Bár ritkán látjuk őket, a nyestek mégis mellettünk élnek a városokban. A Budapesten lakó egyedek számát több százra becsülik a szakértők. Dr. Ronkayné Tóth Mária, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusa 1996 óta gyűjti a Budapesten élő nyestekkel kapcsolatos adatokat. 2002-ben munkatársaival létrehozta a www.zug.hu/nyest címen elérhető honlapot, amelyen keresztül bárki bejelentheti, hogy ha nyestet lát. A honlap létrehozása után rendkívül megugrott a bejelentések száma – ez persze nem azt jelenti, hogy hirtelen sokkal több nyest lett, hanem hogy az emberek kedvet kaptak a megfigyelésükhöz.

A menyétfélék családját egyedül a nyestek képviselik a belvárosban - ide a menyét és a nyuszt már nem merészkedik be. Így kicsi az esélye, hogy az önkéntes megfigyelők összekeverjék a közeli rokon fajokat. Viszont előfordult már, hogy macskával, nagy pelével, mókussal tévesztették össze a nyestet. Emiatt a kutatók egy segédletet állítottak össze a fajok elkülönítéséhez.

Az állatok pontos számát a sok bejelentés ellenére nehéz megmondani, mivel nem lehet tudni, hogy egy egyed mekkora területen mozog. Ami biztos, hogy városban a territóriumok sokkal kisebbek, mint a vadonban. Külföldi –többek között németországi - felmérések szerint az urbanizált nyestek 400 hektár helyett akár 4-10 hektáron is megélnek, mivel a városokban bőséggel van ennivaló és búvóhely. Ugyanakkor ezen adatok nem alkalmazhatók automatikusan Budapestre, mivel teljesen más szerkezetű, mint egy csendes német kisváros. Az itteni állatok mozgásterületéről viszont még nem készült pontos becslés.


Miből élnek a betondzsungelben?

Tóth Mária munkatársaival a budapesti nyestek táplálkozási szokásait is vizsgálta. Szőcs Emese, a Szent István Egyetem gödöllői VadVilág Megőrzési Intézetének doktorandusza is hasonló témával foglalkozik – ő a gödöllői és a budapesti nyestek táplálékát hasonlítja össze.
„A táplálékvizsgálatot úgy végezzük, hogy összegyűjtjük a hullatékot, egy ideig fagyasztóban tároljuk egyik-másik kórokozó elpusztítása végett, majd áztatás után átmossuk egy egy milliméter átmérőjű szitán. Az ezen megmaradó emészthetetlen részekből ki lehet találni, hogy mit evett a jószág. A toll, csont, gyümölcsmagok és egyéb maradványok – szalámihéj, befőttesgumi-darab – alapján szét lehet válogatni, hogy milyen főbb táplálékcsoportokat evett: madarakat, emlősöket, növényeket, rovarokat, vagy egyéb, emberhez köthető táplálékforrást” – avat be a vizsgálat menetébe Szőcs Emese.

Az ELTE-n folyó vizsgálatokból kitűnt, hogy hőseinknek igencsak széles a táplálékbázisuk: megeszik a rovarokat, a városi madarakat (galambokat, rigókat), a pockokat és egereket is - de a rágcsálók csak kis százalékát teszik ki étrendjüknek. (Ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal kevesebb a rágcsáló Budapesten, mint azt gondolnánk.) Emellett éves szinten legalább negyven, de akár hatvan százalék is lehet a növényi táplálék aránya, ami annak köszönhető, hogy rengeteg gyümölcsfa van mind a parkokban, mint a kertekben. Sok szemetet is találtak a nyestek ürülékében, köztük olyan extrém dolgokat is, mint egy-egy fúrófej, vagy kockás abrosz darab. Előkerült egy fóliadarab is, amin rajta volt a párizsi neve, márkája… Az ürülékben talált rovarokat - lepkéket, bogarakat, lárvákat - a Természettudományi Múzeum rovarászai határozták meg. Az így kapott hosszú fajlista egyben jó képet ad a város rovarfaunájáról.

