| SAJTÓFIGYELŐ : A Tudorok a kihalás szélére sodorták Anglia vadállományát |
A Tudorok a kihalás szélére sodorták Anglia vadállományát
Múlt-kor 2007.11.04. 08:30
Általában a környezeti változásokat okolják a brit vadállomány pusztulásáért, de a legújabb kutatások szerint valójában a Tudorokat terheli a felelősség azért, hogy sok őshonos állat a veszélyeztetett fajok közé került. Az uralkodóház rendeletei alapján ugyanis a sündisznótól a pockon át a havasi varjúig és a búvármadárig az állatokat szisztematikusan irtották.
Gazdasági szükségszerűségből ökológiai katasztrófa
Katasztrofális hatással járt" - mondja Roger Lovegrove, a Királyi Madárvédelmi Társaság igazgatója, aki hat éven át kutatta Nagy-Britannia vadállományának hosszantartó és szándékos pusztítását. Lovegrove a Silent Fields: The Long Decline of a Nation's Wildlife (Csendes mezők: A nemzeti vadállomány pusztulása) című áprilisban megjelenő könyvében részletesen, fajok szerint leírja azt a középkor óta tartó pusztítást, amelyet a Tudor korszaktól kezdve az emberek az ország állatvilágában okoztak.
"Eddig úgy hittük, hogy a jelenleg veszélyeztetett fajok a 19. századi vadászatnak és a környezeti változásoknak köszönhetik sorsukat. De most felfedeztem egy sokkal mélyebben gyökerező okot, amely megmagyarázza, miért tehettek a későbbi történelem egyéb tényezői ilyen nagy kárt a vadállományban" - mondja Lovegrove. Az 1532-ben VIII. Henrik által elfogadott és 1566-ban I. Erzsébet által megerősített gabonatörvény minden férfi, nő és gyerek számára kötelezővé tette a kártevők hivatalos listáján szereplő állatok megölését. "Paradox módon ezeknek az állatoknak a többsége ma igen nagy értéket képvisel és törvényi védelem alatt áll" - mondja Lovegrove. A törvénnyel a rossz termések és a nagymértékű népességnövekedés okozta élelmiszerhiányt és járványokat kívánták megakadályozni.
VIII. Henrik pénzjutalmat ígért minden megölt állatért: egy héja vagy holló fejéért egy pennyt, egy borzért vagy egy rókáért 12 pennyt fizettek. Ez tekintélyes összegnek számított akkor, amikor a mezőgazdaságban dolgozók átlagos napi munkabére négy penny volt. A falvaknak meg kellett emelniük az adókat, hogy fizetni tudják a jutalmakat, azok a községek pedig, amelyek nem öltek meg elég állatot, bírságot kaptak.
"Az ösztönzés sikeresnek bizonyult" - mondja Lovegrove, aki több mint 15 ezer angliai és walesi falu iratait nézte át, amelyekből kiderült, hogy a 16-18. század között madarak és emlősök millióit mészárolták le. "Ezekben a dokumentumokban bizonyítékokat találtam arra nézve, milyen őrjöngő gyilkolás folyt évtizedeken keresztül" - állítja Lovegrove.
A legkedveltebb áldozatok
A kártékonynak kikiáltott állatok lemészárlása nagy üzlet volt. "A törvényt végül a 18. század közepén visszavonták, mert az emberek aggódni kezdtek a brit vadállományra gyakorolt hatásai miatt. De ekkor már túl késő volt. Sok faj ekkorra már a kihalás szélére került" - mondja Lovegrove.
Könyörtelenül vadászták például a manapság igen kedvelt és védett sündisznót, a kutató szerint a 17. század második felétől a 18. század első feléig félmillió penny jutalmat osztottak szét ezért az állatért. "A sündisznókat azért mészárolták le, mert azt hitték, hogy éjszaka kiszívják a fekvő tehenek tőgyéből a tejet. A törvény 4 penny jutalmat ígért egy sündisznó fejéért - négyszeresét a görényért, vadmacskáért, hermelinért vagy menyétért fizetett összegnek."
Más vadakat is igen kedveltek, így I. Erzsébet egy pennyben állapította meg a ma veszélyeztetett állatnak számító vadmacskáért fizetett jutalmat. A vadmacska iránti gyűlölet azonban akkora volt, hogy az elöljárók többet is hajlandóak voltak fizetni a megölésükért. "Egy vadmacska fejéért egy shillinget is megadtak. A 17. században mintegy 5000 esetben fizettek jutalmat a vadmacskák megöléséért Angliában és Walesben."
A gabona védelmének ürügyén a törvény kihalásra ítélt rengeteg nem kívánatosnak vagy haszontalannak tartott fajt, de olyan állatok is áldozatául estek a vadászatoknak, amelyeket tudatlanság vagy babonák miatt nem kedveltek.
"Olyan állatok kerültek a kártevők listájára, mint a vadmacska, a nyuszt, a sündisznó, a havasi varjú, a harkály, a kormorán és a jégmadár, pedig ezek többsége teljességgel ártalmatlan. A listán szereplő fajok közül sok éppen hogy hasznos volt a mezőgazdaság számára, mivel kártevőkkel táplálkozott" - mondja Lovegrove. "A vadállomány és a környezet egyaránt szenvedett, és még ma is szenved azoktól a hatásoktól, amelyeket a középkorban bizonyos állatfajok szisztematikus kiirtása okozott" - állítja a kutató.
Forrás: Múlt-kor
|