Rengeteget dolgozik mostanság. Van ideje vadászni?

Bodrogi Gyula: Kell, hogy legyen! Július végétől augusztus végéig szabadlábon” vagyok, úgyhogy összeverbuválunk egy jó kis vadászatot. Stohl Andrással is gyakran megyünk vadra, nagyon jó vadász.

Mikor kezdődött ez a szenvedély?

Bodrogi: Már gyerekkoromban csúzlival lőttem az utcatáblákat, meg a közvilágítást Érdligeten. Vadászni kell, ez az ember ősi ösztöne. Mindnyájan eszünk húst, nekem a vércsoportom szerint kifejezetten ajánlott is. Vannak, akik kegyetlenségnek tartják ezt a rituálét, pedig a csirkének sem jobb, amit a hentesnél megveszünk. Nekem a vadászat szenvedély.

Két hete választották meg a Nemzet Színészének, ami egyfajta megkoronázása egy életpályának. Hogy emlékszik a kezdetekre?

Bodrogi: - A József Attila Színházban kezdtem, ami akkor még egy pártház kultúrterme volt, vízszintes nézőtérrel, arrébb tolható székekkel. Itt a Váci úton végig haszonvastelepek voltak. Amikor először jöttem ki ide, csak néztem körül, hogy hol van itt színház? Fodor Imre jóvoltából lett itt teátrum, ahova később az 56-os forradalom idején huncutkodó” színészeket, Sinkovits Imrét, Darvas Ivánt, Gobbi Hildát száműzték. Micsoda társulat jött itt össze, Koncz Gáborral, Voight Ágival, Ráday Imrével!

Bodrogi Gyula neve később a Vidám Színpaddal fonódott össze, ahonnan végül elég rossz hangulatban távozott.

Bodrogi: Volt egy pár ötletem. Olyan színházat akartam csinálni akkor, a nyolcvanas, kilencvenes években, amilyenek most a mai színházak, de akkor erre nem volt igény. 2003-ig szólt a szerződésem, de 2001-ben eljöttem. Pedig még a kht.-ban is résztulajdonos voltam. Tele voltam keserűséggel, de az életem már csak így alakult: a legrosszabb helyzetből jött a legnagyobb szerencse.

Számtalan drámai és kabarészerep mellett a gyerekeknek Bodrogi ma is Süsüként köszön vissza. Unokái hogy állnak a híres nagypapához?

Bodrogi: Két unokám, Bence (6) és Enikő (3) kész csoda. Sokat dolgozom, igaz, de hetente egyszer biztos találkozunk. Én vagyok a Gyuszi nagyapa. Bence már megnéz és fel is ismer a tévében. Legutóbb, amikor meglátott a képernyőn, eléállt, kitárta a kis karját, és azt mondta: őt ne nézze senki, ő az én nagyapám!

Forrás: Blikk

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés