A kutatók váratlanul fedezték fel a szürke farkas - Canis lupus - egy valószínűleg új alfaját, miközben egy csontvázmaradványból kinyert géneket tanulmányozták. A csontváz több évtizede egy múzeum kollekciójába tartozik, az alaszkai permafrostból - fagyott altalaj - került elő. Az ősi DNS - mely 12500-40000 évre tekint vissza - egyetlen modern farkaséval sem egyezik, és a csontok közelebbi vizsgálata is figyelemreméltó különbségeket fedett fel.

Ezen kihalt ragadozóknak erőteljes állkapcsuk és nagy fogaik voltak, melyek ideálisak a mamutok és az egyéb nagytestű állatok megölésére és felfalására. Ezen ősi húsevők - széles koponyával és rövid orral - fárasztó versengéssel néztek szembe néhány nagyon is ijesztő riválissal, többek között az oroszlánokkal, a rövidfejű medvékkel és a kardfogú macskákkal. A zsákmány felett vívott harc során a farkasoknál a csonttörő állkapocs sokszor életet mentett, és segített a ragadozóknak az elfogott zsákmány minél teljesebb elfogyasztásában.

Ezen farkasok a Pleisztocén-korszakban éltek, amikor egy mintegy 1600 kilométeres szárazföldi híd kötötte össze Alaszkát Szibériával. Az utolsó Jégkorszak végén a jégsapkák elolvadtak, és ezen földnyelvek a mai Bering-szoros alá kerültek. Ahogy a megafaunát alkotó zsákmányállatok populációja hanyatlani kezdett a klímaváltozás és az emberek vadászata miatt, a farkasok kihaltak.

Blaire Van Valkenburgh paleontológus szerint "a szürke farkas ezen őse a nagytestű prédákra szakosodott, ez pedig jól illeszkedik azon mintába, mely szerint a specializálódott élőlények gyakran kihalnak, mivel nehézségeik támadnak adaptálódni a változó környzethez, mint a sokkal általánosabb igényű fajoknak. A gyors globális felmelegedéssel, ugyanezen okokból számtalan specializálódott fajt elveszíthetünk".

Russell Graham paleoökológus szerint az eredmények rendkívül izgalmasak, és azt sugallják, hogy a kutatóknak érdemes visszamenni és közelebbről megvizsgálni más, a Pleisztocénből származó állatok maradványait. "Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy számtalan kihalt állat vár még felfedezésre". Például a tapír - a disznószerű állat, mely a lovakkal és rinocéroszokkal áll rokonságban - a mai tudomány szerint inkább trópusi állat, ám tapírfosszíliák olyan északi államokban is előkerültek már, mint St. Louis és Pennsylvania középső része. A leletek 16-20 ezer évesek. Graham szerint ma is van egy tapíraj az Andokban, mely igen jól tolerálja a fagyos körülményeket, a tapír ezen kihalt faja talán az andokbelihez volt hasonló.

Forrás: Híradó Online

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés