Gondolatok a vadászbalesetek kapcsán.
2006.04.08. 08:02
Minden jóérzésű magyar vadászembert mélyen
megráztak az elmúlt vadászidőszak tragikus eseményei. Hiszen vadásztársaink
elvesztése mindnyájunk vesztesége. Engem is elgondolkodtattak a történések.
Kerestem az okokat, mik vezettek a tragikus pillanatokhoz. Nyilvánvaló, hogy
mint a mai életünk, a balesetek is összetett élethelyzetek. Lehetne az
események minden oldalát boncolgatni, a vétkes elkövető pszichéjét, vadászetikai
összefüggéseket, de én azt gondolom, hogy csak a kérdés, mármint: Hogyan
tudom a jövőre nézve elkerülni a tragikus baleseteket?, azon oldalával
érdemes foglalkozni, amelyik eredménnyel kecsegtet. Ezen kis bevezető után a
tárgyra térek és határozottan kijelentem, hogy ha igaz az, hogy a lőfegyver
önmagában is veszélyes eszköz, akkor a vele való foglalatosság közben, csak is
és csakis a lőfegyverrel való gyakorlott bánásmód adhat biztonságot
magunk és társasvadászatokon a vadásztársaink számára. Itt szeretném azt is
hozzáfűzni, hogy a vadászetika is ezt kívánná meg, mármint a vad gyors és
kíméletes terítékre hozatalát és ez is csak gyakorlással lehetséges. A
javaslatom tehát: vezessük be Magyarországon is a kötelező éves lőtéri
gyakorlatot. Erre van nemzetközi példa is, pl. Svédország. Nem kötelező
jelleggel, de mélyen a hagyományokban gyökerezően ilyen lőgyakorlatokat
rendeznek Németországban, Ausztriában is. A svéd példát azért tartom
követendőnek, vagyis, hogy csak az válthasson éves vadászjegyet aki az előző
évben teljesítette a lőgyakorlatot vagy vadászvizsgát tett, mert különben -
ismerve magunkat - csak a kevés öntudatos vadász venne rajta részt. A
lőgyakorlat állna sörétes, nagy és kisgolyós vadászlőfegyverrel végrehajtott, a
vadászat gyakorlása közben előforduló lövések leadásából. A lőgyakorlat
összeállítását gyakorlott sport- és hivatásos vadászok végezhetnék esetleg az
érdekképviselet kebelén belül. A lőgyakorlat ölthetne fakultatív jelleggel
verseny jelleget is, díjjakkal, kitüntetésekkel.
Mi volna még az éves lőgyakorlat értelme:
-
kiválthatná a rendőrség által megkövetelt orvosi
alkalmasságot, hiszen mi sem bizonyítja jobban valakinek az egészséges voltát,
mint hogy a gyakorlatban bizonyítja, hogy a lőfegyverét kellő erőben,
egészségben és nem utolsó sorban eredménnyel használni tudja.
-
Miután mindenki a saját lőfegyverével lő, a
fegyver műszaki alkalmassága is a lővészet folyamán kiderül. A pontatlanul lövő
fegyvert a gazdája nem a "Kézilőfegyver Vizsgálgató Kft"-hez kellene, hogy
elvigye, hanem a puskaműveshez, ahol a beszedett pénzért tényleg tesznek
is valamit.
-
Utolsónak hagytam, de talán az első helyre kellett
volna írnom, a lőgyakorlatoknak volna egy olyan összekovácsoló jellege, amely
csak hasznára válna ennek a sok esetben egymással acsarkodó és széthúzó
vadásztársadalomnak.
Talán sokak számára álomnak tünik, hogy a
leírtakat megvalósítsuk, de hiszem, hogy az álmok megvalósíthatók, ha tudjuk a
célokat és teszünk együtt a megvalósításukért. Mozgósítani szeretnék ezekkel
a gondolatokkal, hogy a vadászbaleseteket elkerüljük és a szerelmünkben a
vadászatban még több örömünket leljük, több vadászélményben legyen részünk. Ezt
kívánom minden vadásztársamnak.
Vadászüdvözlettel: "Hangos"
|