A vadászat - az egyik legősibb emberi tevékenység - soha nem volt veszélytelen foglalkozás. A veszély, a sérülés kockázata ma is fennáll, csak az idők során annak forrásai változtak meg. Már a kőkori ember is megválogatta vadászatai során, hogy valamely vadra kivel, milyen vadásztársakkal, kinek a vezetésével és milyen módszerrel érdemes a legkisebb kockázat mellett eredményesen vadásznia. Tette mindezt a saját és társai jól felfogott érdekében, mivel a saját bőrén kellett megtanulnia az akkori vadászatok során a mindennapos sérülések és emberáldozatok elkerülését, vagy legalábbis a kockázat csökkentését. Amíg azonban az akkori vadászati eszközök és módszerek korában a sérülések és halálesetek döntő többsége a vad támadása (védekezése) során keletkezett, addig napjainkban - legalábbis a modern tűzfegyverekkel és kellő hozzáértéssel folytatott vadászatok során - ennek aránya szinte elenyésző, még a tényleges vadászati sérülések számához viszonyítva is.
A vadászat eszközeinek hatékonyabbá válásával, a hatótávolság növelésével - ebben az első mérföldkő a parittya, a hajító-dárda, majd az íj és a nyíl volt - egyre inkább előtérbe kerültek a "távolról ölő" vadászati eszközök által a téves irányzás, a vadász eszközhasználati képzetlensége, figyelmetlensége vagy fegyelmezetlensége következtében okozott sérülések.
A vadászati eszközök hatékonyságának és hatótávolságának további növekedésével - a számszeríjak, aztán az elöltöltős, majd a modern tűzfegyverek létrejöttével - a vadászatokon keletkezett sérüléseknek egyre nagyobb hányadát okozta a vadászati eszközök szakszerűtlen, vagy fegyelmezetlen használata, ugyanakkor a nagyobb hatékonyság miatt a sérülések is egyre súlyosabb, nem ritkán halálos következményekkel jártak.

A vadászatok során nemcsak a vad által, vagy a vadászathoz használt eszközök által okozott sérülések jelenthetnek veszély-forrást, hanem olyan egyéb "természeti" veszélyforrásokkal is számolni kell, mint pl.villámcsapás, lavina, kőomlás ,lehulló faág, gödör, szakadék, elesés következtében törés, ficam, fagyás, mérges állat, rovar csípése, harapása, fertőzésveszély, stb. amelyek szintén járhatnak végzetes következményekkel, a vadászathoz használt jármű felborulásáról nem is beszélve...
A "véletlen vadászbaleset" ürügyén a történelem során gyakran váltak a vadászatok a legkülönbözőbb bosszúk, sőt politikai, vagy bérgyilkosságok helyszíneivé, erre akadnak példák a magyar történelemben is...

Azonban a vadászatokon előforduló, a vadászati eszközök által okozott sérülésekre, halálesetekre nem a szándékosság jellemző, hanem a - már a kőkori ember által is felismert - hiányosságok, mint a tudatlanság, a használt eszköz alapos ismeretének hiánya, a kezelésében való járatlanság, a gyakorlatlanság, a nem megfelelő szervezés, a környezeti tényezők (terepviszonyok,növényzet, látási viszonyok,stb.) figyelmen kívül hagyása, a vadászaton résztvevők egy részének figyel-metlensége, fegyelmezetlensége, végül nem utolsósorban a túlzott magabiztosság, a kapzsiság és az agresszivitás.
Ezek a hiányosságok léteztek már a kőkori ember idejében is, ezért a maga módján már Ő is kidolgozta a vadászatban - főleg a veszélyes vadra folytatott és a több résztvevővel lebonyolított vadászatban - való részvétel legelemibb szabályait, tanította az eszközök szakszerű használatát, emellett megválogatta a vadászatok vezetőit és résztvevőit, hiszen a vadászatban az élelemszerzés mellett az is fontos volt, hogy eközben a horda cselekvőképes tagjai ne sérüljenek meg, ne vesszenek oda, főleg ne értelmetlenül, egymás keze által...
Felismerve azt a tényt, hogy az elhajított kő, dárda, kilőtt nyílvessző vagy puskagolyó már nem állítható meg, nem "vonható vissza", a történelem során a vadászat biztonsági szabályai - ugyanúgy mint bármely más tevékenységeké - állandóan változtak és szigorodtak, a sérülési kockázat csökkentése érdekében.Nyilvánvalóan nem ok nélkül...

A mai vadászati eszközök közül a modern tűzfegyverek hatótávolsága és hatékonysága olyan mértékű, hogy a sörétes fegyverek több száz méterig, a golyós fegyverek pedig akár több ezer méter távolságig is sérüléseket okozhatnak.
Ezen fegyverek, lőszerek teljesítménye és hatékonysága következtében pedig az okozott sérülések rendszerint súlyosak, gyakran halálos következményekkel járnak. (Amiért természetesen NEM az eszköz felelős...)

Éppen ezért a világ majd minden országában a vadászatot, annak rendjét, az alkalmazható vadászati módokat, eszközöket és a betartandó biztonsági előírásokat szigorú szabályok határozzák meg. A legtöbb országban a vadászoknak nemcsak a vadá-szattal kapcsolatos ismeretekből, hanem a vadászat eszközeivel - kiemelten a lőfegyverekkel - és a biztonsággal kapcsolatos ismeretekből is vizsgázniuk kell. Így van ez Magyarországon is, ahol a 18 éven felüli magyar, és magyarországon állandó bejelentett lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárok tehetnek vadászvizsgát - újabban már kizárólag magyar nyelven.
A vadászvizsga tartalmazza a fegyverismereti elméleti és gyakorlati vizsga anyagát is.
Vadászjegyet és lőfegyvertartási engedélyt azonban a vizsgát tett vadász csak akkor kaphat, ha a lőfegyver tartásához szük-séges egészségügyi alkalmasságot orvosi vizsgálattal igazolja. A lőfegyver tartásnak feltétele ezen egészségügyi alkalmas-sági vizsga időről-időre való megújítása. Ugyanígy szükséges a fegyvertartási engedély időszakos -orvosi vizsgálattól független - megújítása, valamint a vadászfegyverek műszaki alkalmasságának időszaki vizsgálata is.
A hivatásos vadászok részére a fentieken túlmenően a középfokú szakképesítés és az időszakonként megújítandó pszicho-lógiai alkalmassági vizsgálat is jogszabályilag kötelező.
Ilyen egészségügyi vizsgálatok - főleg ismételten előírtak - vagy a megszerzett fegyvertartási engedély időszakos megújításának kötelezettsége és sok más, a magyar hatóságok által érthetetlen okból fontosnak tartott, de valós gyakorlati jelentőséggel nem bíró kötöttség igen sok fejlett országban és az EU több országában egyáltalán nem előírás.

Magyarországon a vadászati tevékenységet az 1996.évi LV törvény (Vtv.) és a végrehajtására kiadott, az 56/2005 (VI.25.) FVM.sz. rendelettel módosított 79/2004.(V.4) FVM sz. rendelet (Vhr.), valamint az egyes vadászterületek belső szabályzatai (vadászat helyi rendje) szabályozzák.
A lőfegyverekkel és lőszerekkel kapcsolatos előírásokat a 2004. évi XXIV. törvény (Ftv.) és a végrehajtására kiadott 253/2004253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet a fegyverekről és lőszerekről (Vhr.) tartalmazzák.
A fegyvertartást és használatot az illetékes rendőrhatóságok, magát a vadászati tevékenységet az illetékes megyei vadászati hatóságok és a kötelezően alkalmazandó hivatásos vadászok is ellenőrzik. Minden vadászati tevékenységet írásban doku-mentálni kell, a 2 főnél több vadász részvételével tartott társas vadászatokat előzetesen be kell jelenteni ,ilyenekhez vadászat-vezetőt kell biztosítani, előtte részletes eligazítást és ellenőrzést kell tartani. Kötelező a legalább középfokú szakképesítéssel és pszichológiai alkalmassággal rendelkező hivatásos vadász alkalmazása, a térítés alapján vadászó vendégek mellé mindig kötelező kísérőt állítani, részükre balesetelhárítási oktatást tartani. Ettől függetlenül kötelező az évenkénti balesetelhárítási oktatás is. Minden vadász részére kötelező a személyi elsősegély felszerelés, ezen túlmenően a vadászházakban és a társas vadászatok helyszínein megfelelő felszereltségű mentőláda megléte is előírás. A vadászati hatóságok szinte mindenre kiterjedő büntetési-tiltási jogkörrel, hivatalos személynek minősülő alkalmazottakkal és technikai háttérrel is rendelkeznek.
Mindemellett a vadászatnak még két ,önkormányzati alapon működő országos szervezete is van.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a "vadásszá válás", a vadászat és a fegyvertartás/használat mai szabályai Magyarországon az átlagosnál szigorúbbak - sőt a vonatkozó jogszabályok egyes rendelkezéseit górcső alá véve esetenként bürokratikusnak és bizonyos részekben túlszabályozottnak is mondhatók.

Mégis mi lehet akkor az oka annak a szomorú ténynek, hogy ilyen előírás-halmaz, szigorú szabályozás és ellenőrzés mellett Magyarországon 2005.jan. 01.-től 2006.jan. 12.-ig 6 alkalommal fordult elő vadászlőfegyverrel okozott halálos baleset ?

Mit lehet tenni azért, hogy ezekhez hasonló sajnálatos és értelmetlen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, hogy lehetne a vadászatok során a lőfegyvertől - nem szándékosan - eredő veszélyhelyzetek kockázatát minimálisra csökkenteni ?
Tenni csak a kiváltó okok megismerése, a potenciális veszélyforrást jelentő elemek feltárása után lehet....
De tenni KELL, mert nem azért vadászunk, hogy bárkinek sérüléseket okozzunk, nem azért vadászunk, hogy a hasonló esetek miatt rémálommá vált vadászatok és az egész tisztességes vadásztársadalom tehetetlen dühe és kollektív szégyenkezése felett keseregjünk! És főleg azért kell tenni, mert senki nem pótolhatja családjuk, szeretteik, barátaik számára az áldozatokat....

Az FVM már megkezdte... Gyors, de tipikusan hatósági, íróasztalszagú az intézkedés, kétséges annak jogszerűsége is....
Az érintett megyében ugyanis további intézkedésig kerek-perec általánosan megtiltották a nagyvad társasvadászatokat, míg az ország többi megyéjében "külön engedélyhez" és a vadászati hatóság "szigorú ellenőrzéséhez" kötötték... Erről később...

A lehetséges kiváltó okok azonban alapvetően most sem mások, mint a kőkorszaki vadászatok idején voltak.
Azonban mindenesetre megállapítható, hogy a 6 halálos baleset közül egyetlen egyet sem okozott a vad támadása, a fegyver műszaki állapota, vagy a fegyver használójának egészségügyi alkalmatlansága! Ezeket tehát "kihúzhatjuk"...
A természeti csapást is kizárhatjuk, így a fennmaradó okok lehetnek:

 
- hozzá nem értés, gyakorlatlanság, tudatlanság
- fegyelmezetlenség, a szabályok megsértése
- hibás, hiányos, vagy nem gyakorlatias szabályok
- fatális véletlen

Kezdjük a végéről: Van, lehet fatális véletlen! Ilyen eset lehet például a valójában VADRA leadott lövésnél, a vadon áthatolt, vagy célt tévesztett lövedék által, a távolabbi háttérben a vadász alapos körültekintése ellenére sem észlelhető, - de még a lövedék hatótávolságában tartózkodó - személy véletlen sérülése a lövedéktől, vagy annak darabjaitól. A célon áthatolt, vagy azt tévesztett, majd gurulatot kapott lövedék röppályája nem kiszámítható, a gurulat a kockázatot még tovább fokozza! (Ezért kell a fokozott óvatosság sziklás, fagyos terepen vagy víznél.) Azonban nem túl gyakori eset, amikor a megcélzott vad és egyidejűleg a be nem látható háttérben egy személy is a lövedék lehetséges továbbrepülési irányában, annak hatótávolságán belül tartózkodik. Tipikus előfordulási esete lehet ennek pl.disznóhajtásban a lőirány távoli hátteré-ben "láthatatlanul" tévelygő, időközben odatévedt idegen személy, vagy lesvadászat, cserkelés alkalmával a megcélzott vad távoli hátterében, a vadász számára szintén "láthatatlanul" bóklászó gyanútlan áldozatjelölt... Ezeket a szabályok maradék-talan betartása és igen alapos körültekintés esetén is szinte lehetetlen kivédeni, azonban mindig gondolni kell rá...!! Igazából csak ezek az esetek nevezhetők VÉLETLEN vadászbalesetnek, az összes többi mind valamilyen mulasztásból, szabály-szegésből fakad és jogilag a gondatlan veszélyeztetés (sérüléssel járó, vagy halált okozó) kategóriába tartozik!
Szabályok: Olyanok, amilyenek.... Azon kívül, hogy betartjuk őket, nem nagyon lehet velük mit kezdeni, mert ezeket - mármint a jól-rosszul összetákolt központi szabályokat - nem a gyakorló vadászok hozzák, ők legfeljebb a saját HELYI szabályozásukba építhetnek be a mindennapi gyakorlat szerint indokoltnak tartott további elemeket... A szabályok ellentmondásait és bizonyos logikátlanságait nemhogy az egyes vadászok vagy vadászközösségek, de az országos érdekképviseleti szervezetek sem voltak képesek az elmúlt 7-8 évben érdemi módon a valós gyakorlat irányában befolyásolni...
Mit lehet kezdeni olyan szakmai jogszabállyal, amely szerint - többszöri foltozgatás után sem - nem tilos pl. egy akár 200 kg testtömegű vaddisznóra 0.22-es kaliberű golyós vadászfegyverrel vadászni (mert kifelejtették a módosítgatók), vagy amely a nagyvadra vadászó részére - a sörétes puskával vaddisznóra vadászó részére is (!) - még mindig kötelezően előírja,hogy céltávcsövet kell magánál tartania, arról nem is beszélve, hogy a sok ember együttes vadászatát előkészítő és levezető vadászatvezető személyére nézve semmilyen (!), sem szakképzettségi, sem gyakorlottsági megkötést nem tesz !!!
Annak ellenére, hogy a vadászati szabályok folyamatos toldozgatása során igen sok - gyakran büntetéssel fenyegetett - új tétel került bevezetésre, aztán esetleg később újbóli módosításra vagy akár eltörlésre, még mindig sok az ellentmondás. Komoly "lyukak" ezek a központi szabályozáson, amelyekkel aztán helyenként igen rutinosan vissza is élnek. Különben hogy lenne lehetséges ma Magyarországon vadászvizsga nélkül vadásztársasági elnöknek lenni, vadászjegy nélkül vendéget kísérni, vadásztatni, vagy - horribile dictu! - vaddisznóhajtást vezetni...? Persze ettől még nem következik be törvényszerűen egy baleset, de a kockázatát döntse el minden józan vadászember saját maga.... De ez a "jogszabályformáló" felelőssége...
A szabályok léteznek, azokat a mostani formájukban is kötelező betartani, úgy ahogy vannak... Az ésszerű módosításokért lehet persze küzdeni, siránkozni, javasolgatni (és kell is), de nemcsak a bekövetkezett tragédiákat követően, hanem lehetőleg még azok bekövetkezése ELŐTT...! Mindenesetre azt el kell mondani, hogy a mai szabályozás mellett is a meglévő szabályok ismerete, helyes értelmezése, valamint betartása és betartatása - párosulva a szakmai hozzáértéssel és gyakorlattal - a hasonló vadászbalesetek legtöbbjénél megakadályozhatta volna azok bekövetkeztét!
A szabályokat minden egyes vadásznak kötelessége ismerni, azt komolyan venni, betartani és másokkal is betartatni !

Fegyelmezetlenség, a szabályok megsértése: a vadászlőfegyverrel okozott balesetek, sérülések döntő többsége erre az okra vezethető vissza. A fegyelmezetlen ember - bár esetleg ismeri ugyan a betartandó szabályt - nem veszi azt komolyan, megszegését "bocsánatos bűnnek" tartja, esetleg nem érzi magára nézve kötelezőnek, vagy csak képtelen felmérni fegyelmezetlenségének esetleges következményeit. Sok esetben hamis "bennfentességével", a dörzsöltség látszatával (lám, én ezt is megengedhetem magamnak!) másokat is kisebb-nagyobb szabályszegésekre inspirál, főleg ha azt látják, hogy "eddig mindig megúszta"... A végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a szabályok megszegése az egyes vadász, ne adj isten a társasvadászat vezetője, vagy "kollektív döntés" alapján maga a vadászatra jogosult (pl.az IB) intézkedésének a következménye... Az olyan közösségeknél, ahol a vadászati fegyelem laza, a szabályszegések felett rendre "szemet hunynak" csupán idő kérdése a szinte törvényszerűen bekövetkező "véletlen" fegyverelsülés vagy akár a vadászati baleset.
Ahol disznóhajtáson a leállítási helyet büntetlenül el lehet hagyni, éjszakai lesvadászat ürügyén a terület bármely részén büntetlenül keresztül-kasul lehet "kódorogni" vagy autózni, lövéseket leadni, ott mindig a levegőben lóg a kockázat...
Aki nem tiszteli a vadászat szabályait, hagyományait, magát a természetet és a vadat, aki nyegle hányavetiséggel kezeli a fegyverét, hanyagul "odadobott", vagy kapkodó erőszakossággal leadott lövéseivel a vadászatot mindenáron való puszta lövöldözéssé alacsonyítja le, abból előbb-utóbb vadászati szabálytalanság tettese, vagy áldozata lesz....
A szabályszegő, etikátlan, biztonsági kockázatot jelentő magatartásra - bár ez sokszor kényelmetlen lehet - mindig fel kell hívni a figyelmet, kirívóan durva, indokolt esetben pedig a jogszabályok adta lehetőségek mértékéig el is kell járni !!!
Ehhez sokan nem veszik a "bátorságot" vagy az illetékességet, a vadászat rendjéért felelős vadászatra jogosultnak (vt.-nél az elnök, vadászmester vagy IB-tag), a vadászatvezetőnek és a hivatásos vadásznak viszont KUTYA KÖTELESSÉGE !!!

Hozzá nem értés, gyakorlatlanság, tudatlanság: szintén sok vadászbalesetnek, vagy veszélyhelyzetnek lehetnek okozói ...
Ki ne hallott volna esetekről, amikor a gyakorlatlan, kapkodó-piszmogó, vagy szórakozott vadász, fegyvere töltés, ürítés, a biztosítóval vagy a gyorsítóval végzett egyéb babrálás következtében váratlanul-"véletlenül" elsült, mondjuk gyülekezőn, a terítéknél, esetlen menet közben, vagy csak közvetlenül a lövés előtt, esetleg akár benn az autóban?
Szerencsére a legtöbb ilyen esetből nincsen baleset, nincs belőle "ügy", de azért a jelenlévők mindig megdöbbennek.
Sok vadásznak halvány fogalma és tapasztalata sincs a saját fegyverének hatásáról.... ezek azok, akik gyakran kérdezgetik mások véleményét lőtávolságokról, lőszerekről, lövedéktípusokról és gyakran csodálkoznak dolgokon...
Nem ismeretlen a bakot a sutától ,bikát a tehéntől, kocát a süldőtől vagy kakast a tyúktól megkülönböztetni képtelen vadász alakja sem, ugyanígy az örök eltévedők, izgalmukban sötét foltra, mozgásra, zörgésre lövők is veszélyt jelentenek.
A vadászati ismereteket, a vadászati eszközök kezelésében való jártasságot és a szabályok ismeretét a vadászvizsgára való felkészülés során kell elsajátítani, mert ezekből a VIZSGÁN már számot kell adni!!!
Ezeket a jelöltekkel a vizsga ELŐTT kell megtanítani arra avatott, felkészült és gyakorlott oktatóknak, majd a vizsgán legalább annyira avatott, felkészült és gyakorlott vizsgáztatóknak kell korrektül számon kérni!!!
Nem tartható - és részben a vadászati fegyelem fellazulásának egyik okaként tekintendő - az a korábbi években folytatott gyakorlat, miszerint a vadászjelölteket 5 NAPOS (!) GYORSTALPALÓ tanfolyamon "készítették fel" jó pénzért a 6. napon megtartott vizsgára.... Olyan esetek is előfordultak, hogy a 6. napon az vizsgáztatott, aki az előző 5 napi "oktatást" jó pénzért megszervezte és végezte... Csak sajnálkozni lehet azon a tényen, hogy ez a "vadászképzési" forma egyben a vadászati hatóság egyes alkalmazottainak éveken át legfontosabb mellékjövedelmi forrását jelentette....
El kell érni, hogy az alapfokú vadászvizsgára felkészítő tanfolyamok résztvevői valóban felkészült, tapasztalt oktatók által, megfelelő elméleti és gyakorlati képzésben részesüljenek, ilyen képzést és vizsgáztatást kizárólag szakoktatási intézményben és a vadászkamara szervezeti keretei között lehessen végezni! Szükséges az elsajátítandó ismeretanyagnak és a vizsgának a mindennapi vadászati gyakorlat igényeit és a jogszabályi változásokat figyelembe vevő teljeskörű átalakítása is....
Csak az ilyen módon felkészített és vizsgáztatott vadászoktól várható el a vadászat alapjainak és szabályainak ismerete, tőlük várható el eredményesen ezen ismeretek alkalmazása és a szabályok ismerete, azok betartása !

Maga a VADÁSZATBAN való jártasság, tapasztalat csak EZT KÖVETŐEN, ezen ismeretek birtokában sajátítható el, hosszú hónapok vagy évek során, arra alkalmas, tapasztalt és hozzáértő vadásztársak, vagy a közösség segítségével. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a korábbi években már eredményesen alkalmazott és jól bevált gyakorlat újbóli bevezetése, hogy a frissen vizsgát tett vadász (vagy az egy évnél hosszabb ideje vadászjegyet nem váltott vadász) legalább 6 hónapig (de még jobb ha 1 teljes vadászati idényben) - korra, nemre, pártállásra, beosztásra és vagyoni helyzetre tekintet nélkül (!) - csak egy tapasztaltabb vadász felügyelete mellett vadászhat, trófeás vadat nem ejthet el és vendéget nem hívhat.
Még az arra legrátermettebbek részére is okvetlenül szükséges és hasznos ez az idő ahhoz, hogy a vadászterületet, a vadászat helyi rendjét, a vadászat gyakorlatát, a helyi szokásokat és a vadászat során követendő magatartást megismerjék, elsajátítsák.
Több országban, sőt több más képzési formában is van erre követendő és jól bevált példa, csak alkalmazni kell!!

Nagyobb a baj akkor, ha a hozzá nem értés, a gyakorlatlanság vagy tudatlanság a vadászat irányításában részt vevők oldaláról (vadászmester, vadászatvezető, kísérővadász, hivatásos vadász), szakmai fogyatékosságként jelentkezik....
Könnyen belátható, hogy a vadászat rendjének ellenőrzésében, a vadászatok előkészítésében, tervezésében és lebonyolításá-ban részt vevők, a vadászmesterek, vadászatvezetők, kísérők, hivatásos vadászok szerepe és felelőssége óriási...
Sokan elbagatellizálják ezt, mivel sajnos ma már szinte "minden bokorban" folyik felső- vagy középfokú vadgazdálkodási képzés, az utóbbi 8-10 évben vadgazda mérnökök, szakmérnökök, vadgazdasági technikusok "tömegei" szereznek papíron képesítést az ország legkülönbözőbb oktatási intézményeiben... Nem mindenhol egyforma képzési elvek, alapok és oktatási színvonal alapján... Az oktatási intézmények anyagilag érdekeltek a keresett képzési formák és szakok fenntartásában, nem feltétlenül a magyar vadgazdálkodásban szükséges szakember utánpótlás biztosítása az elsődleges cél...
Anélkül hogy bármely szempontból is vitatnánk a különböző intézményekben megszerzett szakképesítés tudásbeli megalapozottságát, megállapítható, hogy a frissen végzett szakemberek egy részének gyakorlati ismeretei, szakmai jártassága -érthető okok miatt - nyilvánvalóan nem teljes értékű, a képzés módjából és formájából adódóan nem is lehet.
Ennek ellenére a szakmában jelentkező túlkínálat és a törvényben előírt foglalkoztatási kötelezettség következtében, a vadászatra jogosultak jelentős része foglalkoztat - sokszor igen nagy fluktuáció és minimálbér mellett - kellő gyakorlattal nem rendelkező, frissen végzett szakembereket, akik ilyen-olyan eredménnyel, de szakképesítést szereztek valahol....
Köztudott gyakorlat, hogy egyes vadászatra jogosultaknál - főleg vadásztársaságoknál - a képesítéssel rendelkező szakember sokszor bármilyen megalázó feltételeket elfogadva, csak a "nevét adja" a törvényi kötelezettség teljesítése érdekében, de a TÉNYLEGES szakmai irányítást, a vadászati tevékenység irányítását, a vadászatok előkészítését és levezetését helyette más, szakképesítéssel nem rendelkező régebbi vadászok, tisztségviselők végzik. Szélsőséges esetben a vadásztársasági szervezeti formában a vadászati tevékenység irányítását, a társas vadászatok nagy felelősséggel járó, komoly hozzáértést és tapasztalatot igénylő előkészítését és levezetését olyan személy vagy csoport vonhatja magához, akinek sem szakképesítése, sem gyakorlata nincs, esetleg éppen 1-2 évvel korábban valamelyik "ötnapos gyorstalpaló" keretében tett vadászvizsgát....
A központi szabályozás erre jelenleg lehetőséget ad, az viszont könnyen belátható, hogy egy szakmai ismeretek és gyakorlat hiányában rosszul megtervezett, hibásan előkészített és levezetett vaddisznóhajtás már eleve "beépítve" hordozza magában a balesetveszély fokozott kockázatát, függetlenül attól, hogy a vadászat a teríték szempontjából eredményes volt-e vagy sem.
Ki-ki döntse el magában, hogy látott-e már hasonló "önképzett" - vagy inkább önjelölt - botcsinálta vadászatvezetőt....

Ennek csak egy orvossága van: Ha a központi szabályozás - hasonlóan a hivatásos vadászok alkalmazásának szigorú szabályaihoz - előírja és a vadászatra jogosulttól szigorúan megköveteli, hogy :

- a 10 főnél több vadász részvételével tartott társas vadászatok előkészítését és levezetését, valamint a vadászterület egészére vonatkozó vadászati irányítási tevékenység ellátását legalább középfokú szakképesítéssel ÉS 5 éves gyakorlattal,
- a 10 főnél kevesebb vadász részvételével tartott társas vadászat előkészítését és levezetését,valamint egyéni vadászat során a vadászvendég, bérvadász kísérését és a gyakornoki idejét töltő vadász felügyeletét legalább 5 éves gyakorlattal és kellő jártassággal rendelkező vadász láthatja el.
- a 10 főnél több vadász részvételével tartott vadászatok vezetésére jogosultak listáját a vadászati hatóság nyilvántartja

A többi - tehát hogy az öt év alatt kik sajátították el a szükséges jártasságot - a vadászatra jogosult felelőssége és jogköre. Mindemellett szükséges a vadászatvezetők részére a vadászat biztonságával kapcsolatos ismeretanyag összefoglalása is.

Folytatjuk...

Kondor Imre, vadgazdálkodási technikus, hivatásos vadász, 1996 óta a NAPHA tagja.

A szerkesztő kiegészítése: a jelenleg vadászjegyet váltott vadászok egy harmada 1997 után tett vadászvizsgát, és váltott első ízben vadászjegyet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés