A szabálytalanul horgászó, halászó embernél most már sokkal nagyobb gondokat okoz a hallal foglalkozó cégeknek, egyesületeknek a kárókatona elszaporodása. A jelenség azért is kínos, mert a védett madarat szinte már csak a törvény védi, egyre kevesebb pártfogója akad a természet közelében élő emberek körében. Pedig húsz-harminc éve még más volt a helyzet.

– Ifjú madármegfigyelőként boldog voltam, amikor Mártély közelében megnézhettük a fészküket, akkoriban csak ott, és a Kis-Balatonnál lehetett ilyet látni – mondja Láda Gáspár, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke.
Ma viszont tizennyolcezer kormorán fészkel Magyarországon, telente pedig duplájára nő a populáció az északról lehúzódó csapatokkal. Az európai állományt 1979-ben még csak 50 ezerre becsülték, 1995-ben már 650 ezer volt belőlük, 2001-ben 900 ezer, ma másfél millió. Elszaporodásuk fő oka az, hogy Hollandiában és Dániában – ahol fokozottan védett – októbertől a költő- és nevelőhelyeken csökken a táplálékmennyiség, így a madarak évről évre elindulnak a halban gazdagabb területek felé. – Nagyon jól és szervezetten halászik. A mi megyénkben Atkán, a Maty-éren, a Gumison, a Keramiton, a sándorfalvi tavon, a Fehér-tavon és természetesen a Tiszán látható, kisebb tavakra nemigen húzódik le – mondja Láda Gáspár.

A liba nagyságú, fekete madár tollazata nem vízhatlan, ezért nagy kalóriamennyiségre van szüksége ahhoz is, hogy szinten tartsa testhőmérsékletét. „Napi fogyasztását" a szakirodalom hetven dekára teszi, ez évente két és fél mázsát jelent fejenként. A 20-30 dekás halakra vadászik, vagyis az utánpótlást eszi meg. Nagyon szereti a drága süllőt, amiből méretes példányokat is elnyel.

Túlnépesedés A kormoránok „túlnépesedésének" ügye tavaly júniusban az Európai Parlamentben is terítékre került. Markus Pieper képviselő indítványát minden képviselő aláírta, eszerint az Unióban konkrét megoldási tervre van szükség, „mivel a helyi kezdeményezések mindeddig kudarcba fulladtak". Azt szeretnék, ha a törvény lehetővé tenné a kormoránok ellenőrzött vadászatát. Az Európai Parlament úgy foglalt állást: a kormoránok állományát elfogadható szinten kell tartani, és meg kell találni az ökológiai egyensúlyt.

A halgazdaságok fölkészültek a kormoránokból. Azt állítják, évente 3500 tonna halat esznek meg a madarak. De nemcsak a megevett hal számít veszteségnek, hanem a megsebzett is – a kampós, hegyes csőr csípése nyomán ugyanis utat találnak a hal szervezetébe a kórokozók, amelyektől a bőr és a pikkely mellett a nyálka is védene. Emellett a telelés közben folyamatosan zavarászott halak nagyon legyengülnek tavaszra, ép bőrrel is könnyebben megbetegednek.

De nemcsak a horgászok, a haltenyésztők veszteségéről van már szó, hanem ökológiai kárról is: a kormorán számlájára írják bizonyos ritka halak, így Magyarországon a kecsege fokozatos eltűnését is. Úgy hírlik, a madár a kisebb tavakból, patakokból teljesen kieszi a halat.
A halgazdálkodók szerint a megoldás a „hatékonyabb gyérítés" lenne – magyarán a puska. Bár a madár védett, a zöldhatóság ad engedélyt a gyérítésre, nemrég a Szigetközben, illetve a Közép-Tisza vidékén is vadásztak rájuk. De ez nem egyszerű feladat, mert a madár tartja a lőtávolságot, nem engedi közel magához az embert. A fészkét pedig nem szabad háborgatni.

Évről évre vadásznak rájuk a Fehér-tavi halgazdaságban is – gyakorlatilag zérus eredménnyel. Sztanó János, a Szegedfish Kft. ügyvezető igazgatója arról tájékoztatott, hogy míg 2001-ben 4,5 millió kárt írtak a kormoránok számlájára, 2005-ben már 6,8 milliót, tavaly pedig 8,7 milliót. Ezt az összeget az egységnyi területen előforduló madarak száma és az ismert fogyasztás alapján számolják ki, a zöldhatóság azonban vitatni szokta az összeget. Sztanó azt mondja, hogy bár évről évre gyérítenek, a madarak száma folyamatosan nő. A kiskormoránra – ami egy másik faj – nem szabad lőni, pedig ez is szaporodik: 2005-ben egységnyi területen még 18-at számláltak a madarászok, tavaly pedig már 224-et.

Az állam nem vállal érte felelősséget A magyar jogszabályok a kormoránt 2001 óta az „Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok" között tartják számon. Eszerint eszmei értéke ezer forint, és a kárókatonát a természetvédelmi hatóságnak úgy kell kezelnie, mintha védett faj lenne. A törvény szerint egyes esetekben adnak engedélyt korlátozott számú példány elejtésére. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kérdésünkre azt írta, „az állam nem kívánja vállalni a madárfaj esetében az általa okozott károkért a kártérítési felelősséget." Hozzáteszi: „azon dolgoznak a szakértőink, hogy annyira enyhítsék a riasztás/ritkítás engedélyezését, amennyire csak az EU-s normák betartása mellett lehetséges".

Forrás: Délmagyarország Online

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés