A család a hagyományoknak és a rangnak megfelelően hatalmas vadászterületeket alakított ki szerte Magyarországon és Ausztriában. Tíz vadaspark, temérdek vad és öt vadászkastély volt a birtokukban, az egyik legrégebbi a reneszánsz lakompaki (most Lackenbach) kastély, amely most természeti élménymúzeum. Az 1756-ban kialakított schützeni vadasparkról készült festményt - amely a legnagyobb vadaspark ábrázolás egész Európában - Burgenlandban, a fraknói (mai nevén Forchtenstein) vár padlásán találták meg összecsavarva és két év restaurátori munka után a kiállításon látható.

Miután maga a vadászat, s annak minden válfaja csakis a birtokosok kedvtelése volt, egy hercegnek, ha adott magára ezen a területen is, a leggazdagabb állománnyal, különlegesen szép területekkel, és kiváló, a kor legmagasabb színvonalát tükröző fegyverekkel kellett rendelkeznie.

Az unalmas, egyhangú hétköznapokat színesítette meg az ilyen alkalmakra meghívott vendégsereg, az ünnepélyes külsőségek, a gyönyörű fegyverek, és a szerencsés zsákmány. Az esemény és a résztvevők megbecsülését jelzi a vár gyűjteményében föllelhető külön vadászzászló is, amelyet magukkal vittek az ünnepi vadászatra, a kiváló teljesítményt nyújtó kutyákat pedig megörökítették festményen is az utókornak. Hajnalban keltek, és tartott a vad űzése egészen addig, míg felhangzott a "hallali", az egyik vadászlegény végső kürtjele, amikor az ebfalkától és a lovas vadásztársaságtól űzött vad már nem talált búvóhelyet, halálra fáradva lerogyott, s az első odaérkező megadta a kegyelemdöfést.

A fraknói vár frissen restaurált hercegi lakosztályának termeiben az Esterházy Magánalapítvány által megrendezett kiállítás sokban különbözik az eddig látott vadászati tárlatoktól. Különösen abban, hogy nem az elejtett állatokra helyezték a hangsúlyt a rendezők, hanem a különböző vadászati módokra, a XVII-XIX. századból származó 280 darabos fegyvergyűjtemény egyedi darabjaira, köztük lövő vadászlándzsára, a vendégek részére biztosított, a gyermekek és a hölgyek, vagy éppen a balkezesek számára készített, míves puskákra, és a vadorzóktól elkobzott orvvadász eszközökre. Megnézhetjük egy puskatöltő pompás díszegyenruháját, láthatjuk a megbecsült, hatalmas török vadászkutyákról készített festmények egy részét, a betanított sólymokat, keselyűt, baglyot, természetesen kitömve. A vásznak között szerepel 1870-ből a Tolna megyei Ozorán rendezett hercegi vadászat megörökítése. Itt Esterházy II. Miklós évente - rendszerint hat napig - fővadászatot tartott, amelyet hetekig szerveztek. Porcelánok, bútorok - vadászati jelenetekkel díszítetten, sőt, még egy hordozható toalett is színesíti az érdekes, látványos kiállítást.

Az egyetlen kölcsönkért darab egy kissé kopott, ám annál érdekesebb történetű tigrisbőr. Az igen jó angol kapcsolatokat ápoló Esterházy Alajos ejtette el ezt a nagyvadat Indiában, ahonnan az emberevő nagymacska preparált bundája előbb Ferenc József császárhoz, tőle pedig Erzsébet császárné és királyné ágya elé került.

Egy kabinetszekrény pedig abban segít, hogy fiókjait kihúzva megismerkedhessünk a nyúl, a róka, a szarvas bundájával, meg is tapinthassuk őket, akárcsak a vaddisznó agyarát, s aki kíváncsi rá, azt is megtudhatja, hogy az adott korban milyen összetételű lőporral töltötték meg a vadászfegyverek lövedékeit.