|
Kutyaütők
2014.10.21. 11:24
Ez a cikk- szinte már természetesen - a cenzúra jóvoltából nem jelenhet meg az "Akikre büszkék vagyunk" című vadászati faliújságokban. Ez is, mint a többi, azt az újkori magyar népmesei hagyományt őrzi, amely szerint : "Jó tett helyébe jót várj - szólt a rőzsehordó anyóka - és egy bunkóval jól fejbe vágta az érdeklődő vándort." Régóta tudjuk, hogy a világon minden történetnek vannak meghatározó előzményei, és ebből aztán később könnyen ki is derülhet - ha akarjuk, ha nem - minden, mindennel összefügg. Minden egyesületnek, gazdasági társaságnak, részvénytársaságnak stb. van ellenőrző, vagy felügyelőbizottsága, amelyek feladata éppen az volna, hogy a jogszabályok által előírtakat, és a saját, belső szabályzatai betartását számon kérjék. Mégis, mindezek ellenére szinte fehér holló ritkaságú, ha súlyos szabálysértéseket, személyre szóló visszaéléseket, netán bűncselekményeket tárnának fel. Márpedig azok aztán vannak, teli velük a padlás és a sajtó. A bizottságok azonban éppen az előbbiek megakadályozására, feltárására és felszámolására kaptak megbízást, az volna a dolguk.
Számtalan hasonló esetről írtam már, de minden olyan esetben, ha a bizottság valami súlyos esetet feltárt, nem a bajok okozóit, elkövetőit nyírták ki, lehetetlenítették el, hanem a bizottságokat. Ez a jelenség kimondatlanul ugyan, de kísértetiesen a maffia "omerta" azaz a hallgatás törvényére hajaz, ugyanarra rugóra jár. A vadásztársaságok esetében az ellenőrző bizottságokat a közgyűlés választja, ezért a szabályzatok szerint elvileg csak a vadásztársaság legfelsőbb szervének, a közgyűlésnek tartoznának beszámolási kötelezettséggel. Hangsúlyozom elvileg, mert a gyakorlat egészen másként fest. Főként, ha valamelyik olyan tisztségviselővel akad gond, aki a megválasztását nem a közösség szolgálatának, hanem valami "hatalomnak" képzeli. Mert akad bőven ilyen is. Ahol gyalulnak, ott forgács is van. Ma a jobbító szándékú tényfeltáróknak még a minimális érdekvédelme sem megoldott, csak papíron létezik. A valóságban minél inkább keresik igazukat, annál mélyebben nyomják őket a víz alá. A megtisztuláshoz, a vadászok tisztességének fennen hangoztatott visszaszerzéséhez a feltárók fokozott védelmének a megoldása alapvető fontosságú feladat volna.
Enélkül nem megy. Ez még akkor is így van, ha a nagytiszteletű, általunk választott vadászati vezetőink, ezt témát úgy kerülgetik, mint macska a forró kását. A "Tiszta vadászati közéletet" címmel beterjesztett javaslatunk ma már egyfajta szitokszóvá vált, amit nem szabad használni. Be van tiltva. Mi ennek ellenére használjuk, de korántsem valaki, vagy valamely szervezetünk ellen, hanem mindnyájunkért. A tilalmazók szerint a vadászati közéletünk teljesen tiszta, nincs itt lenyúlás, hatalommal visszaélés, hűtlen kezelés, demokrácia deficit, korrupció, semmi...az ég világon. Viszont a "itt minden rendben van" folyvást hangoztatott szlogenje, az üptre osztogatott legkülönbözőbb kitüntetések, a felvetődő problémák megoldása helyett, azok szőnyeg alá söprése nem vezet sehová. A tisztességünk, becsületünk visszaszerzéséhez meg főként nem. Ahol a rossz elnyerheti méltó jutalmát, a jó pedig a méltó büntetését, ott a belső, lelki erkölcsi iránytű már régen teljesen "becsavarodott".
A Tabajd és Vidéke Vadásztársaságnál két éve akkor dőlt ki a liszt a zsákból, mikor dr.Jármy Miklós Zoltán EB elnöknek az ellenőrzési munkája során erős kételyei vetődtek fel Daróczi György hivatásos vadásznak az alkalmazásához kötelezően előírt középfokú végzettségét illetően. Kérte, hogy mutassa be az érettségi bizonyítványát, aki ezt megtagadta. Az EB elnök erre fel, hozzáértő szakember lévén, írt annak az iskolának, ahol állítólag a képesítését megszerezte. Onnan azt a választ kapta, hogy ilyen nevű tanulójuk sohasem volt. Az ügyet jelentette a munkáltatói jogokat gyakorló vadásztársaságuk elnökének. Ugyanakkor megírta a szaktárca Oktatási Hivatalnak is, amelynek vezetője okirat hamisítás címén, ismeretlen tettes ellen hivatalból azonnal feljelentést tett a rendőrségen, ahol nyomozás indult. Ennek során tettét Daróczi beismerte, a hamisított bizonyítványt pedig bűnjelként lefoglalták. Vádemelés nem történt, mert a sikeres nyomozás ellenére - ügyészségi javaslatra - elévülés címén - az eljárást megszüntették.(?) Ebből persze senki számára nem derült ki, hogy az okirat hamisítás mikor történt, de az sem, hogy az elévülés mikortól számít, a hamisítás elkövetésétől, vagy a lebukás időpontjától? További jogos kérdés, hogy vajon jó, hogy lebukott egy okirat hamisító, vagy esetleg jobb lett volna szemet hunyni? Ezeket a kérdéseket kellene eldönteni, ha azt szeretnénk, hogy ilyen eset többé elő ne forduljon. Ha egy civilszervezet jogszerű működésért személyileg felelős vezetőjének a bűncselekmény elkövetése a tudomására jut, és nem teljesíti a kötelességét, az akár bűnrészességnek is tekinthető. Középfokú szakmai végzettséggel ugyanis még a kötelező minimálbér is jóval magasabb, mint annak hiányában, amelyből a munkáltatónak jelentős kára származhat, mert a díjazás éveken át jogosulatlanul lett felvéve. A nyomozás eredménye alapján, az Oktatási Hivatal "hatására", a tárcavezető miniszter a hamis bizonyítványt érvénytelenítette. ( Száma: JF 32861/2/2013) Egy vadászias hasonlattal élve: a kör bezárult, a megfelelő szűkülésével pedig befelé nem lövünk! - volna ilyenkor a szokásos parancs. Nem így történt.
Az IB javaslatára a közgyűlés az ellenőrző bizottságot leváltotta, az dr. Jármy EB elnök és társa, Matus Gábor ellen pedig fegyelmi eljárást kezdeményezett a társaság rossz hírének keltése okán, a vadászati joguk felfüggesztetésével. Ám, hogy valójában mi a rossz hír és mi a jó, annak értelmezése - amint látjuk - meglehetősen szubjektív. Lehet-e ez elkövetőn kívül valakinek rossz hír az, ha valaki, valahol lebuktat egy sunyi okirat hamisítót? Mert számomra ez kifejezetten jó hír. A megítélés - úgy tűnik - azonban arrafelé meglehetősen relatív, mert lehet ilyen is, meg olyan is. Csak példaként: rossz hírt kelt valaki, ha egy tisztességes hölgyet mások előtt simán "lekurváz". De rossz hír lehet ennek akár az ellenkezője is, ha valaki mondjuk egy prosti pillangóról azt terjeszti, hogy egy menetért ötször annyit kér, mint amennyit ér. Adott esetben ez igencsak rossz hírnek mondható, mert ebből az említett "illetlenkedőnek" akár jelentős anyagi hátránya is származhat. Szinte már közhelyként mondhatjuk a szentenciát: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Már pedig a látható kor- és kórtünetek korántsem erre mutatnak. A fegyelmi tárgyalásra végül nem került sor, mert időközben derült égből villámcsapás szerűen, "erős felindulásból elkövetett" tagdíjtartozás címén kizárták őket. Jármy doktor úr tudomása és saját nyilvántartása szerint azonban az égvilágon semmiféle tartozása nem volt, az esetet megelőzően ilyen tájékoztatást soha nem kapott, a "rosszhír keltés" előtt ilyesmiről szó sem esett. Ezért írásban kért visszamenőleges tagdíjelszámolást, pontos, bizonylatolt egyenleg közlést, amit azóta sem kapott meg. A tagok sorából való törlési határozatot viszont, igen. Ebből mást nem nagyon lehet leszűrni, mint azt, hogy ide egy falat kenyérként egyáltalán nem kell olyan EB elnök,és annak tagja, aki tud írni ide-oda, hamis bizonyítványt talál, de ami főbenjáró bűn, az ügy megítélése markánsan eltér az elnökétől. Tehát nem a bűncselekmény feltárója, hanem annak elkövetője maradt a helyén, mintha mi sem történt volna. Hab a tortán, hogy letette még a rendészeti vizsgát is, pont annál a rendőrhatóságnál, ahol bűnjelként foglalták le, és bizonyítékként őrzik a hamisított érettségi bizonyítványát. Indult vizsgálat a vadászati hatóságnál is, de azt is megszűntették, mert - a határozat szerint - januárban új hivatásos vadászt alkalmaztak, aki az előírt végzettségét hitelt érdemlően tudta bizonyítani. Mivel ezt a kis, "hangyányi hibát" időközben kijavították, nem történt semmi, ami a felügyeletet kizökkenthette volna sztoikus nyugalmából. Daróczi azóta magánvállalkozóként végzi áldásos munkáját, vadászgat továbbra is a vadásztársaságnál, mert "mindenre vállalkozóként" már nincs előírva semmiféle végzettség. Ennek ellenére a társaság honlapján közzétéve - - hogy mindenki tudja - még májusban is a lebukott okirat hamisító volt beírva hivatásos vadászként .
Jármy doktor, civilben jó nevű állatorvos, aki a vadászterületen belül állattartó telepet üzemeltet. Jószágőrzésre fajtatiszta kuvasz kutyákat tart, amelyből egyet - és el kéne hinnünk, hogy egyáltalán nem bosszúból - az új vadőr január elején golyó által kivont a forgalomból. Feljelentés, rendőrségi ügy lett belőle, amelyet az ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntetett. Ez - elolvasva az indoklást - pusztán vadászati szempontból akár egy valóságos kutya(tragi)komédia is lehetne. Itt ugyanis valósággal hemzsegnek az "ismeretlenek", a tisztázatlan kérdések, állítások tagadások, ellentmondások, beírások, kiírások, s a meséből egyedül talán csak az "ismeretlen katona" hiányzik. A beíró könyvet ugyanis a teljesen ismeretlenek igyekeztek utólag is szorgosan "javítgatni", még a beíró körzet számát illetően is, fittyet hányva a legelemibb előírásoknak. Utólag ugyanis semmiféle bejegyzés, javítás nem tehető, ilyesmivel nem lehet idétlenkedni. Kovács, az új hivatásos, és egyben az új EB elnök, beírt ugyan három lövést, vadat űző, kóbor kutyára, de később azt mondta, hogy ezt a beírást csak "rossz viccnek" szánta. Mit lehet erre mondani? Ha netán igaz volna, akkor ez tényleg egy nagyon rossz és hülye vicc, mert a hatóságilag hitelesített, hivatalos vadászati napló nem valami stand up comedy szövegkönyv, hanem jogszabályi előírásoknak megfelelő, közhiteles dokumentum. Aki ebbe az esküje, sőt EB elnöki megbízatása ellenére - ad abszurdum - akár jó, akár rossz vicceket írogat, annak nem kell sem pszihológiai, sem pályaalkalmassági vizsgát tenni, mert önmagáról állít ki egy totális alkalmatlansági bizonyítványt. Később ugyan azt vallotta, hogy valójában sötétben vágtázó vaddisznókra lőtt, amit jelenlévő társa tanúsított. Sőt, néhány nappal később a bizonyítvány hamisító "elévült" Daróczi által vezetett, kiküldött tisztázó "ad hoc" bizottság állítólag talált is vaddisznószőrt és vért, és így a "kutyaütés" lehetőségét egyhangúlag teljességgel kizárták. A szerencsétlen kuvasz azonban valamiben kétségtelenül megdöglött, ha csak nem önmagát lőtte agyon. Az sem számított, hogy Jármy doktor tanúja, aki állatgondozóként dolgozik a telepen, és a meglőtt kutyát megtalálta, az eseményeket egészen másként mondta el. Az ügyészség szerint elképzelhető, hogy a sötétben futó fekete vaddisznókra jogszerűen leadott lövés érhette a kutyát. Csak éppen itt nem "képzelegni" kellene. Azt meg már magam sem tudom elképzelni, hogy középfokú végzettséggel a fekete disznókat egy hattyú fehérségű kutyával valaki képes összetéveszteni, mert az már igazán kapitális baromság volna. A megszüntető határozatot Jármy úr megpanaszolta, de a panaszát újfent elutasították. Az elutasítás lényege, hogy csak akkor volna a hivatásos vadász a tettéért elmarasztalható, ha a kutyát a lövés leadásakor bizonyíthatóan látta volna. (Ha azt mondta, hogy nem látta kristálytisztán, akkor az, biztosan úgy is volt - gondolták.) Az állatkínzás és rongálás gondatlan elkövetése - írták továbbá - pedig nem büntethető. Na, ezt sem tudtuk eddig, csak azt, hogy mindenki, minden leadott lövéséért teljes anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik. Lövés előtt pedig minden esetben kötelező mérlegelni a lövedék várható becsapódási helyét. Ennek anyagi vonzatait - bizonyos pontosan leírt körülmények és feltételek megléte esetén - a vadászfelelősségi biztosítás fedezheti. Véleményem szerint - és ez egyáltalán nem tényállítás, hanem vélemény - az egész ügy végtelenül szánalmas.
Van azonban ennek az egész, humán vonatkozásokban igen csak szemét ügynek egy igen fontos eleme, amelyről eddig senki, sehol nem szólt. Ez pedig a vadászetika, amelyből a szereplők a mutatott viselkedésükkel alaposan levizsgáztak. Tavaly a vadászkamara országos küldöttgyűlése jóváhagyta az Etikai Kódexünket, amelynek a szabályai számos hiányossága ellenére, minden kamarai tag számára kötelező érvényűek. Különösen vonatkoznak mindezek a hivatásos vadászokra, akiknek a kamarai tagságuk kötelező. A sportvadászok számára a kamarai tagság - sajnos - nem kötelező, ezért az elmarasztalás alól kibújhatnak azzal, hogy kilépnek a kamarából. (Szerintem egyesek eleve jobban is tennék, mert nem valók oda.) Mindent ugyanis nem lehet jogszabályokba tuszakolni, mert a jog - mint tudjuk - az erkölcsnek csak a minimuma. Az etika ennél jóval több, mert etikus viselkedés nélkül, a külsőségekben valaki bármennyire is annak akar látszani, igaz vadász soha nem lehet.
Homonnay Zsombor
jágerblogger
|
Súgó
Homonnay Zsombor jágerblogger úrnak(?) üzenném, mint a Tabajd és Vidéke Vadásztársaság honlapjának készítője, ha vette volna a fáradságot és nem célzottan nézte volna meg akkor a weblapot - kizárólag a hivatásos vadászt keresve, hogy legyen mibe belekötnie - akkor azt is észrevehette volna, hogy abban az időben még a 2013-as vadászatok voltak fenn a honlapon. Sajnos? a Vadásztársaság vezetőségének nem az volt az első dolga, hogy a honlapot módosíttassa. Bizonyára nagyot hibáztak?! Nyilván minden honlaptulajdonos első és legfontosabb dolga, hogy a lapja mindig friss, aktuális legyen. Javaslom, nézzen körül a világban!
De hogy megnyugtassam, tisztelettel jelentem: a honlapon a javítás megtörtént!
Személyes megjegyzés: én nem hagytam volna, hogy ilyen rágalmazó cikket megjelentessen a társaságról! Szerencséje, hogy Cseh főorvos új sokkal nyugodtabb vérmérsékletű ember!
Még egy megjegyzés: én ha valamiről írnék, előbb minden oldalról megpróbálnám körüljárni a dolgot. De ez nyilván én vagyok...
Sok sikert és további jó/érdekes cikkeket kívánok!