A magánkézben lévő intézmény megálmodója, az 1994 nyarán elhunyt Nagy Endre a XX. század legismertebb magyar vadászainak egyike. A Horthy-korban csendőr s emellett szenvedélyes vadász volt. Az 50-es években családjával Nyugatra menekült, Németországban vadászmesteri képesítést szerzett, miközben a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője lett.

Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyta Európát, és Tanzániában telepedett le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tartotta fenn magát, s évek múltán az ország egyik legismertebb fehér vadászává vált. Nagy Endre ugyanakkor hazájáról sem feledkezett meg. Ő volt az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzője, amelyen aztán a tanzániai pavilon vezetőjeként vett részt. Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben hazahozta Balatonedericsre, a kenyai Windisch-Grätz herceg trófeagyűjteményét pedig a keszthelyi Festetics-kastélyba.

A múzeum a régi családi kúriában kapott helyet, míg körülötte vadaskertet létesítettek, amelyben vízibivaly, watussi, jávorantilop, strucc, zebra és teve eleveníti meg Afrika élővilágát. A kifutók mellett tradicionális maszáj kunyhók is feltűnnek.

Már a főépület bejáratánál szavannai vadállatok trófeái fogadnak. Bent pedig gazdagon díszített termekben a fekete kontinens népművészetét megidéző képek, faragványok és szobrok osztják meg a helyet a legkülönfélébb állatbőrökkel, agancsokkal, szarvakkal, fegyverekkel és vadászruházati cikkekkel.

Nevével ellentétben viszont nem csak Afrikáról szól a múzeum: ahogy a termeket járva is találkozhatunk számos európai preparátummal, emlékkel, úgy a kertben is több, jól ismert hazai vadfaj képviselteti magát. Így lehet, hogy a vízibivaly szomszédjaként vaddisznó poroszkál, a múzeum jobb oldalánál pedig dámvad és gímszarvas figyeli a jövés-menést. Bagoly és őz is lakja a Balaton-parti Afrikát.

Forrás: MNO

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés