Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SAJTÓFIGYELŐ
SAJTÓFIGYELŐ : A Tudorok a kihalás szélére sodorták Anglia vadállományát

A Tudorok a kihalás szélére sodorták Anglia vadállományát

Múlt-kor  2007.11.04. 08:30

Általában a környezeti változásokat okolják a brit vadállomány pusztulásáért, de a legújabb kutatások szerint valójában a Tudorokat terheli a felelősség azért, hogy sok őshonos állat a veszélyeztetett fajok közé került. Az uralkodóház rendeletei alapján ugyanis a sündisznótól a pockon át a havasi varjúig és a búvármadárig az állatokat szisztematikusan irtották.

Gazdasági szükségszerűségből ökológiai katasztrófa

Katasztrofális hatással járt" - mondja Roger Lovegrove, a Királyi Madárvédelmi Társaság igazgatója, aki hat éven át kutatta Nagy-Britannia vadállományának hosszantartó és szándékos pusztítását. Lovegrove a Silent Fields: The Long Decline of a Nation's Wildlife (Csendes mezők: A nemzeti vadállomány pusztulása) című áprilisban megjelenő könyvében részletesen, fajok szerint leírja azt a középkor óta tartó pusztítást, amelyet a Tudor korszaktól kezdve az emberek az ország állatvilágában okoztak.

"Eddig úgy hittük, hogy a jelenleg veszélyeztetett fajok a 19. századi vadászatnak és a környezeti változásoknak köszönhetik sorsukat. De most felfedeztem egy sokkal mélyebben gyökerező okot, amely megmagyarázza, miért tehettek a későbbi történelem egyéb tényezői ilyen nagy kárt a vadállományban" - mondja Lovegrove.
Az 1532-ben VIII. Henrik által elfogadott és 1566-ban I. Erzsébet által megerősített gabonatörvény minden férfi, nő és gyerek számára kötelezővé tette a kártevők hivatalos listáján szereplő állatok megölését. "Paradox módon ezeknek az állatoknak a többsége ma igen nagy értéket képvisel és törvényi védelem alatt áll" - mondja Lovegrove. A törvénnyel a rossz termések és a nagymértékű népességnövekedés okozta élelmiszerhiányt és járványokat kívánták megakadályozni.

VIII. Henrik pénzjutalmat ígért minden megölt állatért: egy héja vagy holló fejéért egy pennyt, egy borzért vagy egy rókáért 12 pennyt fizettek. Ez tekintélyes összegnek számított akkor, amikor a mezőgazdaságban dolgozók átlagos napi munkabére négy penny volt. A falvaknak meg kellett emelniük az adókat, hogy fizetni tudják a jutalmakat, azok a községek pedig, amelyek nem öltek meg elég állatot, bírságot kaptak.

"Az ösztönzés sikeresnek bizonyult" - mondja Lovegrove, aki több mint 15 ezer angliai és walesi falu iratait nézte át, amelyekből kiderült, hogy a 16-18. század között madarak és emlősök millióit mészárolták le. "Ezekben a dokumentumokban bizonyítékokat találtam arra nézve, milyen őrjöngő gyilkolás folyt évtizedeken keresztül" - állítja Lovegrove.

A legkedveltebb áldozatok

A kártékonynak kikiáltott állatok lemészárlása nagy üzlet volt. "A törvényt végül a 18. század közepén visszavonták, mert az emberek aggódni kezdtek a brit vadállományra gyakorolt hatásai miatt. De ekkor már túl késő volt. Sok faj ekkorra már a kihalás szélére került" - mondja Lovegrove.

Könyörtelenül vadászták például a manapság igen kedvelt és védett sündisznót, a kutató szerint a 17. század második felétől a 18. század első feléig félmillió penny jutalmat osztottak szét ezért az állatért.
"A sündisznókat azért mészárolták le, mert azt hitték, hogy éjszaka kiszívják a fekvő tehenek tőgyéből a tejet. A törvény 4 penny jutalmat ígért egy sündisznó fejéért - négyszeresét a görényért, vadmacskáért, hermelinért vagy menyétért fizetett összegnek."

Más vadakat is igen kedveltek, így I. Erzsébet egy pennyben állapította meg a ma veszélyeztetett állatnak számító vadmacskáért fizetett jutalmat. A vadmacska iránti gyűlölet azonban akkora volt, hogy az elöljárók többet is hajlandóak voltak fizetni a megölésükért.
"Egy vadmacska fejéért egy shillinget is megadtak. A 17. században mintegy 5000 esetben fizettek jutalmat a vadmacskák megöléséért Angliában és Walesben."

A gabona védelmének ürügyén a törvény kihalásra ítélt rengeteg nem kívánatosnak vagy haszontalannak tartott fajt, de olyan állatok is áldozatául estek a vadászatoknak, amelyeket tudatlanság vagy babonák miatt nem kedveltek.

"Olyan állatok kerültek a kártevők listájára, mint a vadmacska, a nyuszt, a sündisznó, a havasi varjú, a harkály, a kormorán és a jégmadár, pedig ezek többsége teljességgel ártalmatlan. A listán szereplő fajok közül sok éppen hogy hasznos volt a mezőgazdaság számára, mivel kártevőkkel táplálkozott" - mondja Lovegrove. "A vadállomány és a környezet egyaránt szenvedett, és még ma is szenved azoktól a hatásoktól, amelyeket a középkorban bizonyos állatfajok szisztematikus kiirtása okozott" - állítja a kutató.

Forrás: Múlt-kor

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség