasztalatom szerint, a vadásztatási időszakon kívűl, vajmi kevés dolguk van a vadőröknek. Illetve munkát lehetne találni, de azt általában elvégzi a társaság aktív része társadalmi munkában, mert ( Tisztelet a kivételnek, mert akad jócskán! ), rábírni a hivatásos állományt olyan alantas munkákra, mint a vadetetés, lőnyiladék tisztítás, magasles karbantartás, esetleg építés stb., igen nehéz, pedig ez régen természetes volt. Manapság egyre több a diplomás vadőr, hála Istennek, akik ki is mondják, hogy- " Nem gondolod, hogy diplomával a zsebemben ez a dolgom?! " Akkor ők miért választották ezt a hivatást? Véleményem szerint, amennyiben csak ezt a két dolgot végre a helyére tesszük, meg tudunk férni egymás mellett földtulajdonosok, földtulajdonos vadászok, vadászok és vadőrök. És legalább 0-ra ki lehet hozni a költségvetéseket úgy, hogy elviselhető terhet jelentsen mellete mindenkinek egy tagság és el lehet felejteni azt a képtelenséget, hogy a jövőben csak az fog vadászni, akinek pénze van, de sok! Úgy gondolm, ami most folyik, csupán egy jól átgondolt lobbi része...Tulajdonképpen saját dolgunkat nehezítjük meg jelenleg, minden oldalról...
Vadásztársaim! Kellően szakszerű törvények hiányában, meg kell végre tanulnunk egymással vállvetve, kellő alázattal és toleranciával együtt vadászni, gazdálkodni. El kell végre felejteni, hogy a vadászatot mint profitot termelő ágazatot próbáljuk meg kezelni. ( Persze nem a vadaskertekben! ) Meg kell tanítanunk az etikára azokat a vadásztársakat is, akik nemrég csatlakoztak hozzánk és még nem volt idejük megtanulni, vagy csak nem volt tanítómesterük. Amint Ők is megtanulják tisztelni a vadat és nem csak potenciális célpontnak tekinteni, jobbá fog válni a vadászat. Bízom benne, hogy ez nem csak utópia!
Vadásztársi üdvözlettel: Egy volt IB. tag, földtulajdonos, aktív vadász, Kiefer József |
Tisztelt Dalnoki úr,nemkínánok eggyenlőséget vonni a főldtulajdonosok és a főld területnélküli vadászok között,hisz vannak lakástulajdonosok és lakásbéslők is.Viszont terület nélküli vadászok törekedhetnének a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földeket megvásárolni,magam is hasonló gondolat mellet vásároltam az utobbi 10évbe.
Tisztelettel:Molnár M Gőző. |
Tisztelt Molnár Úr!
Véleményem szerint addig ameddig a Vadászati törvény ebben a formában hatályban marad, nem lesz béke a két tábor között. Mindkét oldalnak lehetőséget kínál a törvény a vadászati jog megszerzésére ezért ellenfélként tekintenek egymásra. A mai magyar társadalom még nem képes elfogadni a tulajdonosok jogait az elmúlt ötven év beidegződései miatt. Meggyőződésem, hogy a törvény vadászati jog megszerzésével foglalkozó részében található alkotmányellenes rendelkezés. Jelenleg is dolgozunk azon a beadványon amelyben az Alkotmánybíróság vizsgálatát kérjük az általunk kifogásolt rendelkezéseket illetően. Végül az egymás iránti tisztelettel kapcsolatban az a véleményem, hogy mind jogilag, mind erkölcsileg kifogásolható a földtulajdonos és a földtulajdon nélküli személyek közötti egyenlőség meghúzása a vadászati jog tekintetében.
Tisztelettel:
Dalnoki György |
Kedves vadásztársaim,csak akkór lessz megbékéls a földtolajdonosvadászok és a teröletnélkülivadászok között,mikor egymést tisztelve és megértve tárgyalunk egymással.Vadász üdvözlettel, Molnár M Győző. |
| Sajnálattal és őszinte megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy mint minden ágazatában ennek az országnak, a vadászatba, a vadgazdálkodásba is egyre többen belebeszélnek olyan személyek, akiknek sem szakmai, sem gyakorlati tapasztalataik nincsenek ezen a téren sem. Állattenyésztő mérnöki végzettség után megszerzett pézügyi-számviteli diplomával felvértezve sem merném a vadászat-vadgazdálkodást, mint különleges ágazatot számszerűsítve, csak kiadás-bevétel oldalra leegyszerűsíteni. Megszerezve a vadgazdálkodási szakmérnöki oklevelet azt képzeltem, nagyobb és mélyebb rálátásom lesz erre a speciális ökoszisztémára, de megszerzett tudásanyagommal csak egyre nagyobb problémát látok az egész vadásztársadalomban. Apropó, vadásztársadalom. Ma mindenki a vadászatról beszél, a vadgazdálkodás valahogy elsikkadt a ma is zajló földtulajdonosi gyűléseken. Tudomásul kellene venni végre, hogy a Törvény mindenkire nézve kötelező érvényű, és nem csak odáig kell elolvasni és fejből idézni a paragrafusokat és alpontokat, ahol a jogok vannak leírva. A Törvény kötelező jelleggel feladatokat is előír! Felügyeleti szerveket jelöl meg. Szakciókat helyez kilátásba. De még ennél is fontosabb: a vad az állam tulajdona, annak elválaszthatatlan része, szabadon gazdálkodhat vele a Törvény szabta határokon belül. Az, hogy az Állam, mint minden egyéb tulajdonában álló dologgal, ilyen nemtörődöm módon sáfárkodik, az mindig a sáfárkodással megbízott személyeken múlott. Azt is tudomásul kell venni, hogy a Törvény definiálja, a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része, éppúgy, mint az egészséges élethez való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a munkához való jog, a szabad lakhelyválasztáshoz való jog, a szabad véleménnyílvánításhoz való jog. Ezek valamikor nagyon nagy eredményt jelentettek azoknak, akiknek ezeket a jogait korlátozták. Mi már a fent felsoroltakat természetesnek vesszük, és csak azokat a jogainkat követeljük, melyeknek valamely mérhető gazdaságilag elismerhető személyes haszna van. A föld tulajdonosának vadászati jogát tehát ne irígyeljük, bátorítsuk, hogy éljen vele. Jelenjen meg a földtulajdonosi gyűlésen, hiszen az Ő érdekeiről vitatkoznak ott. Mondja el szabadon a véleményét, szóljon hozzá. Tessék tudomásul venni, tisztelt Vadászok, a földtulajdonos a földjéből szeretne megélni. Kisebb részük úgy, hogy termel rajta különböző mezőgazdasági kultúrákat, nagyobb részük úgy, hogy a termelők részére bérbe adja a földjét. Egy nagyobb vadkárt szenvedett földet kisebb bérleti díjért lehet bérbe adni. A vadeltartó képességet nem a vadászati felügylők számítják ki az íróasztal mellett, hanem az adott vadászterület összességén található, a vad számára táplálékforrásként fellelhető növények és egyéb fás kultúrák összessége adja meg. Ehhez hozzá kellene korrigálni a vad számára létfontosságú, élettérként számba vehető csendereseket, fasorokat, nádasokat, erdőket. Negatív irányba fbefolyásolja a számtant a kifizetendő vadkár mennyisége, melyet az erdészeti és mezőgazdasági kultúrákra ki kell fizetni. Mindezek után visszakanyarodva a honlapon már oly sok, igazán tiszteletre méltó és bizonyára nálam sokkal több tapasztalattal felvértezett hozzászóló véleményére, mely szerint a vadászat drága sport, és csak az vadásszon, akinek erre pénze van, valamint hogy a vadászok agyonlőnek minden eléjük kerülő állatot, csak úgy tudnék reagálni, hogy ennek az országnak minden történelmi korszakban voltak igazán nagy vadászai, akik még mellesleg kiemelkedő államférfiak, írók, képzőművészek voltak. Remélem, lesznek is. Remélem, pár év múlva nem mi magyar vadászok megyünk Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába vadaskertekbe vadászni, Euróai Úniós módra. Mert akkor inkább vállalom a saját földterületemen termelt kukoricában, búzában és repcében a vadkárt, csak hogy lássak szabadon mozgó vad őzet, szarvast, vaddisznót. A gyerekeimet sem igazán a vad meglövése, terítékre hozása érdekli egyelőre,-bár hazudnék, ha nem örülnének velem együtt egy egy disznó vagy őz elejtésének- hanem az, hogy láthatják az egerésző rókát, a megugró vaddisznót, a figyelő szarvast vagy őzet. Az utánunk jövő nemzedék miatt is kötelességünk nem csak vadászni, hanem a gondjainkra bízott értékkel, a vaddal jól sáfárkodni. Mert azt is tudomásul kellene venni, hogy nem csak vadászni kell a vadászterületen, hanem óvni és védeni is a vadat, minden rendelkezésre álló eszközzel. Erről szól igazán a vadászat, a vad elejtése és terítékre hozatala már csak a munka gyümölcse kell hogy legyen.
Tisztelettel: Kovács Gábor |
| Igen ez a nagy nagy kérdés? Tudomásul kellene venni a tényeket, hogy vadászat volt, van és lesz. Azonban tény az is, hogy a módja változik. Miként, mily módon, és kik gyakorolják. A jelenlegi állapotban a hatalmi poziciók a területek újra osztásáról, és a gyűlöletes vitatkozásokról szól. Tapasztalatból tudjuk, hogy a törvény olyan amilyen. A normális gondolkodású ember bármelyik oldalon is áll tisztán szeretne már látni. Azonban ebben a témában nem látni még az alagut végét. |
Tisztelt Hozzászólók !
