Minden jóérzésű magyar vadászembert mélyen megráztak az elmúlt vadászidőszak tragikus eseményei. Hiszen vadásztársaink elvesztése mindnyájunk vesztesége.
Engem is elgondolkodtattak a történések. Kerestem az okokat, mik vezettek a tragikus pillanatokhoz. Nyilvánvaló, hogy mint a mai életünk, a balesetek is összetett élethelyzetek.
Lehetne az események minden oldalát boncolgatni, a vétkes elkövető pszichéjét, vadászetikai összefüggéseket, de én azt gondolom, hogy csak a kérdés, mármint: Hogyan tudom a jövőre nézve elkerülni a tragikus baleseteket?, azon oldalával érdemes foglalkozni, amelyik eredménnyel kecsegtet.
Ezen kis bevezető után a tárgyra térek és határozottan kijelentem, hogy ha igaz az, hogy a lőfegyver önmagában is veszélyes eszköz, akkor a vele való foglalatosság közben, csak is és csakis a lőfegyverrel való gyakorlott bánásmód adhat biztonságot magunk és társasvadászatokon a vadásztársaink számára.
Itt szeretném azt is hozzáfűzni, hogy a vadászetika is ezt kívánná meg, mármint a vad gyors és kíméletes terítékre hozatalát és ez is csak gyakorlással lehetséges.
A javaslatom tehát: vezessük be Magyarországon is a kötelező éves lőtéri gyakorlatot.
Erre van nemzetközi példa is, pl. Svédország. Nem kötelező jelleggel, de mélyen a hagyományokban gyökerezően ilyen lőgyakorlatokat rendeznek Németországban, Ausztriában is. A svéd példát azért tartom követendőnek, vagyis, hogy csak az válthasson éves vadászjegyet aki az előző évben teljesítette a lőgyakorlatot vagy vadászvizsgát tett, mert különben - ismerve magunkat - csak a kevés öntudatos vadász venne rajta részt.
A lőgyakorlat állna sörétes, nagy és kisgolyós vadászlőfegyverrel végrehajtott, a vadászat gyakorlása közben előforduló lövések leadásából. A lőgyakorlat összeállítását gyakorlott sport- és hivatásos vadászok végezhetnék esetleg az érdekképviselet kebelén belül.
A lőgyakorlat ölthetne fakultatív jelleggel verseny jelleget is, díjjakkal, kitüntetésekkel.

Mi volna még az éves lőgyakorlat értelme:

• kiválthatná a rendőrség által megkövetelt orvosi alkalmasságot, hiszen mi sem bizonyítja jobban valakinek az egészséges voltát, mint hogy a gyakorlatban bizonyítja, hogy a lőfegyverét kellő erőben, egészségben és nem utolsó sorban eredménnyel használni tudja.

• Miután mindenki a saját lőfegyverével lő, a fegyver műszaki alkalmassága is a lővészet folyamán kiderül. A pontatlanul lövő fegyvert a gazdája nem a "Kézilőfegyver Vizsgálgató Kft"-hez kellene, hogy elvigye, hanem a puskaműveshez, ahol a beszedett pénzért tényleg tesznek is valamit.

• Utolsónak hagytam, de talán az első helyre kellett volna írnom, a lőgyakorlatoknak volna egy olyan összekovácsoló jellege, amely csak hasznára válna ennek a sok esetben egymással acsarkodó és széthúzó vadásztársadalomnak.

Talán sokak számára álomnak tünik, hogy a leírtakat megvalósítsuk, de hiszem, hogy az álmok megvalósíthatók, ha tudjuk a célokat és teszünk együtt a megvalósításukért.
Mozgósítani szeretnék ezekkel a gondolatokkal, hogy a vadászbaleseteket elkerüljük és a szerelmünkben a vadászatban még több örömünket leljük, több vadászélményben legyen részünk. Ezt kívánom minden vadásztársamnak.

Vadászüdvözlettel: "Hangos"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés