Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SAJTÓFIGYELŐ
SAJTÓFIGYELŐ : Orvvadászok nyomában

Orvvadászok nyomában

Szabad Föld Online  2010.02.25. 14:30

Több száz évvel ezelőtt sem büntették szigorúan az orvvadászatot, bár a vadbőség miatt sokáig könnyen voltak elnézőek a rapsicokkal szemben. Mostanra azonban az állomány megritkult, a kiszabott ítéletek viszont továbbra is enyhének mondhatók.

Dr. Elek Balázs a Debreceni Ítélőtábla büntetőbírója a téma igazi szakértője,, aki szabadidejében vadászik, valamint könyvet ír. Második kötetében az orvvadászat témájához kapcsolódó bírósági ügyeket mutat be, s elemzi azok tanulságait is.
– Magyarországon büntetőjogi szempontból nem kezelik komolyan az orvvadászatot, nem számít minősített bűncselekménynek. Gyakran csak szabálysértési eljárást lehet indítani az elkövetőkkel szemben lopás, állatkínzás, természetkárosítás miatt – mondja az Örvvadászok nyomában című könyv szerzője. – Míg sok helyen, így Ausztriában és Németországban kemény büntetéseket szabnak ki, nálunk nem változott a történelmileg hagyományozódott megítélés. 1504-ig mindenki szabadon vadászhatott, de ezt követően sem nagyon kellett remegniük a tilosban járóknak. A vadbőség miatt nem láttak súlyos kivetnivalót abban, ha valaki engedély nélkül ejtett el vadat. Az évszázadok során sosem szűnt meg, s a rendszerváltás után – miként a vagyon elleni bűncselekményeké – a vadorzások száma is növekedett. A nem vadászó közvélemény sem annyira ítéli el, mint például az állatkínzást, pedig a kilövésen túl sok olyan módszert alkalmaznak, melyek kínhalált jelentenek a vadak számára.

Az orvvadászok motivációi között a vadászszenvedély is mehtalálható, míg sokan csak a legális vadászat járulékos költségeit akarják megúszni. Mint ahogy régebben, úgy jelenleg is vannak szociális okok: a megélhetési gondok sokakat rávisznek a vadorzásra, aztán mindez életformává válik. A kimondottan haszonszerzési szándékkal működő rapsicok rendszeresen és nagy tételben pusztítják az állományt.

Dr. Elek Balázs szerint egyre elterjedtebb az a módszer, ami a szervezett bűnözés jellegét mutatja. Terepjárókkal, több csoportban tevékenykednek: egyesek felderítést végeznek, mások kilövik a vadakat, egy újabb csapat pedig elviszi a zsákmányt a helyszínről. Ez a felállás arra alapoz, hogy orvvadászattal csak akkor lehet valakit megvádolni, ha tetten érik. A nyilvánvaló helyzetekben sokaknak menekülési útvonal a „határszemlét tartok”, „találtam”, vagy „éppen most akartam jelenteni” magyarázat. Ez a hurkot, különféle csapdákat kihelyezőknél még jellemzőbb: az eszköz nincs az elkövetőnél, s messzebbről is megszemlélheti, akad-e éppen zsákmány.

Az úgynevezett belső orvvadászat is létezik, ami a szabályok ismeretének hiányából fakad.  Sok földtulajdonos úgy gondolja, az ingatlanján lévő vad az övé, pedig az állami tulajdon, a vadászati jogot pedig egy-egy vadásztársaság kapja meg – a gazdának tehát ugyanúgy rendelkeznie kell a megfelelő engedélyekkel.
Dr. Elek Balázs büntetőbíróként többször is találkozott vadgazdálkodással, orvvadászattal kapcsolatos esettel: – A jogszabályi keretek nem teszik lehetővé súlyosabb büntetés kiszabását, csak a gondatlan és szándékos elkövetés közötti különbség növelheti a retorzió mértékét. A vadászoknak még erőteljesebben, közösen kell lobbiznuki, hogy a lopásért kiszabhatónál komolyabb szankciókkal kelljen számolni tettesnek és bírónak egyaránt – foglalt állást a szakember.

Az orvvadászat – amellett, hogy károsítja a vadállományt, és bevételtől fosztja meg a vadászati jog tulajdonosát – veszélyes szituációt teremthet, és élelmiszer-biztonsági kockázatot is felvet. A természetvédelmi kártétel is megvalósul, hiszen az illegális gyérítés során aligha tartják szem előtt a kor- és ivarösszetételt. Így eshet áldozatul aranyérmes kategóriájú trófeával rendelkező vad, vagy éppen az utódait gondozó példány. A lopás esetében is csak az értéket nézheti az ítélkező bíró, miközben egy-egy vad esetében hosszú évek munkája is elvész.

A házon belüli kihágásokat a vadásztársaság, kamarai tagoknál a kamara büntetheti. A vadászati hatóság és a felügyelőségek is rendelkeznek bizonyos jogkörrel, szabálysértésnél pedig az illetékes jegyző kezdeményez eljárást. Polgári ügyekben az ítélkező bíróság jár el, amely érvényesítheti a kártérítési igényt. A büntetőbíróságig tehát csak bizonyos esetek jutnak el, amelyik viszont odakerül, általában súlyos büntetést, akár több év letöltendő szabadságvesztést is jelenthet. A hivatásos vadászok, vadőrök, mezőőrök közfeladatot ellátó személyként járnak el, azaz ha a vadorzók velük szemben alkalmaznak erőszakot, még súlyosabb következményekkel számolhatnak.

Forrás: Szabad Föld Online

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség