Ebben biztos nagy üzlet van, csak mi még nem tudtunk rájönni, mi az - ironizált a nagybajomi határban elterülő egyik 4,7 hektáros gazos táblára mutatva Bebes Tibor, a korábban a területen vadászó újvárfalvai Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság tagja. Persze azzal ő is tisztában van, hogy a burjánzó gyomokban nincs pénzkereseti lehetőség, a megjegyzés a tábla tulajdonosára, Leisztinger Tamásra, az egyik leggazdagabb magyarnak és MSZP-közelinek tartott nagyvállalkozóra vonatkozott, akiről a környékbeliek tudják, jól megnézi, mibe fekteti a pénzét.

Noha Leisztinger csupán idén március óta birtokolja a gazdag somogyi vadászmezők egyikén fekvő földterületet, az újvárfalvai vadásztársaságnál az ő megjelenésének tulajdonítják, hogy korábbi, 4800 hektáros vadászterületüket elvesztették, s most - néhány más vadásztársaságba átvett társuktól eltekintve - nem tudnak szenvedélyüknek élni. A vadászati törvény értelmében ugyanis az idén lejárt vagy lejáró, zömében tízéves területhasználati megállapodásokat meg kellett újítani, s ez az, ami nem sikerült Bebeséknek. Az általuk használt korábbi terület kevesebb mint fele állami tulajdon - a somogyi állami erdőket kezelő SEFAG Zrt. 35, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) 6, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pedig 5 százalék sorsáról rendelkezhet -, a többi magántulajdonban van.

Az újvárfalvai vadásztársaság kálváriája Bebes elmondása szerint tavaly nyáron kezdődött, amikor hírül vették, hogy a vadászterületük határán elhelyezkedő halastóra, illetve a környező mintegy ezer hektárra igényt tartana a szomszédos - egyébként a terület nagy részét a SEFAG-tól bérlő - Fauna Zrt. is. A helyiek tudták, hogy utóbbi igény nem vehető félvállról, mivel a Fauna a szenvedélyes vadászként számon tartott OTP-vezér, Csányi Sándor érdekeltsége (HVG, 2004. június 4.). "Mi erről a területről lemondtunk, de nem sokkal később azt a tájékoztatást kaptuk a SEFAG-tól, hogy felettes szerveik utasítására ennél nagyobb, mintegy 3500 hektáros üzemi területet kell kialakítaniuk" - idézi fel a történetet Bebes. Így az újvárfalvai vadásztársaság - a vadászati törvényben szereplő területi korlátok miatt - ellehetetlenült. (Erről lásd Ferihegyi vadászmezők című írásunkat a 68. oldalon.)

Ez a fejlemény kísértetiesen hasonlított a tíz évvel ezelőtti eseményekre, amikor a SEFAG a nagybajomi erdészetének 7700 hektáros területét - amelyet korában az újvárfalvai vadászok használtak - nem adta nekik bérbe, szintén arra hivatkozva, hogy ott a vadászati jogot maga a cég gyakorolja, azaz a kérdéses erdőrészleteket üzemi területté alakítja. Az ehhez szükséges földtulajdonosi határozatot könnyedén tető alá hozhatta, mivel a terület több mint 70 százaléka állami tulajdonú, amelynek kezelője az erdőgazdasági cég. Két évvel később viszont - az üzemi terület veszteségeire való hivatkozással - a SEFAG úgy döntött, átadja a jogot a Faunának.

Most hasonló forgatókönyv szerinti eljárástól tartanak a vadászok, ami szerintük igazolódni is látszik. A SEFAG által tavaly szeptember 18-ára összehívott földtulajdonosi közgyűlésen - amely előtt az erdőgazdasági cég begyűjtötte több magántulajdonos meghatalmazását is - egy új, 3557 hektáros vadászterületet alakítottak ki, földtulajdonosi közös képviselőnek pedig a SEFAG-ot választották meg. Ezt a megyei földművelésügyi hivatal bejegyezte, majd - Bebes fellebbezésére, amely azon alapult, hogy a SEFAG-nak a közgyűlés összehívására nem volt felhatalmazása a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől - törölte. Bebesék egy nappal későbbre hívták össze a maguk által szervezett közgyűlést, ez azonban az érintett földtulajdonosok gyér megjelenése miatt határozatképtelen maradt. Állításuk szerint azért, mert ők a törvényben előírtnál hosszabb időre függesztették ki a földtulajdonosi közgyűlésre szóló meghívókat, a SEFAG így tudott "beelőzni".

Azóta több közgyűlést is tartottak az ügyben a SEFAG kezdeményezésére, a legutóbbit idén április 6-án, amikor már nem a céget, hanem az időközben felbukkant Leisztinger Tamást választották meg közös képviselőnek, mégpedig a SEFAG, a DDNP és a nagybajomi jegyző szavazataival.

"Ki az az ember?" - érdeklődött akkor Bebes a számára egyedüli ismeretlenként megjelenő úrról a közgyűlés levezető elnökétől, a korábban a SEFAG-nál jogászkodó Radnai Szilárdtól, aki azt válaszolta, hogy egy jogász ismerőse, aki éppen gyakorlatot kíván szerezni arról, hogyan kell levezényelni egy ilyen közgyűlést. Leisztinger megválasztása után derült ki, hogy a titokzatos ismeretlen a nagyvállalkozó megbízottja, aki meg sem mukkant a közgyűlésen, a felmerülő kérdésekre pedig Radnai azt felelte, ezeket majd Leisztinger úr válaszolja meg. A közgyűlést Bebes - aki néhány kérdésben szavazott is - bíróságon támadta meg, mivel szerinte nem minden érintett helységben függesztették ki a meghívót, ráadásul rosszul írták ki a vadászterület határait: Libickozma - ahol a hirdetmény nem jelent meg - kimaradt. Bebes szerint az is jogellenes, hogy a megválasztott közös képviselő nem volt jelen a közgyűlésen.

"Nem kaptunk semmiféle felsőbb utasítást a vadászterületek kijelölésével kapcsolatban" - reagált Bebes kijelentésére a HVG-nek Barkóczi István, a SEFAG vezérigazgatója. A közgyűlési meghívóval kapcsolatos felvetésre pedig azt mondja, hogy Bebesék sem akkor, sem azóta nem tudtak határozatképes közgyűlést összehívni. Ennek a vezérigazgató szerint hasonló oka lehet, mint annak, amiért a SEFAG úgy döntött, hogy új vadászterület kijelölését kezdeményezi. "Akadozott a náluk évente körülbelül 5-6 millió forintot kitevő vadkárok megtérítése. Az újvárfalvai vadásztársaság ezekben az ügyekben az időt húzta, nem fizetett a megadott határidőig" - jelölte meg a szakítás okát Barkóczi, aki jelzésértékűnek tartja, hogy a földtulajdonosok is Bebesék ellen szavaztak, azaz az anyagi biztonság mellett döntöttek.

Ugyanez volt a helyzet a vadkárelhárító kerítések költségtérítése ügyében. Az erdőgazdaság a fakitermelés utáni új telepítéseit óvja így a vadkároktól, ezek költségeinek 50-75 százalékát köteles megtéríteni a területet használó vadásztársaság. Ez a SEFAG számára kulcskérdés, mivel ha nem sikerül megvédenie az új telepítéseket, az arra kapott támogatásokat vissza kell fizetnie, ami több tízmillió forintos tétel. Ám a kerítésépítések költsége sem csekély: a SEFAG által kezelt erdőterületeken jelenleg összesen 2 millió folyóméter vadkárelhárító kerítés van. "Azokat támogatjuk, akiknél az anyagi feltételek adottak" - válaszolta Barkóczi arra a kérdésre, hogy miért segítették Leisztinger földtulajdonosi közös képviselővé választását. Az üzemi területként való hasznosításról is anyagi okok miatt mondtak le menetközben, mivel az a SEFAG számára jelentős költséget és legfeljebb nullszaldót hozna.

Barkóczi megjegyezte azt is, hogy tavaly nyáron Bebes sem küzdött ilyen elszántan saját vadásztársaságáért, amikor megkereste őt, s kérte, hozza össze a Fauna tulajdonosával, hogy az esetleg a Faunának juttatandó új vadászterület egy részén hadd vadásszon ő és a családja.

Hogy "nagyvadak" mozognak az ügyben, az az újvárfalvai vadásztársaság megosztottságában is látszik: az elmúlt hetekben lemondásra kényszerített vezetőség és a tagság között ellentét feszült. A volt elnök Diviánszki János egyben a megyei vadászkamara elnöke is, a helyi vadászok szerint sehol sem lépett fel az ügyben, s puhaságát ők épp kamarai pozíciójának tulajdonítják. A bilit azzal borította ki, hogy az előzőleg egy ingatlanszakértő által 56 millió forint értékűnek megállapított vadászházukat a hozzá tartozó szolgálati lakással és gazdasági épülettel együtt közgyűlési meghatalmazás nélkül hirdette meg eladásra, ráadásul csupán 50 millió forintos irányáron. "Csak fel akartuk mérni, lesz-e érdeklődő, az irányárat pedig két értékbecslés alapján állapítottuk meg. A másik értékbecslő 49 millió forintot határozott meg, az 50 millió pedig a 49 és az 56 millió között van" - válaszolta a HVG-nek az ingatlanpiacon némileg sajátosnak tűnő matematikával Diviánszki, aki a maga részéről nem sok esélyt lát arra, hogy az újvárfalvaiak ismét vadászhassanak. Ez őt kevésbé érinti, mivel egy másik társaságban is tag. Bebesék ugyanakkor abban bíznak, hogy megnyerik az április 6-ai közgyűlés határozatait megtámadó pert, és egy körülbelül 3200 hektáros területre a magántulajdonosok 56-57 százalékos többségével mégis sikerül vadászati jogot szerezniük.

Egyébként Leisztinger sem új fiú a vadászok között, Zalában már kialakította a maga érdekeltségeit - állítják a vadászberkekben járatosak. Kétségtelen, hogy az ebben a körben legnagyobbnak számító Csányi Sándor - Nagybajomban egy volt munkásőrbázison, kamerákkal felszerelt beton bekötőúton megközelíthető hiperexluzív vadászházzal megspékelt - vadászterülete mellett még egy hasonlóan befolyásos üzletembernek is jó befektetés lehet vadászatokat szervezni. A helyi vadászok közül többen azt is sejteni vélik, hogy Leisztinger csupán Csányi nevében jár el, s a két vadászterület előbb-utóbb eggyé válik. A bankvezér szerepe Leisztinger felbukkanásában több mint véletlen: a már említett 4,7 hektáros területet - amelynek megvásárlásával Leisztinger a vadászterületen birtokon belülre került - a Kaposvári Körzeti Földhivatal által kiállított tulajdoni lap szerint ugyanis Csányi kiskorú lányától, Gabriellától vásárolta meg. A tranzakciót nyilván nem a bankvezér esetleges pénzzavara motiválta, a földhivatal az adásvételt idén március 1-jén jegyezte be, azaz éppen az új vadászterületek kialakításának időszakában.

Forrás: HVG Online