| Az aranysakál : 6. Az aranysakál nagyvadállományra gyakorolt hatása, ha volt egyáltalában ilyen, milyen ütemben jelentkezett? |
6. Az aranysakál nagyvadállományra gyakorolt hatása, ha volt egyáltalában ilyen, milyen ütemben jelentkezett?
2013.07.12. 07:24
Azt miként jellemezné, gyorsnak, vagy netán elhúzódónak? Tapasztalható e ebben a kérdésben az egyes vadfajok vonatkozásában eltérő hatásintenzitás?
Dr. Heltai Miklós és "csapatának" válasza:
Magyarországon nemcsak a sakál, de egyetlen ragadozó faj esetében(legyen az madár , vagy emlős) sem csinált senki hatás vizsgálatot. Azaz nincsenek olyan tudományos vizsgálatok a kezünkben amik alapján egy adott ragadozó, meghatározott prédafajra, vagy fajcsoportra gyakorolt hatását meghatározhatnánk. A sakál esetében bizonyítható a nagyvadfajok fogyasztása, ahogy az is, hogy ebben egyaránt szerepelnek fiatal egyedek, a vadászatok során sebzettek, és természetesen a vadászatok során kint hagyott zsigerek is. Bizonyítható az is, hogy a sakálnak széles táplálékspektruma van, amiből az adott élőhelynek és évjáratnak megfelelő kínálatból választ. Magyarországon bizonyítható volt, hogy a kisemlős fajok állomány összeomlása idején növekedett a nagyvadfajok fogyasztása. Ugyanakkor vadgazdálkodási egységektől származó teríték és becslési adatok (Országos Vadgazdálkodás Adattár - www.ova.info.hu) szerint nincs kimutatható változás az érintett területek nagyvadállományában (vagy növekedés van). Baranyában 2007-ben 3,375 őz került terítékre, 2012-ben 3,242; Somogyban 2007-ben 4,275, 2012-ben 4,273. Eközben ugyanezen megyékben a sakál terítéke 169-ről 501-re (Baranya) illetve 102-ről 614-re (Somogy) nőtt. Nem látszik összefüggés a két adatsor között. A vaddisznó esetében árnyalja a képet az Aujeszky féle betegség, ami egyrészt növelheti a vaddisznó állomány mortalitását, másrészt a tüneteket produkáló, gyengébb egyedeket könnyebb elejteni bármilyen ragadozónak. A betegség ugyanakkor a sakál esetében halálos, azaz az Aujeszky-kór jelenléte, és a sakál esetleges rendszeres vaddisznó fogyasztása a sakál állomány csökkenését kell, hogy okozza. A vaddisznó teríték egyébként a 2007 és 2012 közötti időszakban mindkét megye területén növekedett... Baranyában 9,392-ről 12,307-re, míg Somogyban 12,887-ről, 15,037-re.
Üdvözlettel: Heltai Miklós
Jung Jenő és csapatának válasza:
Kedves Vadásztársak!
A kérdésre, részben előző írásaimban már részben válaszoltam, hivatkozva a több ízben történt, tapasztalati megfigyelésekre. Azért, megerősítem, hogy észlelése első 6-8 évében (első megfigyelés az Ormánságban 1992), nem vettünk észre egyik csülkös vadunk esetében sem jelentős állományváltozást. Ha volt is, azt nem a sakál számlájára írtuk. Predációja attól függetlenül már megkezdődhetett. Az őz szaporulat, ezáltal az őz állománya vészesen fogyni kezdett. Egyre kevesebb felnőtt egyedet lehetett látni, ezzel egyenes arányban, egyre kevesebb gidáját vezető sutát.
Később, megjelenéséhez képest tizenkét-tizenhárom évvel, gyakorlatilag eltűnt az őz a sakál által benépesült részekről. Ez nagy valószínűséggel következménye, az egyéb, potencionális táplálék csökkenésének (eltűntek a parlagföldek) illetve a sakál, bámulatos alkalmazkodó képességének. Megtanult még jobban, eredményesebben vadászni, a cél érdekében (táplálékszerzés).
Még ha ez idényszerű volt is, részéről eleinte. Szaporodása és kölykeinek nevelése közben kezdődött az őzek, szarvasok, dámok (főként ellése idején) apasztása. Korábban a vaddisznó ellése, az újszülöttek világra jövetele idején. Mindannyian tudjuk, hogy a róka bizonyítottan (kotorékhasználata miatt), káros hatással van pl. az őz szaporulatára ebben az időszakban (szaporodási). A sakál hatványozottan.
Természetesen egyéb táplálékát (egér, rovar, béka, gyík, állati hulla, stb.), továbbra is fő tápláléka maradt. A nagyvadragadozás, kiegészítő, nagyobb mennyiséget biztosító táplálék. Ez nagyvadállomány sűrűség függvénye.
Állománya a korábban említett időszaktól kezdve, robbanásszerűen emelkedett. Első észlelésének helyét kinőve, már nagyobb távolságokat belakva, egyre távolabbi tájakra terjeszkedett.
A táplálékbőség, vagy szegénység egyértelműen befolyásolja az egy-egy területen élő sakálok példányszámát.
Természetesen az elegendő eledel, a legfontosabb az életben maradáshoz.
Leglátványosabb mindenütt, elsősorban az őz csökkenése, eltűnése volt, az általa használt területeken.
Most, 2013-ban a tavaszi vaddisznó szaporulat a sakálsűrűség arányában, helyenként több, vagy kevesebb. Nem ritka pl. a három egészséges koca által vezetett 2-3 malac, sőt néha kevesebb. Nincs tudomásunk, pl. a vaddisznónál újabb betegség fellépésének, vizsgálati eredményéről. Természetesen az apróvadas, főként mezőgazdasági területeken, más a táplálék megoszlás aránya.
Egy biztos, hogy nagy túlélő és nem válogatós.
Az általa sűrűbben lakott élőhelyeken (elsősorban nagyvadas vadgazdálkodási egységek), az ország délnyugati vidékén, a nagyvad gyakrabban szerepel étlapján.
Reméljük, hogy létszámának és terjeszkedésének mértéke, nem lesz egyenes arányban a nagyvadállomány csökkenésével, mert akkor nagy természeti csapásnak leszünk kitéve, részéről (is).
Vadászüdvözlettel: Jung Jenő
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Érdekes dolog és bennem sok kérdést vet fel, hogy ha nem változik 5 év alatt a kilőtt őzek száma és a szarvasoké sem, akkor mire lehet alapozni azt a véleményt, hogy jelentősen csökken az őzek száma és nagy károkat okoz a sakál a szavasborjaknál?