Erdész-vadász nézőpontból a Nyírség eddig két dolog miatt volt világhírű, az egyik az akácerdő, a másik a dámszarvas. Most, hogy nemrég belekezdtek a nyírfajd-visszatelepítési programba, ez a szám hamarosan tovább bővülhet.
Az autópályán haladva - Nyíradony-Gúthpuszta felé - azon gondolkodom, vajon mi lehet a titok, ami miatt csak nekik sikerült. Mi az, ami a két világelső dámbika „kitermeléséhez" segítette a Nyírerdő Zrt.-t.
Az autópályáról letérve Nyíradonyon át jutok el az Alföld legnagyobb összefüggő erdejében található gúthi vadászházhoz. A vártnál korábban érkezem, így van időm megnézni a műemlékké minősített irodaépületet, amelynek ízlésesen kialakított előadótermében Kiss Richárd festményein is megcsodálható a két világelső dámszarvas bika. Mire visszaérek a vadászházhoz, már vár Hajdú András, a Nyírerdő Zrt. vadászati ágazatvezetője. Némi ismerkedés után indulunk az egyik nyírfajdtelepre.
Az erdő mélyén található nevelőnél Hajdú András röviden tájékoztat a nyírfajdokról.
- Magyarország területén, a Nyírségben regisztráltak utoljára nyírfajdokat, még az 1800-as évek végén. Kollégáink gondos előkészítő munka után, 2005-ben kezdték el visszatelepíteni a térségbe. Első próbálkozásként a Gúthi Erdészet adott otthont a Németországból érkező csekély létszámú törzsállománynak, amely a sikeres és szakszerű munka eredményeként mára már száznál is több egyedet számlál. 2007 őszén újabb három nyírfajdtelepet létesítettünk: így már Gúthon két helyen, valamint a Halápi és a Hajdúhadházi Erdészet területén is folyik a program. Az ügy fontosságát jelzi, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park, a Debreceni Egyetem természetvédelmi, állattani és vadgazdálkodási tanszéke mellett a Safari Club International Közép-magyarországi Szervezete és több környékbeli vadásztársaság is segítséget nyújt a visszatelepítésben - teszi hozzá. Arra a kérdésre, mikor lehet a nevelt madarakat kibocsátani, az ágazatvezető nem tud pontos választ adni. - Az első nyírfajdokat várhatóan néhány év múlva engedhetjük ki a szabad természetbe, de addig még nagyon sok munka vár ránk - mondja.
Kora délután lovasfogattal teszünk egy kis terepszemlét. A vadászházban vendégeskedő hollandokból, németekből álló kis csapat is elindul esti cserkelésükre. Alig hagyjuk el a vadászházat, a végeláthatatlannak tűnő akácerdőben jobbról is, balról is meg-megugró dámszarvasokat látunk. A lovak biztosan haladnak az erdei úton. A bakon ülő kísérővadász, Dienes Tibor és a fogatot irányító kocsis összeszokott csapatot alkotnak. Egy-egy kézmozdulat is elég, értik egymást. Később vackából kelő vadkan és a fogatot gyanúsan méregető őzek mellett haladunk el, majd megállunk egy lábon hagyott kukoricásnál, szakszerűen fogalmazva vadföldnél, és hosszan távcsövezzük az elénk táruló területet. Dámszarvasok jelennek meg a távolban, békésen csipegetve haladnak a kukoricatábla közepe felé. Kísérőmet az eddig nem látott gímszarvasokról kérdezem, mennyi van a területen, milyen az állomány? - Feljövőben van, tavaly sikerült pár szép bikát lövetnünk. De nem kapkodjuk el, a minőséget helyezzük előtérbe, a mennyiség csak a sokadik szempont - mondja.
Lassan alkonyodik. A fogatot hátrahagyva felkapaszkodunk egy magaslesre, és innen kémleljük tovább ez erdőt. Kisvártatva megérkezik egy kisebb dámszarvas rudli. Mindegyik bika. Kísérőm már emeli is a távcsövét, és pontosan megnézve őket, máris mondja a vélhető trófeasúlyokat és a lehetséges életkorokat. Van köztük egy igen ígéretes, de még fiatal bika.
Szakmai szempontok alapján elejtésével még várni kell pár évet. Közben besötétedik, bár a hó borította táj még „világít", de mivel a szarvasok odébbálltak, és más látnivaló már nemigen mutatkozik, visszaindulunk.
A vadászházhoz szinte egyszerre érkezünk meg a holland-német csoporttal. Délutáni vadászatuk eredményéből a szakszemélyzet gyorsan összeállítja a terítéket, és a hagyományoknak megfelelően, megadva a tiszteletet az elejtett vadnak, kürtszóval, levett kalappal némán állnak pár másodpercet terítékük felett.
Vacsora közben Hajdú Andrást - aki 25 évet szolgált a gúthi erdőben - a cikk elején említett titokról faggatom. - A Nyírerdő Zrt. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye területén kilenc erdészetre osztva több mint 59 ezer hektár állami erdőterületet kezel, és közel 23 ezer hektáron folytat vadgazdálkodást négy vadászterületen, amelyeket igyekszünk a hivatásának élő, elkötelezett, magasan képzett szakembergárdával, nagy odafigyeléssel, szakszerűen működtetni. De szerencsénk is van, mert jó genetikai állománnyal gazdálkodhatunk. Hozzátette: hagyni kell beérni, megöregedni a trófeás vadat, és közben nagy figyelmet kell fordítani életterük kialakítására. Gondolok itt a folyamatos etetésre, a nappali nyugvóhelyek kialakítására, zavartalanságának biztosítására, és az elengedhetetlen, de maximálisan szakszerű selejtezésre - emelte ki.
Másnap a hazafelé vezető úton, átgondolva az előző nap történéseit, rájövök, tényleg nincs itt semmiféle titok, egyszerűen mindent jól kell csinálni. És vannak, akik bebizonyították, hogy a jót is lehet még jobban. BORS RICHÁRD

ERDÉSZETI OKTATÓKÖZPONT. A nyíregyházi erdészet kezelésében lévő Erdészeti Oktatóközpont különös gondot fordít természeti értékeink bemutatására. Az odalátogatók erdészek és más szakemberek segítségévéi megismerhetik közvetlen környezetük állat- és növényvilágát Az oktatóközpontban multimédiás eszközök, írásos és elektronikus anyagok is segítséget nyújtnak a diákoknak. Az átfogó fejlesztés részeként készült el a Sóstói Parkerdőben lévő erdei színpad és a tornapálya, az erdei sporttelep, a kerékpárút, valamint a két erdészeti tanösvény. A létesítmény előzetes bejelentkezés után látogatható.

Forrás: MNO

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.