Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SAJTÓFIGYELŐ
SAJTÓFIGYELŐ : John (Jack) Russell tiszteletes hagyatéka

John (Jack) Russell tiszteletes hagyatéka

MNO  2009.07.02. 22:31

Hajdanában a híres brit rókavadászatok gyakorta azért végződtek sikertelenül, mert a ravaszdi az őt üldöző kutyák elől a föld alá menekült. A terrier dolga az volt, hogy ide is kövesse, és kiugrassza a lyukból, így folytatódhasson a hajsza.

Bár a rókára vadászó kotorékebeket már a XIV. században is foxterrier néven említették, a mai foxi őseinek azokat a fehér színű kutyákat tartják, amelyeket a szenvedélyes vadászként ismert John (Jack) Russell tiszteletes tenyésztett az 1800-as évek derekán. Megölniük nem kellett a rókát, de szükség esetén fel kellett venniük vele a harcot, tehát roppant bátornak kellett lenniük, ugyanakkor elég gyorsnak is ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a kopófalkával. Az angol foxterrierklub 1876-ban alakult meg, s ugyanebben az évben készült el a fajta standardleírása is. Ekkor még nem tettek különbséget a sima és a drótszőrű változat között.
A foxi olyan kutya, amelyet mintha csak a rajzfilmesek és a plüssjátékgyártók kedvéért tenyésztettek volna ki. Külső jellegzetességei tökéletesen alkalmassá teszik arra, hogy megtestesítse magát „a” kutyát, s mégis jellegzetesen és összetéveszthetetlenül foxi. Alapszíne mindig fehér, de albinizmusra utaló jelek nélkül: orrtükre fekete, szeme sötét. Fekete és cserszínű foltok elsősorban a fejen, valamint a faroktövön láthatók, de előfordulhatnak a test más részén is, például a hátat díszítő „nyereg” formájában. Teste négyzetbe rajzolható. Füle se nem lógó, se nem felálló, hanem igazi, hetykén bicsakló terrierfül. Farkát a közelmúltig „fogantyúnyira” kurtították, hogy gazdája szükség esetén ennél fogva ránthassa ki a kotorékból, manapság azonban  egyre kevésbé divat a csonkolás. A drótszőrű változat bundáját rendszeresen trimmelni kell.
A terriereket általában önfejű méregzsákoknak tartják, a foxi azonban élénk vérmérséklete ellenére kedves, nyugodt, simulékony egyéniség, kellemes társa nemcsak a vadásznak, hanem az aktív, sportos városi kutyabarátnak is. A XX. század folyamán egyre inkább a családok kedvencévé és a kiállítások sztárjává vált, míg a továbbra is vadászkézen maradt, dolgozó állományból kiformálódott a jack russell, illetve parson russell terrier. A Magyarországon sokáig ismeretlen rokonok napjainkra méltatlanul háttérbe szorították a foxit, noha egykor világhírű példányai kerültek ki a hazai kennelekből.

Forrás: MNO

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség