Hosszú ideig egyáltalán nem voltak farkasok Németországban, de az elmúlt években újra elkezdtek beszivárogni. Ennek azonban nem mindenki örül, mivel a Canis lupus étkezési szokásait sok legenda és babona övezi: a bárányokat és háziállatokat széttépő, valamint az emberekre rátámadó ragadozó visszatérése felébresztette a régi félelmet a lakosok, az állattenyésztők és a vadászok körében.

"A Lausitzba tíz éve betelepülő farkasok táplálkozása áll az érdeklődés középpontjában, és ez ösztönzött minket arra, hogy közelebbről is megvizsgáljuk az állatok étkezését" – magyarázta Hermann Ansorge a görlitzi Senckenberg Természettudományi Múzeum állattani tanszékén. "Megnéztük a farkasok étrendjét, és hogy ez hogyan változott, mióta először bukkantak fel Kelet-Németországban" – tette hozzá.

Mintát vettek háromezer adag farkasürülékből, és olyan emésztetlen állati eredetű maradékokat kerestek benne, mint a szőr, a csontok, a fogak és a köröm. Ezt az információt kiegészítették a prédák megtalált tetemeivel, és így a görlitzi zoológusok részletesen meghatározhatták a húsevők táplálékbevitelét.

A vizsgálat szerint a zsákmányok több mint 96 százalékát vadon élő patások teszik ki: ezek nagy része őz (55,3 százalék), de van köztük gímszarvas (20,8 százalék) és vaddisznó is (17,7 százalék). Az elfogyasztott hús csupán három százaléka származik vadnyúltól.

"Az elemzett emésztetlen maradékok kevesebb mint egy százaléka ered lábasjószágoktól" – magyarázta Ansorge, és hozzátette: "Amíg a bárányok és egyéb háziállatok megfelelő védelemmel vannak ellátva, és elegendő vadon élő állat van, a farkasok nem fogják megkockáztatni, hogy közel kerüljenek az elektromos kerítésekhez vagy az őrkutyákhoz.

A görlitzi zoológusok nem csak azt vizsgálták, hogy mostanában mit esznek a farkasok, hanem azt is, hogy hogyan változott a táplálkozásuk az elmúlt években. Táplálkozásban nagyon alkalmazkodóak: Kanadában például ősszel a falkák lazaccal lakmároznak.

"Arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan, miért és milyen gyorsan változik Szászországban a farkasok táplálékának összetétele" – magyarázta Ansorge. A lausitzi farkasok Lengyelországból költöztek vissza Németországba. Ott – a német farkasokkal ellentétben – elsősorban gímszarvason éltek. A tanulmány szerint az első években az elfogyasztott gímszarvas aránya jóval magasabb volt, míg az őz aránya ennek megfelelően alacsonyabb volt, mint a következő öt évben.

"Felmerült a kérdés, hogy miért változtattak a szokásukon a farkasok vagy miért módosultak a körülmények" – folytatta a görlitzi zoológus. A lengyel erdőkhöz képest a lausitziek kisebbek és gyakran utak és mezők keresztezik. Itt élnek az őzek és a vaddisznók, miközben a gímszarvasok inkább a kiterjedt fás erdőket kedvelik. Így lehet, hogy az őzet könnyebben elérik, ezért gyakoribb zsákmányuk. Az étrend megváltozása ezért a környezeti átalakulásának köszönhető. A farkasok hamar alkalmazkodtak: kevesebb mint két generáció alatt megszokták az új, kelet-német körülményeket.

A farkasok 1990-es jogi védelme óta több mint tíz év kellett nekik, hogy otthonosan érezzék magukat, és kölyköket neveljenek. Jelenleg kilenc farkasfalka él Lausitzban kb. 34 kölyökkel.

"A potenciális konfliktus esélye az emberek és a farkasok között nagyon alacsony" – összegezte Ansorge. "Semmi sem áll az útjában a farkasok visszatérésének" – fejezte be.

Forrás: Index

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés