|
Egy valóban nemtelen vadásztörténet
2014.10.07. 21:42
Nehezen vitatható, hogy a magyarnál jobban agyon- és túlszabályozott vadászati rendszer talán az egész világon sincs. Ez is akár egy igazi hungarikum lehetne. Balesetvédelmi oktatás, körzet beírás, kiírás, bejegyzés, krotália, adminisztráció, előzetes és utólagos húsvizsgálat, bemutatás, kimutatás, kötelező trófeabírálat,bizonylatok, belégek és a többi...ismerjük, gyakoroljuk eleget. Csak azért van ez a hihetetlen bizalmi deficit, mert már senki el nem hiszi egy szavát sem senkinek, mindent dokumentálni, rögzíteni, bizonyítani...kéne. Mindezek ellenére simán el lehet lopni a legnagyobb testű hazai nagyvadfajunkat, még a szarvast is.
Simán. „Bukta” esetén a bíróságokon néha olyan szemenszedett dajkameséket lehet eladni, hogy attól egy normálisan gondolkodó vadászember szó szerint a falnak megy. Az elmúlt évtizedek praxisából egy egész nagy „büdös bogár” gyűjteményem van, de majd tanulságul a jelen és utókornak, külön-külön tollhegyre szúrom, és egy másik alkalommal mutatom be. (Kiderül, ha mindenki derül.) Mindezek ellenére, a folyton hangoztatott vadásztisztesség visszaszerzéséért az egyik legfontosabb alapelvünknek kellene lennie annak, hogy az igaz vadászhoz méltatlan etikai vétségek és bűnök soha ne maradhassanak büntetlenül, kapjanak nyilvánosságot, mert csak ennek van igazán komoly visszatartó ereje. Másként nem fog menni. Nem fejvesztésről van itt szó, hanem törvényes és vadászias büntetésekről, ahogy ez hagyományosan jól működött évszázadokon át. A közelmúltban megtörtént alábbi eset azonban szó szerint „mindent visz”, mert bár a szűkebb és tágabb környezetében mindenki, mindent tudott, egy teljesen átlátszó trükkel szemben az arra illetékesek sajnos nem tudtak tenni, az égvilágon semmit. Sőt, a végén még az elkövetőnek áll feljebb. Ha pedig homok megy a fogaskerekek közé, azt a saját jól felfogott érdekünkben mielőbb ki kellene piszkálni.
Nevezzük így, a Körtédi Benzinkút Vadásztársaságnál a „kezdőrúgás” az volt, hogy a vadásztársaság intéző-, és fegyelmi bizottsága, valamint a társaság mit sem sejtő összes tagja az alábbi körímélben az alábbiakat kapta. (A küldés gépi dátuma: július 5.ike, azaz nem kevesebb, mint egy hónappal a tettek elkövetése után.)
Tisztelt Intéző Bizottság, Tisztelt Fegyelmi Bizottság!
Június 5.én esti lesvadászaton gímszarvas ünő helyett figyelmetlenségből, tévedésből második agancsú fiatal gímbikát ejtettem el. Az esetről értesítettem a hivatásos vadászt, és még aznap a vadásztársaság elnökét is. Szeretném azonban az ügyet szabályosan és véglegesen lezárni! Ezért a fentiek miatt a Fegyelmi Szabályzat – 5.§.1 – pontja alapján fegyelmi eljárást kezdeményezek a saját ügyemben. Azért, hogy az eljárást segítsem, lemondok a Intéző Bizottsági tisztségemről. Az Intéző Bizottság munkáját, a Társaság érdekében hozott előterjesztéseit továbbra is támogatom. A vadásztársaságot lehetőségeimhez mérten a jövőben is segíteni fogom! Eddigi bizalmatokat, döntésemmel kapcsolatos megértéseteket köszönöm. A nálam lévő Vt. dokumentumokat hétfőn XY vadásztársamnak adom át. Tisztelettel és barátsággal: (névszerinti gépi aláírás.)
Brávó- mondhatnánk – ezt akár egy morál ködében ideiglenesen eltévelyedett Grál Lovag is írhatta volna. Persze csak, ha - maradva a hasonlatnál – később az önmagába bonyolódott, erénycsősz a lányos zavarában később el nem kezdett volna rosszban sántikálni.
Tilalmi időben, tiltott vad elejtése, jelesül egy háncsos bika felelőtlen ledurrantása azonban nem a Házi Szabályba ütköző cselekedet, nem a Vt. Fegyelmi Bizottságának a hatáskörébe tartozik, hanem annál jóval több, törvénysértés, a javából. Az eset elvileg teljesen egyértelmű, mert ha a lövő látta mire lő, az baj, ha nem, akkor meg pláne. Ezért ezt az elnöknek - aki törvényileg személy szerint felelős a társaság jogszerű működéséért – köteles jelenteni a vadászati hatóságnak.
Így is történt, de a hatóság embere – aki azóta egyéként már nem ott dolgozik - azt mondta, hogy megindítja az eljárást, de mivel nyomozati jogköre nincsen, a körülmények helyi tisztázása érdekében induljon el a fegyelmi eljárás is, az illető vadászati jogának felfüggesztésével. El is indult párhuzamosan mindkét eljárás, annak rendje, módja szerint. Csakhogy nem sokkal később pontosan ugyanarra címlistára egy hasonló elektronikus körlevél érkezett erről a titkokkal teli, teljesen rejtelmes éjszakai vadászkalandról, az alábbi szöveggel:
„...Korábbi levelemben bejelentett és elkövetett fegyelmi vétségemet a hivatásos vadásznak, a társaság elnökének és a vezetőség egyik tagjának sem jelentettem be. Előző állításomért az érintettektől elnézést kérek. A fegyelmi vétség következményeiért kizárólag engem terhel a felelősség...”
Puff neki, csak az nem érthető, ha a kora nyári bikalövés bejelentése nem volt igaz, akkor vajon miféle nem létező fegyelmi vétségnek lehetnének elvállalt következményei? Az előző „állítást”, amiért a notórius levelező elnézést kért, azt a töredelmes „gyónó” utólag egy tökidegen „szerzőre” kente. Valaki nagyon hazudik, de kár rázni a fejünket,mert amelyik vadász nem tudja mire lő, az lehet, hogy azt se tudja, hogy ki, mit pötyög a gépébe. A háromtagú Fegyelmi Bizottság tárgyalására a szarva közt a tőgyét lövő, szárnyaló fantáziájú éjszakai levelező, de nem „hallgató”, maga helyett megint egy újabb levelet küldött.
„... Az általam használt számítógép, laptop nem a vadásztársaság tulajdona. Belépési kóddal nem védett, tágabb környezetemben is bárki által hozzáférhető. A levélben eredeti, hiteles aláírásom nem szerepel, tartalmát negatív szándékkal bárki megoszthatta. A levél másolatának semmilyen valóságtartalma nincs, az teljesen életszerűtlen. A hivatkozott ügyben nem követtem el vadászati szabálysértést...
Áhá - mondhatnánk - ügyes, és meg is van bőven kenegetve minden elképzelhető szarvashájjal. Azért egyáltalán nem ártana valakinek itt már nagyon a homlokára csapni! És, hogy mi életszerűtlen, s mi nem, azon nem is érdemes a kobakot baltával törni. A fegyelmi bizottság ezt a meglepő és mulatságos védekezést azonban elfogadta, amit – legalábbis szerintük - alátámasztották még a beírókönyvbe írtak is, amelyben egy engedélyezett szarvasünő elejtése szerepelt. Szóban – írták - ezt erősítette meg a hivatásos vadász is. Csaknem ezzel egy időben vadvédelmi bírság kiszabása helyett megszüntette az eljárást a vadászat törvényes rendjét államilag felügyelő, bölcs megyei vadászati hatóság képviselője is, az elektronikus levél aláírásának hiánya, valamint a beírókönyvben szereplő szín- és vegytisztának vélt orbitális „igazságok” alapján.
Inkább száz bűnös fusson, mint egy ártatlanul bűnhődjön szokták volt mondani a nagy humanista igazságosztók. Ez kétségtelenül jó duma, újra rettentő divatos is, amolyan szlogen szerű. Főként akkor, ha valami hibádzik. Az ítészek mentségére legyen mondva: talán még a legrosszabb rémálmukban se gondolták volna, hogy kis hazánkban ebből mára már egymást taposó, országos, bűnelkövetői mezei futóverseny alakulhat ki. Mert, hogy kialakult, azt csak az nem látja, aki nem akarja. Csípi is a szemünket, de cefetül. Azonban felmentés ide, felmentés oda, az egész ügy így is - ahogy mondják – túl sok sebből vérzik. És ez baj. El kell hinnünk az elektronikus levélírás bizonyíthatatlanságát, mert „állítólag” nem tehetünk mást. Úgy képzelem el - mert másként szerintem nem nagyon történhetett- hogy jöttek azok a fránya földön-, vagy magánkívüliek. Éjjel, mikor veszettül huhogott a bagoly... és a kis szemét, abszolút negatív töltésű „ződembriók” előre betéve tudták minden bizottság és társasági tag ímél címét, a vadászat beírásának dátumát, a vadászat időtartamát, és azt is, hogy valaki rálőtt-e éjjel egy kísérteties, szarvasünőnek látszó, sötét foltra, vagy sem...Minden adatot gondolat átvitel útján begyűjtöttek, és rá is nyomták a magatehetetlen gépre a megosztó vírusukat. Ez lehet az életszerű.
Viszont a későbbi, mosakodó cáfoló levél sem volt kézzel aláírva, a dolgok sajátosságánál fogva. Piszkos ügy, amelynek fontos részleteire a vétkes futni hagyása közben senki nem figyelt. Ott van még – szintén állítólag - a mindent eldöntő beíró könyv, amely közhiteles dokumentum. Este 7-től 24 óráig voltak beírva, a lövés állítólag - mert hallották - 11 körül volt. Szarvas ünőre ilyenkor tilos vadászni, csak disznóra, vagy rókára szabad. A sötétben ejtett zsákmányt pedig, csak másnap, 6.-ikán, reggel találták meg, és a rendberakása, elszállítása sem volt egyszemélyes feladat. Csak utólag írhattak be mindent, nem pedig 5.-ikén éjfélig, ameddig be voltak írva. A vadkár térítés fejében a beírt – állítólagos – ünő húsát, kötelező előzetes húsvizsgálattal stb.- vadkártérítés fejében egy gazdának adták át, azon frissiben, bejegyezve, krotáliával. A beírás szerint kilóra pontosan 64 kiló volt.
Csakhogy 64 kilós ünő sem június 5.-ikén éjfélkor, de még 6.-án reggelre sincs, csak a 77 magyar rémmesében. Elképzelhető, hogy senki nem tudja hány kiló lehet egy ünő, június elején? A „nyele” – ha a bevallás szerint a második agancs volt - szőrén szálán eltűnt, de az is lehet, hogy valaki esetleg megette, mert a távol keleti vadászati szakemberek szerint ilyenkor csak fickósító szernek jó. A rendészetileg kiképzett, közfeladatot ellátó, esküt tett hivatásos vadászt pedig – unokatesója, a frissensült főszerkesztő elmondása szerint, s ha nem igaz, ő hazudott – az elkövető elöljáró megfenyegette, hogy kussoljon mindenről. Kussolt is, igazolt is mindent, és ez se piskóta. Az elektronikus levél pedig csak az elejtést követően egy bő hónappal íródott. Addig vajon mi történhetett, mert erre öt napra az elkövető ezt is megcáfolta. Ha pedig igaz a fenyegetés, egy választott tisztségviselő zsarolni általában, csak valamivel és valamiért tud. Másként ez nem megy, és ez is baj. A szarvasok pedig – ha ezt a maszlagot bevennénk – valójában zoológiai szenzációk, igazi helyi csodaszarvasok, mert úgy változtatják a nemi identitásukat, mint az osztrigák, vagy a közismert meleg fesztiválok méltatlanul büszke felvonulói. Vagy netán –mint régen - ezt is a felvonulók kérték? De talán, ha már az éjt nappallá téve lövöldöző „szarvas gyilok” ennyiszer megváltoztatta a „vallomását”, elkapta kórszellemet, és már maga sem tudja, hogy fiú-e, vagy lány? Amelyik vadász nem is tudja pontosan mire lő, az - szerintem - ön-és közveszélyes. Ha ilyen jeleket mutat, az bőven okozhat később is teljesen váratlan meglepetések. Nem vadász, hanem rabsic, de még azoknak is a rosszabb fajtájából. Ráadásul jellemtelen és aljas, mert ezek után még alaptalan meghurcoltatás címén a társaság elnökét támadta, aki pedig úgy járt el, ahogy a vadászbecsülete és a jogszabályok a számára előírják. Méltatlan továbbá azoknak a vadásztársainak a bizalmára is, akik egykor jóhiszeműen vadászati tisztségre megválasztották. Ezt pedig már a „magánkívüliek” is előre megírták. A legnagyobb baj azonban mégis az, hogy egy ilyen eset visszavonhatatlanul megosztja a társaságot, mérgezi a baráti légkört, békétlenséget szül, mert a tagság nagyobb része pontosan tudja mi történt. De tudják a vadászok a környéken, a megyében és még azon kívül is. A hír – jó is, rossz is – a vadászat berkein belül nagyon gyorsan terjed, ki hozzátesz, ki elvesz belőle. A becsületes többségű vadásztársadalomnak márpedig igenis van véleménye mindenről, ha el meri mondani, ha nem, mert nem vagyunk a tökkelütött hülyék gyülekezete. Még akkor sem, ha egyesek mindenkit annak néznek. A kártevők ellen azonban ősidők óta csak akkor lehet hatékonyan védekezni, ha feltárjuk, ismerjük természetrajzukat, viselkedésüket, és szokásaikat.
Ha pedig valaki most találva érzi magát, az egyáltalán a nem a puszta véletlen műve. Ha meg is úszta, attól még bízvást szégyellheti magát. Ez persze kétségtelenül lesújtó minősítés, de egy vélemény szabad, mint a madár, abba belekötni nem lehet.
Az elkövető sajnálatos módon, de jól bevált szerecsenmosdató ötlete ezennel – épp ahogy egy rosszkor, rossz helyen legelésző bika - el van lopva. Ugyanis ez az írás is csak egy elektronikus levél, amely nincs ellátva a szkennelt és hiteles aláírásommal.
Aki nem hiszi, járjon utána, én a legjobb tudásom szerint igyekeztem megtenni.
Homonnay Zsombor
Jágerblogger
|
Súgó