Az utóbbi időben sajnos elég sokat kell minden vadászni akarónak foglalkoznia a Vadászati Törvénnyel, amely az utóbbi hat hónapban a magában foglalt ellentmondásai, bonyolultsága és felreérthetősége miatt perek tucatjait indította el és a közeljövőben valószínűleg ez a szám a sokszorosára fog nőni. Magát a törvényt készítői tudatosan úgy szerkesztették, majd fogadtatták el, hogy ki lehessen földtulajdonosokat zárni a vadászatból, a vadászati jogukat ne tudják a régen vadászó úgynevezett " igazi vadászok" rovására érvényesíteni. A Vadászati Törvény nagyon jól példázza a magyar jogalkotás színvonalát.Nevetségesnek tartom, hogy olyan jegyzők, akik csak hírből ismerik a vadászatot, személyes érdekeik, összefonódások miatt megkárosítanak sok tízezer kis területű földdel rendelkező tulajdonost, és sok ezer nagyobb földtulajdonnal rendelkező személyt megakadályoznak a vadászati jogának gyakorlásában. A vadászatot, mint tevékenységet ugyanazok a személyek felügyelik, mint akik a törvény megjelenése előtt is felügyelték, az érdekvéselmi szervezeteket szintén ugyanazok a személyek irányítják. A statisztikákból jól látható, hogy a vadászati eredmények csökkenő tendenciát mutatnak, mind a trófeák minősége, mind gazdasági szempontból.Ennek ellenére a vadászatban minden marad a régiben, a civil kezdeményezések hamvukba halnak, a politikai pártoknak szintén nem volt érdekük a változtatás. A vadászatban nincs tulajdonosi szemlélet, ami pozitív változtatást hozhatna az ágazatba. Jelen pillanatban a vadászirígység erősebb annál, mint hogy a nem földtulajdonos vadászok belássák azt, hogy a földtulajdonost illeti meg a vadászati jog. Ez sajnos a gyakorlatban a törvény kiskapui miatt még nem mindenhol jelent a földtulajdonosnak jogot a vadászathoz. A vadászok érdekvédelmi szervei nyíltan a földtulajdonnal nem rendelkező " igazi vadászokat" támogatják, pedig tagjaik között nem kis számban találhatók komolyabb területtel rendelkező vadászok is. Az hogy ki igazi vadász és ki nem az, nem a pénz ,a földtulajdon vagy a vadászattal eltöltött évek döntik el. Ilyen megközelítésben az évek folyamán a vadászati lapoknak sikerült teljes mértékben szembeállítaniuk a földtulajdonosokat a vadászokkal. A felelős vadászati vezetőknek a vadászat alapjait képező problémákat kellene megoldani előszőr, ezután lehetne a mind terjedelmesebbre növekvő, sokszor hamis propagandát folytatni. Miért természetes az, hogy akinek nincs teniszpályája bérel egyet piaci áron, aki úszni akar és nincs medencéje jegyet vesz az uszodába piaci áron és miért nem természetes ez a vadászatban? Akinek nincs földje, így alaphelyzetben vadászati joga sem,vegyen földet piaci áron vagy béreljen vadászati lehetőséget szintén piaci áron.A feszültséget az okozza, hogy az úgynevezett " igazi vadászok" nem akarják a vadászat piaci árát megfizetni, a törvény adta zavarosban halászva a piaci ár töredékéért szeretnének vadászni. Ez kölönbözteti meg a mai " igazi vadászt " a csak vadásztól. A baj az, hogy újabb tíz évről van szó, aki nem vadász ennek súlyát fel sem tudja fogni. Az alkotmányos jogok a vadászatban nem számítanak ( a tulajdon és az ahhoz kapcsolódó jogok ), a vadászatban sajnos a mai napig nem történt meg a renszerváltás.
Tisztelettel:
Dalnoki György |
Szépnapot!
Tisztelettel megjegyezném! Sehol nem olvastam még, hogy Vadászok bántanának, becsmérelnének más sportot kedvelő embereket..... Tessenek elhinni, hogy nagyon rendes emberek vannak közöttünk! " A vadászat vadűzés, és erdőzúgás... De inkább csak erdőzúgás! " Amugy is iszonyatosan rovid ez az élet az ellenségeskedéshez. Minden bizonnyal akik negatívan bírálnak bennünket Vadászokat, azok is legalább a fele annyit tesznek a természetért, a vadakért mint mi. Nézzünk már magunkba kedves barátaim....
Tisztelettel; Kiss Gábor |
| Nem tudom, hogy miért kell vadászni. Nem hiszem, hogy bárki is rá lenne szorulva. Amíg az emberek azt eszik amit lőnek, addig a boltok polcain rohadnak a romlandó húsok. Az állatok azért jobbak az embernél, mert ha nincs rá szükségük, akkor nem vadásznak. A vadászok sokkal rosszabbak mint az állatok. Ha rajtam múlna, lecsukatnám az összeset. |
[Friss hozzászólások] [42-23] [22-3] [2-1]
|
Új bejegyzés
Frissítés