Szőcs Emese kimutatta, hogy Gödöllőn és Budapesten jelentősen eltér a nyestek táplálkozása, ami elsősorban az eltérő élőhelyből adódik, illetve az állatok hihetetlen alkalmazkodó-képességéből. A gödöllői területen ez a teljesen ragadozó-fogazattal rendelkező emlős gyümölcsből -cseresznyéből, ringlóból, almából, szilvából, eperfa-termésből -evett a legtöbbet, a második hely pedig a kisemlősöknek jutott. Budapesten viszont a madarak voltak első helyen. A budapesti minták közel egy tizede tartalmazott valamilyen emberhez köthető forrásra utaló jelet – alufólia-darabot, befőttesgumi-darabot, szigetelőanyagot, hálóban kitett, gömb alakú madáreleségből származó kölesmagot, napraforgómagot, hálódarabot.


Konfliktusokkal terhelt együttélés

Az ELTE-s kutatócsoport honlapjának indulásakor még sok, a nyestekhez pozitívan viszonyuló bejelentés érkezett. Mostanában viszont a „problémás” esetek dominálnak, amikor az állatok kártétele miatt fordulnak Tóth Máriáékhoz. A panaszok a tetőtérben lakó állatok által okozott elviselhetetlen zajról, illetve szagról szólnak. Az is gyakori probléma, hogy a nyestek tönkreteszik a tető szigetelőanyagát, és elmozdítják a tetőcserepeket.

Szőcs Emese elmondása szerint Németországban nagy problémát – évente kétmilliós kárt – jelent, hogy a nyestek elrágják az autók kábeleit, például az indítózsinórt. Német vizsgálatok három lehetséges magyarázatot találtak erre a furcsa viselkedésre: a játékot – a fiatalok szeretnek mindent megrágni kíváncsiságból és játékból -, a környezettel való ismerkedést, és a territoriális viselkedést. A kutatók a legutóbbit tartják a legvalószínűbbnek. Hazánkban ez a fajta kártétel ritkán fordul elő.

Tóth Mária egy szomorú tendenciáról is beszámol: akiket zavarnak a nyestek, azok egyre inkább maguk oldják meg a problémát - méreghez nyúlnak, vagy illegálisan befogják az állatot. Pedig lakott területen tilos állatot mérgezni, kilőni, élve befogni – ezeket a tevékenységeket csak szakember végezhetné. „Nagyon nem jó, ha egy ilyen csúcsragadozót elkezdünk kontrollálatlanul irtani” – mondja Tóth Mária. „Egy idő után muszáj lesz valamilyen vadgazdálkodási megoldást találni. Ahol ipari létesítmény, vállalat van, és mindennap megjelenik a nyest, és kárt okoz, ott muszáj lesz ezt valahogy kezelni, például befogással. Ez a vadgazdálkodók, önkormányzatok dolga.”


Van humánus megoldás

Az ELTE-s kutatócsoport általában azt szokta javasolni a hozzájuk fordulóknak, hogy kitartóan tartsanak tisztaságot a tetőtereken, és zárják le a bejárati nyílásokat. „Mindig azt javasoljuk, hogy inkább próbálják meg kizárni az állatot, semmint erőszakosan fellépni” – mondja Tóth Mária.

Szőcs Emese további védekezési lehetőségeket is említ: a vonzó tényezők megszüntetését, és az állat időnkénti zavarását. A nyílások lezárásánál figyelembe kell venni, hogy csakúgy, mint a macska esetében, ha egy lyukon befér az állat feje, ott be tud menni - csakhogy a nyestnek jóval kisebb a feje, így egy 5 cm átmérőjű lyukon is befér.
A gödöllői doktorandusz véleménye szerint lehetséges a békés együttélés is. Manapság a megváltozott építkezési szokásaink miatt vagyunk érzékenyebbek a nyest kártételére. Régebben, amikor még kevésbé volt divat beépíteni a tetőtereket és vastag volt a mennyezet, nem annyira tűnt fel a nyest jelenléte.

Forrás: Greenfo

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés