Kutyák és gazdáik figyelmesen hallgatják az eligazítást. Fotó: Segesvári Csaba

A Szegedi Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság hivatásos vadásza, Juszku István gyors eligazítást tart. – Az első hajtást a Büdös ároknál kezdjük, végigzörgetjük a szélét, majd az első leállás a Rom tanyánál lesz. Aztán irány a nádas az Égett istállónál!

Az emberek gyorsan elfoglalják helyüket a hajtáshoz szükséges V alakzatban. A szokatlanul meleg késő őszi időjárás nem kedvez a kis csapatnak: a hidegben a vadat a hóba fektethetik, ez gyorsan lehűti a húst, ráadásul télen, amikor már levágták a kukorica szárát, a vadászok jobban tudnak tájékozódni, jobban látják egymást. Ilyenkor, a betakarítás előtt a vadászok gyakran csak hanggal segítenek a másiknak. Esetünkben rutinos a társaság, nagyon fegyelmezetten, szavak nélkül is tökéletesen értik egymást. Péter bácsi 36 éve vadászik ezzel a társasággal.

– Úgy látom, az idén kevesebb a tyúk, biztosan nem olyan termékenyek a kakasok – magyarázza. Azt is megtudom, a fácán poligám faj, a normális ivararánya 1:5. Vagyis egy kakasra öt tyúk is jut, egy jó évben egyenként 4-5 fácánnal is gyarapíthatják a szaporulatot. A megfelelő egyensúly fenntartása miatt a vadásztársaságok nem lőnek tyúkot, csak kakast – a mi embereink is kizárólag a színes tollazatú madárra tüzelnek.

Fotó: Segesvári Csaba

A nyúl vadászatára is vannak korlátozások: – A társaságunk vadászható területén, 4200 hektáron 700-800 nyúl élhet, amelyből 400 tartozik a törzsállományhoz. A nyúlnak egyébként is sok a ragadozója, így nálunk egy személy maximum négy nyulat vihet haza évente – árulja el Juszku István.

Ekkor, mintegy végszóra-varázsütésre, egy felzavart nyúl fut el előttünk, mentve az irháját, de a fürge lábaknál gyorsabb a kéz és az ész, és persze István puskájának sörétje. A megsebzett állat ugyan lohol tovább, de az utána küldött kutya, Luca ellen nincs esélye. A vizsla percek alatt a gazdája lába előtt toporog a becserkészett nagy fülűvel.

Vizslanap A tacskók, a kopók, a vérebek és a vizslák is kiváló vadászkutyák. Apróvadra – nyúlra és fácánra – a magyar vizsla az egyik legalkalmasabb, mert az egyébként szeleburdinak tűnő kutya megfelelő kiképzés esetén szenvedélyesen, a gazdája parancsszavát betartva kutatja fel a zsákmányt. A vadászaton Dina, Liza és Luca is bizonyította, hogy remek vadászkutyák. A legjobb napja mégis a kétéves Lucának volt, hiszen vagy fél tucat nyúl és fácán becserkészésében segédkezett.

Mire dél körül felszállunk a platós UAZ-ra, hogy visszatérjünk a kiindulási ponthoz, már jó néhány kisállat csüng a platós jármű oldalán.
A terítéken végül négy nyúl és tíz fácán fekszik. Lehetett volna több is az elejtett vad, de a vadászok feleslegesen nem lőnek az állatokra, így jó néhány nyúl egy kiadós futással úszta meg a találkozást. „Sose legyen belőled kapzsi vadász!" – mondja a mentor is a vadász avatásakor.

A Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság tagjai etetéssel, takarmányoztatással, a vadállomány felmérésével is foglalkoznak és egészségügyi teendőket is ellátnak. Telente 3-500 mázsa szemestakarmányt szállítanak ki az etetőkbe. A társaság tagjainak minden évben kötelező 10-15 napot dolgozni.

Avatás Egyetlen vadász sem kerülheti el a sorsát: amikor először ejt el egy állatot, avatási szertartáson kell átesnie. Ez minden egyes először lőtt vad esetén megismétlődik, azaz az első nyúl, az első fácán vagy az első őz újabb és újabb avatást jelent. Minden esetben a vadász választ magának avatót, akit a mentorának tekint, és aki az adott vadfajt korábban már elejtette. A szertartás során a tetemet a földre terítik, ráhelyezik a vadász fegyverét, arra a kalapját, majd a halom tetejére guggol, vagy fekszik az elejtő, akire az avató egy faággal három jelképes ütést mér egy-egy jó tanács vagy intelem kíséretében.

Forrás: Délmagyarország Online, Horváth Levente

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés