A hajtóvadászat vagy hajtás, a társas vadászat egyik legkedveltebb módja, melyet főleg apróvadra – fácán, mezei nyúl – és vaddisznóra alkalmaznak télen. A hajtóvadászaton a hajtók az általuk felvert vadat a lőállásokban várakozó puskások felé hajtják vagy terelik. A hajtásban több-kevesebb hajtó és őket segítő hajtókutya vesz részt, magyarázza dr. Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára.
A vadászat eredményessége és a balesetek elkerülése érdekében a hajtásban megfelelően kell viselkedni, a vadászatot vezető utasításait minden esetben be kell tartani. A hajtás megkezdése előtt eligazítást tartanak a helyi szokások figyelembevételével. A vadászatvezető a vadászat megkezdése előtt a helyeket szétosztja, a vadászokat felvezetik, megmutatják a számukra kijelölt lőállásokat.
A hajtásban részt vevőknek a felvett távolságokat a hajtásban végig tartaniuk kell. Fedett terepen – mind az apróvad, mind a vaddisznó hajtásban – a hajtóvonalban haladóknak időnként hanggal jelezni hol tartózkodnak. A jobb lőpozíció elérése miatt a megadott iránytól eltérni, kikerülni a nehezebben járható sűrűket, vadrejtőket nem lehet.
Minden vadászatkor, de vaddisznó hajtásakor különösen fontos az utasítások pontos betartása. A vadászoknak a felvezető mögött csendben kell elfoglalniuk a számukra kijelölt helyet, amit tilos elhagyni éppúgy, mint néhány méterrel arrébb menni és ezzel a szomszédok lőirányait korlátozni.
Szintén tilos az elálló-sorban mozgolódni, zajongani, beszélgetni, más lőállása előtt vagy felé haladó vadra lőni, a szomszédhoz közelebb lévő vadra lövést tenni, más által halálosan sebzett vad tulajdonjogát vitatni. Nem szabad a tévedésből meglőtt vadat letagadni, sorsára hagyni. A szomszédot kézjelekkel kell figyelmeztetni a felé közeledő vadra, az eredményes lövéshez némán, kalapemeléssel, illik gratulálni.
A társasvadászatok, máshoz nehezen hasonlítható jó hangulatát elronthatja a rossz, a nem megfelelő szervezés. Régebb óta vadászó ismerős mesélte a következőket. Vaddisznó hajtáson vett részt vendégként decemberben. A hajtás eleve késve kezdődött, nem a messziről érkezőkre kellett várni, ők a havazás ellenére időben ott voltak, hanem éppenséggel a vadászat szervezőinek egy részére várakoztak.
Akik – mint utóbb kiderült – előző este a határon túlról érkezett vendégvadászokkal alaposan „belehúztak az éjszakába”. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, a problémát az okozta, hogy ezután kapkodni kezdtek. A helyek gyors kisorsolása után a vadászokat nem vezették fel a lőállásokhoz, hanem saját helyismeretükre bízva küldték oda őket. Aki a terepet százszázalékosan nem ismerte, az a kavargó hóesésben felvezető hiányában bajban volt, csak az előtte haladó autósra hagyatkozhatott.
De mivel sajnos a legelöl hajtó autós sem volt a helyzet magaslatán – hiába volt helybéli – rossz felé ment, beszakadt alatta a jég a kátyús úton és elsüllyedt-, az őt követők magukra hagyatva próbáltak tovább menni, több kevesebb sikerrel. A gépkocsik közül több elsüllyedt a szántásokon, beragadt a keréken felül érő sárba, fennakadt a bakhátakon. Végül traktorral húzták ki a póruljártakat. Csoda-e, ha a mínusz 10 fokban történő hosszas várakozás és mentés keservei után az illető vadász inkább a hazamenetelt választotta, mint az ilyen előzmények után ki tudja milyen vadászatot?
A szabályokat nem csak az eredményesség, a minél nagyobb vadteríték, hanem elsősorban a balesetek elkerülése érdekében kell betartani, mondta Kosaras Zoltán. Tolna megyében halálos vadászbaleset az elmúlt években szerencsére nem történt, de kisebb balesetek, így például sörétezés, előfordult. Az idei szezonban eddig semmilyen baleset nem történt.
Forrás: TEOL