Az emberi életre továbbra is alkalmatlan csernobili "tiltott" zóna - az 1986. április 26-án felrobbant atomreaktor körül kialakított 30 kilométer sugarú térség - most természetvédelmi terület, ahol hemzsegnek a farkasok, jávorszarvasok, bölények, vadkanok és medvék.   

A vaddisznók, amelyek rendszerint este indulnak élelemszerző körútra, itt már nappal megjelennek az elhagyott település házainak kertjében, az üres utcákon sétálnak, átkutatják a tanyákat élelem után. A jávorszarvasok is kimerészkednek, akárcsak egy szarvastehén két borjával, hogy az út szélén álló fák alacsonyan lógó ágaiból lakmározzanak.

"A jávorszarvasok nagyon különös lények" - magyarázza Hrihorij Szisz, a sugárszennyezett erdőben élő vadakkal foglalkozó természetbúvárok egyike. "Jól megbámulnak bennünket pár percig, mielőtt ismét eltűnnének az erdőben." A szélirányba eső Fehéroroszország szenvedte a legnagyobb károkat a világ legsúlyosabb atomerőmű-balesete következtében. Területének egynegyedét érte sugárszennyezés és falvak néptelenedtek el az akkori két szovjet tagköztársaság határa mentén. Emberek tucatjai haltak meg a tűz oltásában, tömeges evakuációkat hajtottak végre. Volt, akit kétszer is kitelepítettek, mert a hatóságok alulbecsülték a sugárzás nagyságát. Ezrek szenvedtek pajzsmirigyrákban. A katasztrófa azonban kétségkívül jót tett az élővilágnak.

A 2162 négyzetkilométeres övezetben, amelyet az ukrajnai csernobili atomerőmű 4. blokkjában történt robbanás és tűz után ürítettek ki, az elhagyott falvakat járva szembetűnik: a házak, személyes tárgyak, boltok, sőt még a körhinták is érintetlenek a szovjet idők óta. Szisz elmondta: a farkasok, amelyekből háromszáz él az övezetben, igen okosak. Még helikopterről is vadásztak rájuk, mégis alkalmazkodtak és fennmaradtak. Ma már tilos rájuk vadászni, csak tudományos kutatás céljából lőnek ki néhányat évente. Most ők az urak az elhagyott erdőben, bár az övezeten kívül élő gazdák panaszkodnak rájuk, hogy dézsmálják a jószágot. Két falu lakói az utcán is láttak farkasokat, és egy nőt meg is öltek.

"Télen etetjük a bölényeket. A vaddisznók este gyakran megjelennek az etetőnél, hogy ők is részesüljenek a lakomából" - mondta Hrihorij Szisz. "Elég mulatságos nézni, ahogyan a bölények elkergetik őket" - tette hozzá. A térségben a vezetők szerint számos medve- és hiúzlábnyom látható, mindkettőt a veszélyeztetett fajok között tartják számon Fehéroroszországban. Egyes fajok a változások miatt eltűntek a vidékről. A városokban fészkelő fehér gólya a kihalt településekről máshová költözött. A sűrű erdőt kedvelő fekete gólya viszont maradt.

Új jövevény a fehérfarkú sas, a legnagyobb Fehéroroszországban élő sasfajta. Szisz elmondta, legalább öt fészket látott az övezetben. A rezervátum - és a vadállatoknak az emberi települések által nem korlátozott szabadsága - valóságos mágnes a kutatók számára. Turisták és kíváncsiskodók is gyakran látogatnak ide. Örülünk a más országból érkező tudósoknak, de nem kérünk a turistákból vagy az állatbarátokból. Sajátosak itt a körülmények, sok helyen magas, sőt igen magas még mindig a sugárzás - mondta Pitor Kudan, a vadvédelmi terület igazgatója.

Forrás: Híradó Online

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés