A január hónapokban megtartott vaddisznóhajtások a vadászati törvény által támogatott, manapság Magyarországon a vaddisznóállományokra legkárosabb hatással bíró vadászati módszerek egyike. Az "Igaz Vadászok" - habár egyesek szerint ez az "alfaj" az 1990-es évektõl kezdődően a fokozatos kihalás peremére sodródott - rezzenéstelen arccal és mondvacsinált elfoglaltságra való hivatkozással utasítanak vissza, minden január hónapban vaddisznóhajtásra invitáló vadászati meghívást. Ki nem mondott véleményük szerint a januári vaddisznóhajtás kiválóan alkalmas a vadászterületeken kezelt vaddisznóállományokban megvalósult szakmai eredmények szétbombázására, magának a vaddisznóvadászatnak és a résztvevő vadászoknak a lejáratására. A januári vaddisznóhajtások megtartásának - az esetleges havas időjárást figyelmen kívül hagyva - nincs megmagyarázható szakmai indoka! Az alapvető problémát a vaddisznókocák legelső ellései és az érvényben lévő vadászati törvény által rendeletben biztosított vadászati idényben rögzített időtartam utolsó hónapjának tér és időbeli egybeesése okozza. Az egyik gond a vaddisznó párosodásának, - szakkifejezéssel élve - búgásának nagy időintervallumok közötti elhúzódása.
A búgó kocák

6%-a szeptember
10%-a október
28%-a november
30%-a december
16%-a január

hónapban veszi fel a kant, vagyis párosodik. Az átlagosan 120 /112-126/ naptári nap vemhességi idővel számolva az első ellések praktikusan december utolsó napjaira esnek . Erre az időpontra néhány kocánál már megszületett malacokat találunk, január 10-ét követően az ez évi "malacozások" gyakorisága észrevehető módon megemelkedik . Makktermésben gazdag ősz - mint amilyen térségünkben az elmúlt is volt - serkenti a vaddisznók nemi aktivitását és némileg az ellések időpontját is előrébb hozza. Ugyanakkor a makktermő esztendőket a megszokottnál bőségesebb szaporulat is szokta követni.
Most pedig gondolatban modellezzünk le, egy ebben az időszakban végrehajtott vaddisznóhajtást, kiragadva belőle egy rövid epizódot, mely egy vadásznapon x alkalommal, számtalan más variációban, de hasonló "eredményesség" mellett megismétlődhet. Az időjárás, kellemes napos, előző nap 10 cm-es porhó hullott, a hőmérséklet 9 óra 12 perckor -3 oC.
A természetnek ebbe a januári meghitt csendjébe robban bele a négy hajtókutya vadásszívek számára oly, izgatóan ható, ütemes ugatása. Az eleinte szembeforduló, a kutyákat többször is megfutamodásra késztető gyermekágyas koca a túlerő ellen malacait sorsára hagyva kénytelen menekülni. A szálas széle felé egyedül iramodó nagy disznó - a hozzáértő
kezekből irányított kilobbanó lövés eredményeképpen - hatalmas bukfencet vetve bukik ki a széles lőnyiladékra, hogy utána már ne is mozduljon többé. Ugyanakkor a szálas belsejéből éretlen malacsírás, apró halálsikolyok, kutyák ümmögő hörgése hallatszik . Odabenn a malacok hóhérolása folyik.
De ni csak, a lelőtt disznó nyomán macskányi, csíkos kisállat, - talán a legéletrevalóbb - az utolsó malacka igyekezik. Oldala véresen zihál, apró lábnyomaiban vérrózsák nyílnak. Finom kis orra vezette idáig anyja kihülő csapáját követve . Könnyesen fénylő barna nagy szemeiben az ismeretlentől való félelem aggodalmaskodó szikrái.
Mögötte 100 m-re a dombhajlat aljában feltűnik egy rózsaszínű - rendes körülmények között - fehér-fekete tarka foxi, orrát földnek tartva, rugalmasan ügetve, követi a vérnyomot.
Ám ekkor sörétlövés csattan és az utolsó malac is megszűnik létezni.
A terítékre azonban egy sem kerül közülük, kár lenne azt velük elcsúfítani. Na meg az se látszódjon, hogy söréttel lett lőve, mert az a vaddisznó elejtésénél tiltott lőszernek számít. Mert korszerű ám a mi 1996. évi LV. törvényünk, mely a VAD VÉDELMÉRŐL, a vadgazdálkodásról és a vadászat gyakorlásáról rendelkezik.
Demokratikusan a vadgazdálkodó elbírálási jogkörére bízza a januári vaddisznóhajtások szervezését. Vajon tisztában vannak-e azzal az illetékesek, hogy egy-egy ilyen végrehajtott januári vaddisznóhajtás után a vadászterületen hetekig csak a megújulás folyamatában kettétört vaddisznóállomány "romjaival", az egy csökött malacot vezetõ 80 kg-os kocával, a három csecsre leszopott, de mégis malacok nélkül járó fiatal emsekocával, valamint az elhagyott téli szóró megerjedt, "trutyivá" vált "takarmányán" egyedül tengődő, agárhasú, borzasszőrű süldőcskével lehet találkozni?

Ugyanakkor a helyi "szakemberekhez" intézett kérdésekre, - melyek a vadállomány összetételével kapcsolatosak - magabiztos, kioktató válaszok érkeznek.
- Felborult a természet rendje! A klímaváltozások, az időárási szélsőégek teljesen átformálják a természetben élővad biológiáját is, a kocák rendszertelenül össze-vissza búgnak.
Vajon miért is? Azt hiszem én már tudom a választ. És Ti?

A hivatkozott törvény valóban korszerűen Vtv. 71 §/1/  alatt a következõkrõl rendelkezik:
"tiltott vadászati módnak minősül vadászati idénytől függetlenül, az olyan időpontban történő vadászat, amikor a vad menekülési lehetősége bármilyen természeti ok miatt jelentősen korlátozott"

Ezek után már csak arra leszek kíváncsi, hogy lesz-e ember Magyarországon, aki a törvény betűjének érvényt tud/akar/ szerezni?

Horváth Zoltán
erdésztechnikus

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés