|
4. Milyen az aranysakál sűrűségtűrő képessége?
2013.06.17. 06:20
Mi befolyásolhatja ezt a képességét leginkább? Milyen a sakál szaporodási képessége, mekkorák lehetnek felnevelt almok? Milyen gyakori lehet a kotorékhasználat? Dr. Heltai Miklós és "csapatának" válasza:
Az aranysakál elterjedése nem folyamatos, hanem foltszerű. Vizsgálataink szerint a foltok benépesedése, majd az állománycsökkenése rendkívül dinamikus. Az általunk mért legmagasabb állománysűrűségek 12-13 egyed/1000 ha körül voltak, meghaladva a legmagasabb róka sűrűségi értékeket. A nemzetközi szakirodalomból ismert azonban ezt lényegesen meghaladó (több, mint kétszeresen) sűrűségi érték is (Görögország északi területein). A sűrűséget természetes módon befolyásolja a táplálékellátottság és a faj szociális szerkezete.
Az aranysakál nemcsak erősebb, mint a vörös róka, hanem szaporodási stratégiája is kedvezőbb. Míg a kölykök száma a placentahegek alapján gyakorlatilag megegyezik a rókáéval (róka: 4,9; aranysakál: 5,75), a kölyköket együtt nevelő sakálcsaládok lényegesen hatékonyabban nevelik fel azokat. A szaporodásban nem, de a kölyöknevelésben résztvevő nőstények aránya vizsgálataink szerint a 65-70%-t is elérhetik.
Megfigyeléseink szerint a kotorékhasználat nem rendszeres, de előfordul, ahogy más fajok által készített kotorékok elfoglalása/használata is előfordul.
Üdvözlettel: Heltai Miklós
Jung Jenő és csapatának válasza:
Tisztelt Vadásztársak!
Megfigyeléseink szerint a monogám sakálpár, egészen kis territórium használatával is képes megelégedni. Ez lehet, akár egy négyzetkilométer körüli is, táplálék bőség idején. Ekkora élőhely mérete akkor igaz, amikor már túl nagy egy-egy terület sakálsűrűsége. Nagyon jól megférnek az egyes családok egymás mellett. Nagyok az átfedések! Akár több területet is átjárnak mindenféle konfliktus nélkül. Ez valószínű származik abból is, hogy a felnevelt kölykök egy része nem szívesen távolodik messze a fiatalon jól megismert, keresztül-kasul járt területtől. Esti-éjszakai többszöri jelezgetésük, vonításuk, ezt is magyarázza. Néha egészen kicsi, néhány hektárnyi területről, tíz-tizenöt, sőt több sakál hangoskodását is lehet hallani. Ezután, mint egy varázsütésre megszólal a környék „toportyán” állománya. Jelenlétüket jelzik, ezzel egymásnak „udvariasan”, hogy lehetőleg, ne ugyanazon az útvonalon induljanak portyázni. Vagy épp összehívják az ismerősöket? Ez sem fog kiderülni tudományos, pl. rádió telemetriás vizsgálat nélkül! Élőhelyén vizeletével többször markírozza a határokat, de ezek a határok a szomszédos családok által, mint fentebb említettem nem átjárhatatlanok.
A táplálékbőség nem kényszeríti arra, hogy szigorúan védje élőhelye határait, mint pl. a nagyobb ragadozók. Ezért mindenféle kényszerítő tényező nélkül is jól megvannak a családok, egymás melletti területrészeken. A zsákmányállatok sokfélesége és időszakos bősége nem oka a szigorú és "nagyméretű" területbirtoklásnak. Nem vagyunk benne biztosak, ha egy család valamilyen nagyobb testű elhullott, vagy "nagybeteg" nagyvadra talál, nem "trombitálja" össze társait a könnyű préda közös elfogyasztásához. Saját tapasztalatból "merítkezem", mikor este testközépen lőtt szarvastarvadat, reggel vérebbel megkeresve, szinte csak a csontvázát találtuk az időközben éjszaka elpusztult állatnak. Néhány "nádifarkas" képtelen elfogyasztani száz kilogramm szarvashúst, tehát több egyed jelenléte feltételezett. A környék persze "bűzlött" a sakálszagtól. Ebben inkább a hiénára jellemző, mint az Afrikában előforduló panyókás, stb. sakálra való viselkedést vélek felfedezni. Évente egy almot vet. Számuk általában háromtól hétig terjed. A felnevelt kölykök száma három-négy darab szülőpáronként. Ebből is látszik hihetetlen életképessége és ellenálló képessége. Kotorékhasználatáról, említett kollégáim részéről és a magam megfigyelései alapján nincsenek egyértelmű válaszok. Ez valószínűleg összefügg a búvó és egyéb rejtőzködő helyeinek lehetőségével. Kölyök sakálok, elhagyott rókakotorékba ki-be mászkáló egyedein kívül, említett kollégáim és jómagam részéről, felnőtt egyedet, kotorékot használni nem láttam. Viszont úgynevezett "tuskó-tolásokban" és kidőlt fák által keletkezett gödrök mélyén szívesen megbújik és tölti a napjait. Általában azért a fiatal erdőkben és nádasokban, egyszerű fekhelyeken pihen a család. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyes sakálok nem kotoréklakók! Biztosan vannak, főleg kevésbé erdősült területeken élő példányok, melyek eltérően viselkednek, alkalmazkodnak a lehetőségekhez. Más búvóhely híján, lakhatják a kotorékokat. Egyik saját megfigyelésem ide kívánkozik. Egy csontos elsőláblövött sakált kerestem vérebemmel (amelyik véreb sakálos helyen él, nem fél tőle). A kutya szívesen ment az időnként még számomra is érezhető szagnyomon. Nagyon kevés vér volt. A lényeg, hogy elmentünk egy elhagyott borzvár mellett is a sebzett nyomán, és eszébe sem jutott a bő, és több bejáratú földalatti rendszerbe még beszagolni sem. Sebzett róka, vagy borz azonnal bebújt volna. Egyébként a keresettet nem találtuk meg. Átváltott a szomszédos vadászterületre. Körülbelül négy kilométeres vezeték munka után, melynek során egyszer sem állt meg! Később szintén vérebbel keresett sebzett sakált, egy nádas árokban találtam meg már kimúlva.
Vadászüdvözlettel: Jung Jenő
|
Súgó
