| SZAKMAI CIKKEK : A területes és a bérkilövő vadásztársaságok lehetséges együttműködése a vadkár elhárításban. |
A területes és a bérkilövő vadásztársaságok lehetséges együttműködése a vadkár elhárításban.
Mészáros Miklós 2013.07.24. 05:28
Két éve már írtam egy cikket a NIMRÓD-ban, szóvá tettem, hogy valami nincs rendben a vadászatra jogosultak és a bérkilövők kapcsolatában. Most ismét szót kérek, ezúttal ezen a fórumon, ugyanabban a témában. Nem a saját magam, még csak nem is a Budapesti Nimród Bérkilövő Vadásztársaság tagjai érdekében szólok, hanem az elismerten nagy múltú magyar vadászkultúra, az egész vadász társadalom érdekében.
Az utóbbi időben a médiában több híradás szólt arról, hogy hatalmas károkat okoznak a vaddisznók különböző helyszíneken és a helyi vadászatra jogosultak nem bírnak velük.
Vágjunk a közepébe! A területes vadásztársaságok legtöbbje viszonylag kevés taggal, viszonylag nagy területen gazdálkodik és ha a területe jelentős mezőgazdaságilag művelt területet is tartalmaz, akkor kezdődnek a gondok. Egyrészt a gazdák nem igen kérdezik meg vadászatra jogosultat, hogy melyik területre mit vessenek, másrészt a kevés tag jelentős része munkaviszonyban áll, tehát nem, vagy csak ritkán tud egész éjszakás kiülést teljesíteni. Azt pedig minden tapasztalt vadász tudja, hogy a vaddisznó eléggé ravasz állat, mert megvárja, amíg a vadász éjfél körül hazaindul és utána megy táplálkozni a művelt területre. Vagyis a vadkár elhárítás ELMARAD! A gazdák és a vadászatra jogosultak jó esetben összefognak és villanypásztort építenek, szagosító anyagokat helyeznek ki, karbid , vagy gáz ágyukat üzemeltetnek, de a legtöbb esetben alig, vagy egyáltalán nem csökken a vadkár mértéke. Mit lehet tenni?
- Csökkenteni kellene a vadállományt, Ez valószínűleg azért nem szimpatikus a vadászatra jogosultaknak, mert úgy vélik, hogy a nagyobb állomány nagyobb bevételt hoz… ( Azt most ne elemezzük, hogy sok szakember figyelmeztet a túlszaporodott állomány lehetséges és egyre fenyegetőbb állategészségügyi gondjaira.)
- További erőfeszítéseket tenni ( jelentős anyagi kiadásokat vállalva) és minden lehetséges technikai eszközt bevetni a vadak távoltartása érdekében, nem tudva, hogy mi lesz a hozadéka a befektetésnek.
- Újra gondolni a területtel nem rendelkező, de jelentős számú bérkilövő vadásztársaság hatékonyabb bevonását a vadkár elhárításba.
Ez utóbbihoz ajánlanék megoldási lehetőséget, mégpedig egy több éve működő és (nem csak szerintem) bevált módszert. Hozzáteszem, hogy csak egymás kölcsönös tisztelete, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös korrektség alapján működik.
Bérkilövő vadásztársaságunk több éve köt együttműködési megállapodásokat területes vadásztársaságokkal vadkár elhárításban történő közreműködésre.
Két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy a fogadó társaság szól, ha szükség van ránk és megyünk több fővel egy, vagy két egész éjszakára. A másik, hogy a különösen vadkáros idő-szakokban ( kukorica vetés, gabona kásásodás, kukorica tejesedés), heti két-három alkalommal kettő-négy fővel vagyunk jelen lehetőleg egész éjszakás kiülésekkel..( Ez a leghatékonyabb.)
Hogyan csináljuk? Társaságunk taglétszáma 120 fő, ebből az idén 76 vadásztárs jelentkezet vadkár elhárító vadászatban történő közreműködésre. Négy csapatot szerveztünk és négy terü-letes társasággal szerződtünk arra, hogy a kritikus időszakokban heti két-három alkalommal segítünk. Mindegyik csapatot egy-egy tapasztalt és jó szervező képességű vadásztársunk vezeti, mindegyik csapat hétfőtől vasárnapig van egy-egy helyszínre beosztva és utána forgószínpad szerűen váltják egymást. A csapatvezetők a csapatukba beosztott vadásztársakat minden héten megkérdezik, hogy a következő héten mit tud vállalni, ez után készítik el a beosztást. Ez alapján értesítik a partner fogadó társaság illetékesét, hogy mikor, hány fő tud menni. A vadászat után a vadásztársak jelentenek a csapatvezetőnek a történtekről, a csapatvezetők pedig a hét végén a csapat teljesítményéről az elnöknek.
A fentieken kívül további nyolc társasággal kötöttünk együttműködési megállapodást vadkár
elhárításban történő közreműködésre, de ezen helyeken nem vagyunk „ állandóan” jelen, hanem vagy a fogadó társaság kéri alkalmanként, hogy segítsünk, mert szükség van ránk, vagy
mi ( a vadászaink igénye alapján ) kérdezzük meg, hogy van-e szükség, illetve lehetőség két-három fő fél, vagy egész éjszakás kiüléssel vadkár elhárításban történő közreműködésére.
Nem állítom, hogy ennél jobb megoldás nincs, de nálunk ez már több éve működik kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Csak az utóbbi években jelent némi gondot a nagyobb távolságra lévő területekre történő utazás, részben az üzemanyag árak, részben a munkaviszonyban állok nehe-zebb szabadsághoz jutása miatt. A 200 km. feletti távolságban kínálkozó együttműködési lehe-tőséget csak alapos meggondolás után szoktuk vállalni, mert az utazási költségeken túl gondot okoz az egész éjszakás kiülés után a lakhelyre visszaérni és esetleg a munkahelyre időben beér-ni. Ezeket a gondokat úgy próbáljuk áthidalni, hogy egyrészt három-négy fő utazik egy gépko-csiban és ezzel csökken az útiköltség, másrészt a hét közbeni kiüléseket a nyugdíjasok, illetve a kötetlen munkaviszonnyal rendelkezők vállalják, a pénteki és szombati kiüléseket pedig a szi-gorú munkarendben dolgozók.
Meg kell említenem azt is, hogy a korrekt és kölcsönösen előnyös együttműködésbe a mi fel-fogásunk szerint az is bele tartozik, hogy ha a fogadó társaság igényli akkor szívesen segítünk les építésben ( jó szerszámaink is vannak és értünk is hozzá), cserkelő út tisztításban, villany-pásztor építésben, természetesen térítés mentesen. Az sem elhanyagolható, hogy az egész éj-szakás kiülések alatt mindent látunk és hallunk, ami a területen történik és jelezzük is a fogadó társaságnak a tapasztalatainkat.
A jól szervezett és fegyelmezetten végrehajtott vadkár elhárító vadászatok hozadéka az, hogy minden évben több területes társaság keres meg bennünket, vadkár elhárításban történő együtt-működést kérve. Társaságunk vezetése arra törekszik, hogy a február végén aktuális beszámoló közgyűlésre már jelenteni tudja a tagságnak, hogy arra az évre milyen együttműködési lehető-ségek vannak és tagjaink ezen lehetőségek ismeretében a közgyűlésen jelentkezhetnek a vadkár elhárításban történő közreműködésre, megjelölve azt is, hogy mely helyszíneken kívánnak
(tudnak) részt venni. Ezen jelentkezéseket alapul véve állítjuk össze a négy csapatot és készít-jük el a vezénylést.
Természetesen mi is azért járunk vadászni, mert szeretjük a természetet, az erdőt, benne a va-dat, de a természet szeretetén, a tökéletes kikapcsolódáson, a szívesen végzett társadalmi mun-kán túl a vadász sikerélményéhez hozzá tartozik a teríték is. Szerencsére társaságunk tagjainak is van részük sikerélményben, ugyanis évente 130-150 nagyvad a teríték, aminek túlnyomó többségét vadkár elhárítás során hozzuk terítékre.
Végezetül egy kényes kérdés. Miért gondolják némely területes társaság tagjai, hogy „ ide jönnek a bérkilövők és lelövöldözik a nagy kanokat, meg a malacos kocákat…” Tisztelt terü-letes Kollégák! Önök hogyan tudják megkülönböztetni a 120 cm.-es gabonában, pláne a kuko-ricában, hogy mekkora az a kan, illetve koca? Aki ült már kukorica tábla mellett éjszaka és hallotta az abban törve-zúzva lakmározó kondát, az érti, hogy mit kérdezek! A pufogtatásra jó (bár alacsony hatásfokú) a karbid ágyú. A vadkárt jelentősen csökkenteni csak az időben megszervezett és következetes vadkár elhárító vadászatokkal lehet, aminek a lelke az egész éjszakás kiülés, a benne résztvevők alapos felkészítése a területből és a jól szervezett együttműködése.
Azt javaslom, hogy amelyik társaság valamilyen oknál fogva kíméli a „nagy” kanokat, az „te-gye érdekelté” a bérkilövőket, hogy elsősorban a malacokat és a süldőket lőjék. Erre a legjobb példa , hogy az egyik fogadó társaságnál a 18 cm. feletti kan elejtése esetén 50.000 Ft fizeten-dő, de ha a bérkilövő a szezonban lő egy süldőt (vagy malacot, esetleg kocát) is akkor 15.000 Ft.-al, ha kettőt, akkor 30.000 Ft.-al kevesebbet fizet, ha hármat, akkor nem kell fizetnie. A 20 kg. alatti malacot pedig az elejtője térítés mentesen elviheti.
Meggyőződésem, hogy a kölcsönös előnyök alapján megkötött korrekt együttműködés, a folyamatos jelenlét eredményes vadkár elhárítást ( vagy legalább jelentős vadkár csökkentést ) eredményez.
Azt sem hallgatom el, hogy minden évben van 8-10 belépő tagunk, általában kezdő vadász. Vadász múltja és tapasztalata igen kevés, de a tanuló vezetők által vezetett gépkocsikra kiírt szavakat idézve „ Ön is így kezdte”… Nem vadásznak születtek, viszont igyekszünk felkarolni és segíteni kezdő vadásztársainkat, hogy mielőbb megszerezzék a kellő gyakorlati tapasztalatot.
Kezdetben egy lesre történő kiülés, közös cserkelés (ahol ez lehetséges), a tapasztalatok folya-matos megbeszélése, stb. Ennek ellenére mi is szoktunk hibázni, előfordulnak sebzések is… Azt vesse ránk az első követ, aki makulátlan! Természetesen minden tettünkért vállaljuk a felelősséget, mert kölcsönös korrektségre törekszünk.
Mindnyájunknak sikeres együttműködést, eredményes vadgazdálkodást kívánok!
Mészáros Miklós elnök
Budapesti Nimród Bérkilövő VT.
|
Súgó
