Kispuska hangja száll a tókaji parkerdőben szombaton délelőtt. A horgásztavat elhagyva néhány terepjáróra leszek figyelmes, közben narancssárga korongokat látok szállni a levegőben.

Zöld ruhás alakok jönnek-mennek puskával a kezükben, mellettük egy vizsla csahol, a szeme sem rezzen a lövések hallatán. Távolról azt hihetnénk, hogy összejött néhány helyi vadász gyakorolni a skeet-pályán, aztán közelebb érve feltűnik: egyetlen férfi sincs közel, s távol. A Somogy megyei Vadászhölgy Klub tagjai gyakorolnak, februári alakulásuk óta most először.

A hölgyek bizony a vasárnapi ebéd után elmosogatnak, aztán nekivágnak az erdőnek és kiülnek a lesre. Akad közöttük könyvelő és kozmetikus, erdőmérnök és gyermekorvos, kocsmáros, nővér, kereskedő és pedagógus is.

– Sokan kérdezik, miként fér meg az életmentés, a gyógyítás egy állat életének a kioltásával – mondja Boros Edina kaposvári gyermekorvos. – Pedig ez is csak egy hobbi, amibe vagy beleszeret valaki vagy nem. A nagybátyám is vadász, nekem is megtetszett. Szeretem hallgatni az erdei neszeket, a lesvadászat az egyik kedvencem.

Közben vadpörkölt fenséges illata csapja meg az orrunkat, a vadászkamara séfje külön készült a hölgyek fogadására, na persze egy-két családi receptet megtudott az asszonyoktól, akik között 22 éves a legfiatalabb, a legidősebbek pedig elkerülték a hatvanat.

Rácz Béláné például 64 évesen iratkozott be a vadászati tanfolyamra. Állítja, a kis faluban, ahol él, igen rossz a közbiztonság, ezért fegyvert akart a házba. A kissé későn ébredő vadászszenvedéllyel együtt ez a vadászvizsgával valósulhatott meg.

– Amikor elmentem az első oktatásra – meséli ironikusan –, azt hitték a csoporttársak, hogy én vagyok a tanáruk.
A férje támogatta az ötletet, ma már gyakran együtt ülnek ki a lesre. Csak egyet nem szeret Gyöngyvér a vadászatban: a zsigerelést, azt inkább a férjére hagyja.

Kemenszky Péter, a Somogy Megyei Vadászkamara titkára arról beszél, mennyire büszke a szépkorú „tanítványaira”. – Több mint kétszázötvenen végeztek nálam az elmúlt négy évben tanfolyamot, de azt tapasztaltam, hogy a hölgyek sokkal komolyabban veszik – magyarázza. – Talán érzik, hogy jobban kell bizonyítaniuk a férfi vadásztársadalomnak. Az biztos, hogy jóval precízebbek.  

Igaz ez Francz Rezsőnére is, aki hosszú éveken át volt a Drávatej ügyvezetője. – Húsz évig kísérgettem a férjemet a vadászatokon, aztán amikor nyugdíjba mentem, elgondolkodtam, mihez kezdjek az időmmel. Megszámoltam: az elmúlt egy évben kétszázszor voltam vadászni, többségében a férjemmel együtt. Két éve Afrikában is jártunk.

Közben egy másik hölgy különböző textíliákat mutogat sorra a vadásztársainak, egyenruhát is varrat ugyanis magának a csapat. Elvégre „nőből vannak”... A megyei vadásznapra készülnek, ott is bemutatkoznak májusban.

Tűnődöm, miért választja a vadászatot egy nő hobbinak. „Az édesapám, a nagyapám, a dédnagyapám…” – sorra csak ezt hallom, vagyis a hölgyek viszik tovább a családi hagyományt. Egyelőre harmincnégyen. – Rajtuk kívül még 58 vadászjeggyel rendelkező somogyi nőnek adott a lehetőség, hogy belépjen – ezt már Somogyvári Erika főszervező mondja, a csapat szíve-lelke.

És ha még ezek után lenne, aki kételkedik, netán azt gondolja, hogy ezek a hölgyek a vadászvizsgával csak sétafikálnak az erdőben, akkor már sorolják is: a gyermekorvos egy ezüstérmes gímbikára a legbüszkébb, a nyugdíjas ügyvezető pedig egy igen ritka, 30 centis, gyilkos agancsú őzbak elejtését mondhatja a magáénak. A vadászhölgyek tehát nem viccelnek; lehet, hogy hamarosan túltesznek a férjeiken?

KÉPEK

Forrás: SONLINE

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.