A vadászati jogszabályokban (Vtv.és Vhr.) egy egész sereg paragrafus és azok bekezdései, alcímei foglalmaznak meg részben vagy egészben a vadászat biztonságával, a lőfegyver vagy más vadászati eszköz biztonságos alkalmazásával kapcsolatos előírásokat, kötelezettségeket és tiltásokat. A lőfegyverek műszaki állapotára, viselésére, tárolására és szállítására vonatkozó — szintén “igen szigorú” — előírásokat a Lőfegyverektől és lőszerekről szóló törvény (Ftv.) és a végrehajtására kiadott kormányrendelet tartalmazzák. A vadászati jogszabályokban a vadászati eszközök használatának biztonságával foglalkozó, vagy az azt érintő rendelkezések a kötelezően betartandó előírásokat, kötelezettségeket és tiltásokat több szinten határozzák meg:

1. ALAPVETŐ, MINDENFAJTA VADÁSZATON ÉS ANNAK MINDEN RÉSZTVEVŐJE ÁLTAL BETARTANDÓ előírások, melyeket a vadászat formájától, az alkalmazott vadászati módtól FÜGGETLENÜL kell betartani !

2. SPECIFIKUS, a vadászat formájához igazított szabályok, amelyek az adott vadászati forma általános biztonsági előírásait tartalmazzák, az egyéni vadászatokra és a társas vadászatokra vonatkozóan. A TÁRSAS VADÁSZATOK biztonsági előírásai — teljesen megalapozottan — ebben kiemelt súllyal szerepelnek. Ezek között vannak általános előírások, amelyeket MINDEN TÁRSASVADÁSZATON — függetlenül attól, hogy az nagyvadra vagy apróvadra történik — kötelező betartani. (Természetesen az alapvető szabályok betartásán TÚLMENŐEN!) Emellett külön kiemelik a jogszabályok a TÁRSAS NAGYVAD és külön a TÁRSAS APRÓVAD VADÁSZAT során alkalmazandó, a vadászat jellegének és az alkalmazható vadászati eszközöknek megfelelő biztonsági előírásokat, hiszen ezek egymástól igen jelentősen különböznek.

Éppen ezen különbözőségekben rejlő balesetveszély miatt IS tiltja általánosan a jogszabály a társas nagyvad vadászatok során az apróvad, illetve társas apróvad vadászatok során a nagyvad elejtését, vagy bizonyos fajta eszközök használatát!

3. SPECIÁLIS, a vadászat módjának, az abban rejlő kockázati tényezőknek megfelelő biztonsági előírások, amelyek az alkalmazott vadászati formán (egyéni vagy társas vadászat) belül az egyes vadászati módoknak megfelelő, kötelezően betartandó speciális szabályokat tartalmazzak. Ilyenek pl. a társas nagyvad vadászatoknál a hajtóvadászatra vonatkozó (vaddisznóhajtás) vagy a terelővadászatra vonatkozó (rigli) külön előírások, vagy az egyéni vadászatnál az éjszakai lesvadászat és a vízijárműből történő vadászat külön szabályozása az általános szabályokon túlmenően.

Az esetlegesen bekövetkezett balesetek, sérülések esetére szintén tartalmaznak előírásokat a vadászati jogszabályok, ezen előírások azonban már csak a bekövetkezett baleset következményeinek enyhítésére, az életmentésre és a balesetet kiváltó okok, körülmények tisztázásához szükséges intézkedésekre vonatkoznak. A vadásznak ezekkel is tisztában kell lennie.

A vadászati jogszabályokban a vadászat biztonságát érintő előírások egymásra épülése a következő séma szerint ábrázolható (az egyes vadászati formáknak és módoknak megfelelő előírások "felülről lefelé" végig betartandók !):

A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a vadászat biztonsága, a vadászati eszközzel okozott balesetek, sérülések elkerülése érdekében a vadászati jogszabályok milyen intézkedéseket tesznek, ezeken túlmenően milyen helyi szabályozásra van lehetőség, illetve hogy a vadászat biztonsága érdekében mit tehet még a gyakorló szakember és a gyakorló vadász.
Kitérünk arra is,hogy mik lehetnek a központi jogszabályokban nem szabályozott,de a vadászat biztonsága szempontjából döntő jelentőséggel bíró helyi intézkedések,a vadászatok előkészítői,irányítói és résztvevői által saját és társaik érdekében betartandó “többlet-szabályok”, amelyekre a Vhr.65.§.(2) bek. lehetőséget ad,— sőt a helyi szabályozást ELŐÍRJA!

Valamikor — még a jelenlegi jogszabályok hatálybalépése előtt — létezett a központi szabályozás biztonsági előírásait is egybefoglaló,jogszabályértékű dokumentum... Úgy hívták,hogy Vadászati Szabályzat… Ez a dokumentum a jelenlegi jogszabályoknak megfelelő formában — 10 évvel az 1996.évi LV.tv.hatálybalépése után — a mai napig nem készült el…

Ugyanúgy, mint ahogy a Hivatásos vadászok Szolgálati Szabályzata sem. Most olyan jogszabályokból kell ezeket “összeollózni”, amelyekben a “foltozás” fényes jeleként pl. ugyanazon §. egyik bekezdése a vízi vadászathoz használt vízijármű műszaki állapotával, a többi pedig a társasvadászatokkal foglalkozik…
Azonban túl a hivatkozott jogszabályok fogyatékain, esetenkénti túlzásain sőt “humorosan szakszerűtlen” előírásain, a meglévő szabályozás mégis ránk, vadászokra vonatkozik, komoly következményeket kilátásba helyezve…

Éppen ezért elsősorban a vadászatra jogosultak, vadászatvezetők, vadászkísérők és hivatásos vadászok , de a többi vadász figyelmét is fel kell hívni ezek részletes tanulmányozására,értelmezésére, ugyanis foglalkozási szabályoknak minősülnek. Meg fogják látni, hogy csupán a vadászat biztonságával kapcsolatos részekben hányszor szerepel a vadászatvezető, kísérővadász, hivatásos vadász fogalom és a felelős, köteles, tilos kifejezések...

A VADÁSZAT ÁLTALÁNOS BIZTONSÁGI ELŐÍRÁSAI

Ezek a jogszabályokba foglalt biztonsági előírások a vadászat módjától és formájától függetlenül mindenfajta vadászat során,a vadászat minden résztvevője által általánosan és kötelezően betartandók !

Vtv. 58. § (1) A jogosult — a vadászat formájától függetlenül — köteles a vadászat lefolyásának utólagos ellenőrzésére alkalmas napló (a továbbiakban: vadászati napló) vezetéséről gondoskodni.

Vtv. 69. § (1) Vadászni csak a törvény által nem tiltott módon és csak a vadászat rendjének megfelelően lehet.

(2) A jogosult felelős a vadászat rendjének megtartásáért.

(3) A vadász saját felelősségére vesz részt a vadászaton, köteles azonban megtartani a vadászat rendjéért felelős által meghatározott szabályokat.

(4) A vadászaton akár a vadász kísérőjeként, akár hajtóként saját felelősségére csak olyan személy vehet részt, akinek vadászaton való részvételéhez a jogosult előzetesen hozzájárult, és akivel a jogosult a vadászat rendjét előzetesen ismertette.

6) A vadászaton nem vehet részt az alkohol, valamint a vadászati képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt álló, továbbá az a személy, aki egyébként nincs a biztonságos vadászathoz alkalmas állapotban.

(7) A vadászaton való részvételből haladéktalanul ki kell zárni azt a személyt, akinek egészségi, vagy tudati állapotában felismerhető módon olyan változás következett be, ami a vadászat biztonságos lefolytatását akadályozza.

Vhr. 47. § (1) Az egyéni, illetve a társas vadászati naplót és terítéknyilvántartást a 13. számú mellékletben foglalt minta szerint területrészenként elkülönítve kell vezetni. Minden vadászatot új sorszámon, annak megkezdése előtt kell naplózni, a vadászat várható befejezésével együtt. A bejegyzett befejezési időponton túl a vadász vadászati tevékenységet nem végezhet. Egyéni vendég- vagy bérvadászat esetében a vadászatot a kísérővadász jegyezi be, társas vadászat esetében pedig a vadászatvezető. Amennyiben a vadászaton vadelejtés, sebzés, hibázás vagy bármilyen vadászati, illetve rendkívüli esemény történt akkor a vadászat végén — egyéni vadászat esetén a vadász, társas vadászat esetén a vadászatvezető, bér- és vendégvadászat esetén pedig a kísérővadász — a vadászati napló megfelelő rovatába bejegyezni, valamint a bejegyzést aláírásával hitelesíteni köteles.

Vhr. 65. § (1). A vadász a vadászat megkezdése előtt köteles a jogosultnál az előírt rendben jelentkezni. Egyéni vadászat esetén — ha ettől eltérő helyi szabályt nem állapítanak meg — a jogosultnál való jelentkezésnek minősül a vadászatnak a vadá-szati napló vezetésére meghatározott szabályok szerinti bejegyzése is. A vadász e rend szerinti jelentkezésével a jogosult hozzájárulása a vadászathoz megadottnak tekintendő. Egyéni vadászati módok esetén a jogosult köteles a vadászatok rendjére vonatkozó rendelkezéseit ismertetni, továbbá azt a vadászati naplóba is bejegyezni.

(2). A jogosult a vadászat részletes rendjét a vadászterületnek megfelelően, a helyi viszonyok szerint köteles megállapítani és a helyi szabályzatot a vadászati napló és teríték-nyilvántartás mellé is bejegyezni, illetve csatolni.

(3). A vadász a jogszabályokban foglaltakon kívül köteles a helyi szabályzatban foglaltakat megtartani, valamint a jogo-sult által felhatalmazott vadászatvezetőnek, illetve kísérő vadásznak a vadászat rendjére vonatkozó utasításait követni.

A vadászatra vonatkozó szabályok, illetve utasítások megszegőjét a vadászatvezető, egyéni vadászat esetén a jogosult vagy a hivatásos vadász figyelmezteti, súlyosabb esetben a vadászatból kizárja. (kutya KÖTELESSÉGE!!!)

Vhr. 67. § (1). A vadászatvezető, illetőleg a kísérővadász köteles a vadászat megkezdése előtt meggyőződni arról, hogy a vadász rendelkezik-e a vadászat gyakorlásának személyi feltételeivel.

(3). A vadászatvezető, illetőleg a kísérővadász a vadászat megkezdése előtt tájékoztatást ad a vadászat alatt követendő magatartásról. A vadász csak olyan fajú, ivarú, trófeaminőségű és mennyiségű vadat ejthet el, amelyre rendelkezik a jogosult hozzájárulásával, illetve arra adhat le lövést, amelynek elejtésére a vadászatvezető vagy a kísérővadász előzetesen engedélyt adott.

(4). A vadászatvezető, illetve egyéni vadászat esetén a kísérő köteles a vadászat megkezdése előtt balesetvédelmi eligazítást tartani, amit a résztvevők aláírásukkal igazolnak.

Vhr. 71. § (4). A vadászat nem kezdhető meg a biztonságos lefolytatását akadályozó körülmény esetén. A vadászat biztonságos lefolytatását akadályozó bármely körülmény fellépése esetén a vadászatot be kell szüntetni.

Vhr. 72. § (1). Lakott területen, közforgalmú járművön, valamint idegen vadászterületen történő áthaladáskor a vadászlőfegyver csak kiürítve, tokban tartható, illetve szállítható. Tilos vadászlőfegyvert őrizetlenül hagyni. A vadászlőfegyver használata előtt ellenőrizni kell, hogy nincs-e megtöltve, a csőbe nem került-e idegen anyag; külső kakasos vadászlőfegyver kakasa nincs-e felhúzva.

(2). A töltött vadászlőfegyver a vadászat során biztosítva a vállon vagy kézben tartva, a csőtorkolattal felfelé hordható.

A vadászlőfegyvert megtölteni, illetőleg csőre tölteni csak akkor szabad, amikor a vadászat megkezdődött. A vadászlőfegyvert mindig úgy kell kezelni, hogy az még véletlen elsülés esetén se okozhasson személyi sérülést vagy anyagi kárt. A vadászlőfegyvert csak a lövés előtt szabad tűzkész, illetve golyós lőfegyver elsütő billentyűjét gyorsított állapotba helyezni. Ha a lövés elmarad, a vadászlőfegyvert haladéktalanul ismét biztosítani, a golyós lőfegyver gyorsítóját feszteleníteni is kell. A vadászlőfegyvert terepakadályokon történő áthaladások megkezdése előtt, magasleslétra használata előtt, a fegyver meghibásodásakor, a vadászat során tartott szünetekben, valamint a vadászat befejezésekor előbb ki kell üríteni, és a kiürített fegyvert a többi vadász számára is láthatóvá tenni. (talán inkább annak kiürített állapotát? K.I.)

(3). A vadászat alkalmával a leshelyet vagy lőállást az előzetesen megbeszélt időpontig vagy a vadászat befejezésének jelzéséig nem szabad elhagyni. Sötétben a vadász a megállapodás szerinti hang- és folyamatos fényjel leadásával közeledhet a másik vadász helyéhez.

Vtv. 71. § (1). A vadászat rendje megsértésének minősül az alábbi vadászat:

e) a gímszarvasra, a dámszarvasra, az őzre, illetőleg a muflonra hajtóvadászat keretében történő vadászat, továbbá

i) a vaddisznó és a róka vadászatának kivételével a csillagászati napnyugtát egy órával követő és a csillagászati napkeltét egy órával megelőző időpontok közötti vadászat (a továbbiakban: éjszakai vadászat).

Vtv. 72. § (1). Vadászlőfegyverrel és vadászíjjal lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte, és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét.

Vhr. 74. § (1). Minden vadászházban elsősegélynyújtó felszerelést kell tartani. Egyéni és társasvadászat során minden vadász köteles egyéni sebkötöző csomagot magánál tartani. A vadászattal kapcsolatos építményeket és egyéb berendezé-seket a biztonsági követelményeknek megfelelően kell létesíteni és üzemben tartani.

Eddig a jogszabályi alapon történő központi szabályozásnak azon része, amely a vadászat formájától és az alkalmazott vadászati módtól függetlenül, mindenfajta vadászatra vonatkozik. Általános, mindenfajta vadászat során kötelezően betartandó előírásokat, kötelezettségeket fogalmaz meg a vadászat biztonsága érdekében a vadászatra jogosultnak, a vadászati tevékenység irányításáért felelős személynek, a vadászatvezetőnek illetve kísérővadásznak, a hivatásos vadásznak és végül magának a vadásznak, illetve a vadászaton résztvevő minden személynek. Sok ez és egyben mégis kevés…

Kötelezően előírja a vadászatok dokumentálását — az Egyéni vadászati napló, valamint a Társas vadászati napló és terítéknyilvántartás kötelező, meghatározott formában való vezetésével — és a jogosultnál történő előzetes bejelentkezést.

Világosan kimondja,hogy a vadászaton csak olyan személy vehet részt, akinek a vadászaton való részvételéhez a vadászatra jogosult előzetesen hozzájárult és akivel a vadászat rendjét előzetesen ismertette. A vadászat helyi rendjére vonatkozó előírásokat a Vadászati napló megfelelő részébe is be kell jegyezni. Egyéni vadászat esetén előzetes bejelentkezésnek minősül és a jogosult hozzájárulása megadottnak tekinthető abban az esetben, ha a vadász az Egyéni vadászati naplóba az annak vezetésére meghatározott szabályok szerint a vadászatot előzetesen bejegyzi. Figyelem! Ez azonban csak akkor van így, ha ettől eltérő helyi szabályt nem állapítanak meg! A Vadászati naplóba — közismert nevén a “Beírókönyvbe” — való “beírás rendjét”, illetve a bejelentkezés módját a helyi szabályok másképp is megszabhatják. Erre vonatkozó előírásokat tartalmazhat a vadászat helyi, részletes rendjét tartalmazó — kötelezően megállapítandó — szabályzat, amely haszonbérbe adott terület esetén a vadásztársaság közgyűlése által elfogadott Háziszabályzatnak, a földtulajdonosok által közvetlenül gyakorolt vadászati jog esetén pedig a Tulajdonosi Közösség gyűlése által elfogadott Működési Szabályzatnak, illetve az ennek mellékletét képező Vadászat helyi rendje szabályozásának a része.

Mindenképpen javasolható egy ilyen, pl. Beírás rendje és biztonsági szabályok című szabályzatnak a vadászat helyi rendjének szabályozásába való beépítése és a Vadászati naplóhoz való mellékelése az egyéni vadászatok esetére is!

Ebben meg lehet — és meg is kell — határozni, hogy a vadászterületen hány Beírókönyv van, azok hol vannak elhelyezve és az egyes Beírókönyvekhez mely területrész tartozik. (Ezek célszerűen egybeesnek az egyes hivatásos vadászok működési területeivel, ha több ilyen is van pl. egy 3000 ha-t meghaladó nagyságú vadászterületen.)

Bár a jogszabály nem írja elő, feltétlenül indokolt minden Beírókönyvhöz a hozzá tartozó terület áttekinthető, méretarányos térképét is mellékelni, megjelölve rajta a kíméleti területeket, a Beírókönyv helyét, és a vadászok által a bejelentkezéskor megjelölendő biztonsági körzeteket (szektorokat) is, lehetőleg úgy, hogy ezek számozással legyenek azonosíthatók.

Ezen szektorok nagyságát, határait a területi adottságok, a biztonság , a megközelíthetőség figyelembevételével kell meghatározni úgy, hogy az egyes szektoroknak lehetőleg a terepen könnyen beazonosítható természetes határai legyenek.

Az egyes szektorok nagysága a fentieknek megfelelően kb. 30 — 200 ha között változhat, alakjuk is különböző lehet.

A számozás egyértelmű és a Beírókönyvben való azonosításhoz biztonságosabbnak tekinthető, mint az egyes területrészek helyi elnevezéseinek használata, mert azokat a nem helyben lakó vadásztársak esetleg kevésbé, vagy akár más néven ismerik, viszont bejelölt határral rendelkező a számozott biztonsági szektorok a Beírókönyv térképén könnyen beazonosíthatók.

A Beírókönyvek majd minden területen rendszerint egy központi fekvésű helyen,a bejegyzésre és ellenőrzésre jogosultak számára hozzáférhető módon,de az illetéktelenektől “védetten” vannak elhelyezve,sok helyen kulccsal zárt szekrényekben. A Beírókönyvek mellett célszerű elhelyezni – kifüggeszteni – a hozzájuk tartozó területrész térképét, a már említett “Beírás rendje és biztonsági előírások” c. szabályzatot, vagy pl. a Vendéghívás rendjét, a Nagyvad azonosítójelek felhasználásának, vagy a lőtt vad kezelésének rendjét, valamint az egyes Hirdetményeket (pl.területlezárások, stb.)

A “Beírás rendje és biztonsági előírások” c. szabályozás tartalmazhat célszerűen pl. olyan sok vitát kiváltó kérdéseket, hogy a Beírókönybe bejelentkezni, területrészt “lefoglalni” mennyi idővel a vadászatot megelőzően szabad, illetve egy-egy vadász mekkora területrészt foglalhat le, milyen módon folytatható a cserkelés vagy a barkácsolás, utánkeresés, stb.

Bevált és demokratikus módszer, hogy beírni déli 12 órától, legfeljebb másnap déli 12 óráig terjedő időtartamra szabad, továbbá hogy lesvadászat céljára vadászonként legfeljebb 1 szektor, a hajnali vagy napközbeni cserkelés-barkácsolás céljára vadászonként 2 szektor foglalható le. Tartalmazza továbbá azt is, hogy a szektorhatárt átlépni, vagy azon átlőni TILOS.

(Ezeket is figyelembe kell venni a szektornagyság és a határok kialakításakor.) A szektorhatáron túli utánkeresés tilos,ehhez ismételten be kell írni (legfeljebb 2 szektor) illetve értesíteni kell az illetékes hivatásos vadászt. Vendég részére külön szektor nem foglalható le,kizárólag a meghívójával/kísérőjével azonos szektorban tartózkodhat,annak felügyelete mellett.

Elő kell írni,hogy beírás előtt tanulmányozni kell az esetleges Hirdetményeket és az aznapi, megelőző bejegyzéseket, mivel lezárt, vagy mások által már bejegyzett biztonsági szektor nem vehető igénybe! (Ez a rendszer jó néhány vadászterületen már 1982. óta bevált, vita-, félreértés- és balesetmentesen működik.)

A kötelezően kialakítandó és ismertetendő helyi szabályozás, a szintén kötelező balesetelhárítási (és nem balesetvédelmi!) oktatások mellett el kell oszlatni az egyes vadászokban meglévő, a Beírókönyvekkel kapcsolatos tévhitet: Önmagában a Beírókönyvbe tett bejegyzés nem nyújt semmiféle védelmet a baleset ellen, nem jelenti azt hogy az adott biztonsági körzetben, szektorban az oda bejelentkezetteken kívül más személy nem tartózkodhat!!! Tudatosítani kell, hogy a Beírókönyv szerepe igen fontos, de csupán a vadászat dokumentálására, a jogosult hozzájárulásának megszerzésére és a vadászok egymás közti informálódására szolgál! A nem vadászoknak — pl.helyi lakosság, erdei-mezei munkások, turisták, kirándulók, lovasok, stb. — ugyanis legtöbbször fogalmuk sincs, hogy Beírókönyv egyáltalán létezik, és hogy abba ki és milyen bejegyzést tett… Amennyiben azt valamilyen egyéb helyi szabály — pl. önkormányzati rendelet, stb. — nem tiltja, ők teljesen jogosan tartózkodhatnak és közlekedhetnek pl. az erdei vagy mezei utakon, anélkül hogy a vadászatról tudnának…

Ugyanezen megfontolásból nincs jelentősége — és teljesen értelmetlen — a vadászok számára a feltűnő színű, sárga, vörös, stb. színű ruházat, vagy jelzés viselésének, hiszen a vadászbaleseteknek nemcsak ők lehetnek a potenciális veszélyeztetettjei.

Sőt, egy ilyen előírás azt a hamis és életveszélyes tévhitet sugallhatja, hogy a vadászat során csak arra kell vigyázni, aki ilyet visel… Önmagában a feltűnő öltözék, vagy jelzés viselése ugyanis nem fogja a szabályszegőket, fegyelmezetlenkedőket és tapasztalatlanokat visszatartani attól, hogy ilyen jelzést nem viselőket esetleg mégis felelőtlenül vadnak nézzék…

Ezt csak olyan emberek gondolhatják komolyan, akiknek a vadászatról fogalmuk sincs, vagy annak gyakorlatát a miénktől eltérő — olasz, spanyol, skandináv, de főleg amerikai — “lövöldözős” típusú vadászati kultúrákban vélik gyökereztetni. (Meg kell azonban mondani,hogy a képzés hibái és a kötelező gyakorlat hiánya miatt ez “vadászok” körében is terjed…)

Ugyanakkor ha valaki az embert a vadtól csak azáltal tudja megkülönböztetni, hogy az egyik feltűnő színű ruhát visel, akkor az ilyen vadásztól a fegyvert kell elvenni, nem pedig a “kedvéért” a szabályt módosítani, az öltözéket elrendelni!!!

Ebből a szempontból sokkal nagyobb jelentőséggel bír a Vtv.72.§.(1) előírása — az úgynevezett GUMISZABÁLY — komolyan vétele és kiegészítése az önfegyelemmel és a gyakorlatban megszerezhető tapasztalattal. Elegendőnek tűnik a hivatkozott jogszabályhely azon kitétele, miszerint “ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti”. Legtöbbször azonban éppen ennek a szabálynak a — fegyelmezetlenségből, tapasztalatlanságból való — megszegése okozza a sérüléseket, baleseteket, tehát ez az előírás ebben a formában MÉGSEM elegendő. Nem elegendő ugyanis ÖNMAGÁBAN A VADAT felismerni — azaz azt megállapítani hogy vadról vagy emberről van-e szó — mert ebben benne lehet a vadászláz izgalma, tapasztalatlanság, vagy figyelmetlenség, kapkodás, fegyelmezetlenség következtében előfordulhat, hogy a VADNAK VÉLT céltárgy nem az… A vizsgát tett, kellő önfegyelemmel bíró vadásztól elvárható — és el is KELL várni — hogy a vad FAJÁT, IVARÁT, sőt KORCSOPORTJÁT is felismerje, trófeás vad esetén a korról és a trófea paramétereiről nem is beszélve… Aki olyan mélységig alkalmazza a “kétséget kizáró felismerés” előírását hogy az előtte álló vadról nemcsak azt állapítja meg hogy az szarvas-e vagy vaddisznó, hanem pl. azt is, hogy a vaddisznó az kan, koca, süldő vagy malac-e, annál nem kell attól tartani, hogy társát — vagy más gyanútlan arrajárót — öltözete színétől függetlenül vadnak vél...

Azon vadászterületeken,ahol ezt ilyen mélységig előírják és megkövetelik, a baleset kockázata érthetően sokkal kisebb...

Ott azonban,ahol a hajtókutya “véletlen” lelövése, tehén helyett bika, őzsuta helyett agancsát vesztett bak, süldő helyett törzskoca, vagy kapitális kan meglövése mindenfajta következmények nélküli bocsánatos bűn, ott más a helyzet!!!

Sajnos volt arra is példa, hogy a vadászati hatóság — az alkalmatlan vadászok szankcionálása, vagy eltávolítása helyett — rendeletileg tiltotta az őzsuta novemberi vadászatát, mert egyesek összetévesztették azt az agancsát vesztett bakkal…

El kell érni, hogy a vadászok képesek legyenek ilyen mélységig felismerni, azonosítani a részükre engedélyezett vadat, vagy amennyiben ez nem egyértelmű, akkor kellő önfegyelemmel inkább tartózkodjanak a lövéstől! Lőni nem kötelező!! Ezt a kötelező azonosítást a Vhr.65.§.(3) egyébként előírja, csak komolyan kell venni és betartását megkövetelni…

Leshely, lőállás elhagyási tilalom is szerepel a jogszabályi anyagban, de ennek értelemszerűen csak társas vadászaton, vagy akkor van jelentősége, ha több vadász közösen megy ki egyéni vadászatra. Csak be kell tartani…

Ha a biztonsági körzetünkben önállóan, egyedül vadászunk, az egyéni vadászatot természetesen bármikor befejezhetjük és a leshelyet is elhagyhatjuk. Ekkor már csak kiürített fegyverrel, a többi biztonsági szektor minél kisebb zavarása mellett (mert oda utánunk jövő vadászok beiratkozhattak) kell azokon áthaladnunk, éjszaka fényjelzések adása kötelező!

A cserkelés-barkácsolás vadászati módokra a központi szabályozás nem tesz külön előírást, viszont az éjszakai vadászatra igen. Fontos tudni (és betartani) hogy a jogszabály éjszaka csak a vaddisznó és a róka vadászatát engedi meg, külön biztonsági előírások betartása mellett. Ezeket, valamint a javasolt helyi szabályokat az egyéni vadászatoknál tárgyaljuk.

Rendkívül fontos, minden körülmények között betartandó a töltés-ürítés, biztosítás szabályozása! (Vhr.72.§.(2)bek.) A fegyvert csőre tölteni csak a vadászat tényleges megkezdésekor vagy a lőállás elfoglalásakor, kibiztosítani pedig, csak közvetlenül a lövés előtt szabad! Csőre töltött és kibiztosított fegyvert a veszélytelen lőirányba tartva, kézben kell fogni!

Ugyanilyen fontos a lövés elmaradása esetén, az azonnali biztosítás és a fegyver kiütítésére vonatkozó eéőírások betartása is, bár az “és a kiürített fegyvert a többi vadász számára is láthatóvá tenni” rész betartása kissé nehézségekbe ütközik, ha egyedül vadászunk. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a fegyver KIÜRÍTETT ÁLLAPOTÁNAK láthatóvá tételére, azaz a zár hátrahúzására, illetve a billenőcsövű fegyverek “megtörésére” próbált utalni. Ha idegen fegyvert veszünk kézbe amelynek zárja nem nyitott, a csövet biztonságos irányba fordítva azonnal ellenőrizzük annak töltetlen állapotát! Szokjuk meg — és másoktól is követeljük meg — ezen szabályok rutinszerű betartását a vadászat előtt, alatt és után, valamint annak szüneteiben is! Ez alól akkor se tegyünk kivételt, ha egyedül vadászunk!

Baleseti veszélyforrást jelenthet a fegyver őrizetlenül hagyása is, ha az illetéktelen, vagy hozzá nem értő kezekbe, főleg gyermekek kezébe kerülhet, ezért ezt úgy a vadászati, mint a fegyverrel kapcsolatos jogszabályok tiltják! Vhr.72.§.(1). Vigyázzunk és figyeljünk erre az előírásra, mert bár nem a baleseti veszélyforrás miatt, de a fegyvertartási engedély bevonásával járhat a fegyvernek a lezárt gépkocsiban való őrizetlenül hagyása is!

Végezetül nem elhanyagolható kérdés, hogy a vadászat általános biztonsági szabályainak, a központilag előírt és a helyileg meghatározott szabályoknak, vadászatvezetői utasításoknak — foglalkozási szabályként való — betartása minden vadásznak, ellenőrzése és betartatása pedig minden vadászatra jogosultnak törvényben előírt KÖTELESSÉGE a vadászat irányítóin, a vadászatvezetőkön, vadászkísérőkön és a hivatásos vadászokon keresztül!!

Következik : A társas vadászatok biztonsági szabályai.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés