Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
Jágerblogger
Jágerblogger : A párbeszéd nem perbeszéd

A párbeszéd nem perbeszéd

  2014.09.09. 20:17

Egy írás a sok közül, amely nem kerülhetett nyilvánosságra, nem jelenhetett meg, Mert az éber cenzúrán nem mehetett át még 25 évvel a rendszerváltás után sem. De – véleményem szerint - féljen az, akinek valóban félnie kell. Az is nyitott kérdés, hogy közpénz herdálás ügyben volt-e itt bármiféle különösebb „váltás”?


Az évtizedek óta tartó folyamatos apróvad pusztulás – ezen belül is kiemelten kedves madarunk, a fogoly – ügye bízvást állíthatóan mind természetvédelmi, mind vadgazdálkodási szempontból kiemelten fontos közügyünk. A legkülönbözőbb szinteken „foglalkoznak” is a témával, de a csaknem negyedszázad alatt vajmi kevés sikerrel. Nálunk a sikereknek ritkán, a kudarcoknak azonban mindig van magyarázata, teljesen függetlenül attól, hogy mennyi magán- és közpénz ment rá. Pedig a kudarcoknak is megvannak – vagy sokkal inkább meg kellene legyenek - a maguk levonható tanulságai. Persze csak akkor, ha valaki venné magának a bátorságot és a mesterséges ködösítés ellenére levonná azokat. Hiszen biztos nem a megmentendő fogoly, az eltékozolt sok százmillió a hibás, hanem talán az egész nyakatekert koncepció módszerének megalkotói és haszonélvezői. Mert, az tény, hogy amennyire elfolyt a pénz, annyira nem hemzsegnek az országban a megmentendő foglyok. Sok más „megmentett” viszont hemzseg. Ha pedig az elbaltázott pénzeket nem lehet összesíteni, akkor annak felelőse sincsen. Ez a szomorú tény. Tekintettel arra, hogy a különböző program és projekttámogatásokat közpénzből finanszírozzák, a közvélemény számára bizonyára nem lehetnének titkosak. Ezért kértem levélben tájékoztatást szaktárcánk sajtóosztályától az alábbi kérdésekre.

1. A rendszerváltás óta kiket - mely cégeket, vagy kutatóhelyeket – mekkora összegekkel támogatta a szaktárca a különböző hazai fogolyvédelmi , visszatelepítési, elszaporodási, és tenyésztési programokat?

2. Milyen eredmények születtek? Ha esetleg ilyenek nem voltak, akkor mik voltak a kudarcok okai?

3. Volt-e egyéb apróvad támogatás (Fácán, mezei nyúl stb.)

A sajtóosztályától kapott szó szerinti válasz.

Korábbi megkeresésére az alábbi választ adjuk.


A minisztérium iratkezelési szabályzata szerint a „Vadgazdálkodási tevékenységek” számla kezelése, pályázatok, támogatások témakörében keletkezett iratok selejtezési ideje 15 év. Ezért az Ön által feltett adatkérések közül az 1999-nél régebbi iratok nem állnak rendelkezésre. Az 1990-es és a 2000-res években végzett munkáról a Dr. Faragó Sándor által vezetett Fogoly Kutató Csoport részletes jelentéseket tett közzé, melyekből az eredményekre és megállapításokra vonatkozóan részletesen tájékozódhat az érdeklődő. A fogoly törzstelep 2005-ös létrehozásáról a szaklapok jelentős terjedelemben tudósítottak, a mintaterületekszakmai bemutatóin alkalmanként 100-200 fő vett részt. A törzstelep által előállított fogoly tenyészanyagot 50%-os kedvezménnyel kaphatták meg a vadászatra jogosultak. 2006-2008-ban ezzel a kedvezménnyel, 10 hetes növendék madarakat 12 megyében 38 vadászatra jogosult vette igénybe, évente összesen 4200 foglyot vittek el területeikre. A kibocsátás javasolt feltétele volta megfelelő élőhely kialakítása, a legálisan elérhető maximális ragadozó mentesség, valamint a folyamatos őrzés és védelem. Mint tudjuk a szárnyasvad félvad tenyésztése és jó minőségű, a természetben is életképes madarak produkálása következetesés folyamatos munkát igényel, melyet kevés helyen csináltak/nak jól és lelkiismeretesen.

 
2009-ben az Új Magyarország Vidékfejlesztési támogatások között az EU-val közös finanszírozású Fogoly Fajvédelmi Terv és Repatriációs Projekt nem került elfogadásra az EU részéről. Az EU biztosokkal folytatott tárgyalások, illetve az EU által létrehozott keretekbe a foglyot, mint szárnyas vadat, nem sikerült beilleszteni.
A támogatást csak domesztikált állatfajokra és fajtákra értelmezte az únió. További problémaként merült fel, hogy az EU nem tekinti veszélyeztetett fajnak a foglyot, illetve a vadászatra jogosultak támogatottként történő szerepeltetését sem tartotta indokoltnak. Sajnos a magyar vadgazdálkodás eltérő rendszeréből adódó nézetkülönbségeket nem sikerült feloldanunk a tárgyalások során.
A fogoly programmal kapcsolatos közelmúltra vonatkozóan tájékoztatom, hogy 2009-13 között a fogoly programra támogatás nem volt, tekintettel a költségvetési források szűkösségére.2014-től a korábban létrehozott fogoly törzstelepet új alapokra helyezzük, új és egyben hagyományos technológiával, új tenyésztojásokkal való kisebb volumenű működtetés szerepel a terveink között, illetve a korábbi mintaterületek újbóli részbeni támogatására 40,8 millió forint áll rendelkezésre.
Ez egyrészt a hódmezővásárhelyi konferencián bemutatott angliai vadon gyűjtött tojásokból indított törzs felállítását célozza 2015-re, másrészt átállást az angol szakemberek által szintén bemutatott legeredményesebb repatriációs technikákra.
Ezek a szakmában már korábbról ismert és a hazai vadgazdálkodás által már részben elfeledett technikákat jelentenek (kotlóssal való nevelés, vadonélő madarakhoz való adaptálás, illetve családos kihelyezés), melyeket Angliában és Franciaországban jelenleg is újra eredményesen alkalmaznak. Egyébiránt a sikeres külföldi eredményeket érdemes lenne a vadgazdálkodási szakma szakembereinek, szakíróinak, érdekképviseleti vezetőknek az internet segítségével tanulmányozniuk, mert időközben „elment mellettünk a szakma”. A jelenlegi munkát, annak eredményeit a vadgazdákkal történő előzetes egyeztetést követően Ön is közvetlenül megtekintheti a 3 minta területen és a törzstelepen.
Egyéb apróvad támogatások az úgynevezett élőhelyfejlesztési támogatások között közvetve szerepelhettek. Részben az általánosan megfogalmazott prioritások mentén, mint élőhely fejlesztés, természetes fácánállomány pótlása, vadföldgazdálkodás, kiegészítő takarmányozás, vadgazdálkodási berendezések, vadállomány őrzési és védelmi feladatok között az apróvadat segítő intézkedések is voltak egészen 2009-ig. A szakma által jól ismert mechanizmuson keresztül a minisztérium évi 2 – 400 millió Ft. támogatási keretből megyei keretösszegeket
határozott meg és adott át a megyei vadászati hatóságok részére. A megyei felügyelőségek a megyei vadgazdálkodási tanácsok segítségével ítélték oda a pályázó vadászatra jogosultaknak a támogatásokat. Valószínűsíthetően a nyertesekből jó néhány volt apróvadas jellegű terület kapott fácánra támogatást. Erről részletesebb adatokkal a megyei mezőgazdasági szakigazgatási szervek jogelődjei rendelkezhetnek. (2014.05.14.)
 
Ennyi. Ha jól értem el kellene hinnünk azt, hogy közpénzből fizetett – óvatos becslések alapján több százmilliós támogatásokról – ma már nincsenek meg az adatok. Nehéz elképzelni, különösen, ha arra gondolunk, hogy például ma már akár az 1848-as szabadságharc legkülönbözőbb pénzügyi adataiban is szabadon lapozgathatunk. Inkább joggal az vélelmezhető, hogy „kínos” volna a nyilvánosság, és az egész pocsékolás csak akkor nem fáj, ha az egészen utólag röhögünk.
Pedig akadna tanulság bőven, főként, ha még az idén is rácsurran még, vagy 40 milkó. És, hogy ez is el lesz költve az utolsó fillérig, afelől senkinek kínzó kétségei ne legyenek. Más, esetleg épkézláb ötletekről, megoldási javaslatokról senki mást eddig meg nem kérdeztek. Ténykérdés, hogy vannak hatalmas összegekbe kerülő megoldhatatlannak tartott dolgok, egészen addig, mígnem aztán jön valaki, és megoldja. Ez volna a világ rendje, ha nem akadályoznák az önérdekű „monopóliumok”. Viszont addig se feltétlenül kellene ekkora közpénzeket évtizedeken át az ablakon számolatlanul és nyomtalanul kidobálni. Aki pedig
valamiért fizet, annak az eredményeket is számon kellene kérnie, azaz divatos, de valójában semmit mondó szóval élve: el kellene számoltatnia. Itt lehet aztán a „drága” megélhetési kedvezményezetteknek magyarázkodni, megsértődni,gyalázkodni. Az legalább ingyen van, és nem kerül az égvilágon semmibe. Minden igaz vadásznak a lelke legyen rajta! Persze még jobb volna, ha még önállóvéleménye is akadna. Hallgatni ugyan arany – tartja népi bölcsesség – de én nemhallgathatok, mert nem érdekelnek a sunnyogó a teli gatyások, és főként tiltja a „vallásom”.
 

Homonnay Zsombor
Jágerblogger

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség