Mint vadásztanfolyam szervezője és szakmai vezetője szeretném az olvasókkal megosztani a tanfolyammal kapcsolatos felmerülő kérdéseket, tapasztalatokat.

Felmerül a kérdés sok személyben, hogy szükséges-e a tanfolyami jelleggel az állami vadászvizsgára való felkészítés. Mivel eddig is részvettem „megfigyelőként” a gyakorlati vadászvizsgákon, valamint számszerűleg ismerem a vizsgázott személyek hány százaléka volt tanfolyamos és hány volt a saját indíttatású, egyéni felkészülésű személy, ezért tudom, hogy van értelme a tanfolyami oktatásnak. A tanfolyami oktatás eredményessége nem csak az oktatók felkészültségén és szakmai hozzáértésén múlik, hanem az előadásmódján még akkor is, amikor egy „száraz” tananyag az óra, mint pld. Vadászat jogi szabályozása, vagy a vadbetegségek.

Előírás, hogy a tanfolyami oktatók felsőfokú képesítéssel rendelkezzenek, de ezt érdemes párosítani egy nagyfokú szakmai hozzáértéssel, valamint a vadászat szeretetével. Nem elég az oktatóknál az elméleti tudás, ha nem tudja megosztani a gyakorlati tapasztalatokat és élményeit a hallgatósággal. Tanfolyam egy negatív eleme az óraszámok lehetőség szerinti legjobb beosztása. Nálunk az óraszám beosztás a fontossági elv szerint történik, vagyis gyakorlati rálátásunk van a vizsgabizottság működésére, a kiesett, „megbukott” személyek elvérzésének okára, tehát minden okozatot még a személy felkészülését is megvizsgálva „tudjuk”, hogy melyek azok a sarkalatos vizsgakérdések, amelyek jellegzetesen nehezek, nehezen érthetőek. Példának a trófeabírálat és képfelismerés, amely minden esetben gondot okoz a vizsgázó személynek. Az oktató személyekre visszatérve sok nagy tudású felsőfokú végzettséggel rendelkező személy létezik, de a lényeg, hogy eme személyek közül kell kiválasztani azokat, akik a legalkalmasabbak eme oktatási feladatra. Az oktató legyen olyan személy, akinek ha felajánlom az oktatás lehetőségét, akkor ne az óradíj lebegjen a szeme előtt, hanem ha rákérdezek, akkor közölje, hogy akár ingyen is vállalná a felkérést. Ezeket a személyeket kell jól megfizetni, mert ők lesznek a legjobb oktatók! Legyen vadász az igazi értelemben! Legyen humánus, türelmes, segítőkész, stb. Most mondhatnák, hogy nagy az elvárás, és ilyen személyeket nehéz találni. Közlöm, hogy lehet. Én minden elméleti és gyakorlati felkészítésen jelen vagyok, segítem a tanárokat azzal, hogy nekik ne kelljen semmi más kérdéssel foglalkozni csak az oktatással. A hallgatók érezzék, hogy mindig van egy felelős személy, aki minden kérdésben segítőkész, nem kell futkározni a hallgatónak semmi hivatalos jelentkezésért, könyvekért, vizsgára való jelentkezésért stb. Az oktatónak egy feladata van, hogy a tananyagot a legjobb tudása szerint leadja még akkor is, ha kevés az óraszám. A kevés óraszám minden tanfolyamnál gondként merül fel, mert az oktatóknak kevés a hallgatóknak sok. A tanfolyam általában a hétvégékre esik minden alkalommal kb.3-4 órát, vesz igénybe.

Most közlöm, hogy a tanfolyam nem kötelező és nem indul hátránnyal az a személy, aki egyénileg készül fel.

A vizsgabizottságoknak sem, anyagilag sem más okozat miatt nem érdekük a buktatás. Tapasztalatom, hogy a vizsgabizottság szigorodott, a kötelező válaszokat igen is számon kérik, de ami pozitív, hogy igen is segítőkészek. Ezalatt azt értem, hogy ha a drukk felütötte a fejét, és a pánik kopogtat a fejeken akkor a bizottság, megtesz minden annak érdekében, hogy a vizsgázóból kiszedjenek mindent, ami a kérdéssel kapcsolatos. Természetesen a teljes „sötététséget” nem tudják honorálni sikeres vizsgabizonyítvánnyal, és ez így helyes.

Mai tendencia, hogy a hallgatók 50%-a fiatal, 30 %-a középkorú és a maradék személyek az idősebb korosztályt képviselik.

Érdekes tovább boncolgatva a tanfolyami hallgatókat, ugyanis kb. 15-20% az a személy, aki családi vonatkozás miatt,  viszi tovább pld. a vállalkozást, hivatásos vadász van a családban, megszállott régi eredetű vadászivadék, stb. Érezhető, hogy a vállalkozói szféra célpontul vette eme sportágat is, nem csak a golf és a vitorlázás, szörfözés lett a találkozások helyszíne, hanem a vadászterületek is. Ez nem gond, és nem tiltott senki számára a sportvadászat, de érezhető, hogy már nem a vadászattal kapcsolatos kérdések a fő szempont számukra, hanem a részvétel a mindenáron lövési kényszer, az anyagi érdekek előtérbe kerülése stb. Természetesen ez nem általános kijelentés részemről, de van már szakmai rálátásom, hogy a vadásztársaságok zömét kik uralják, illetve már érezhető a területek újbóli felosztása előtti tapogatózások. Visszatérve a tanfolyami oktatás kérdésére, mivel már megint elkalandoztam, a lényeg, hogy a hallgató is magának érezze az oktatás szükségességét, és a kihagyott órákat, tananyagok igen is vegye át, vegyék át az oktatóval. Tanfolyam végeztével célszerű egy házi teszt dolgozatot készíteni, amely az éles kérdésekből tevődik össze, valamint gyakorlati lőkiképzési, lövészeti oktatáson vezetni, hogy mennyi volt a kispuska teljesített köregysége és a korongon mennyi volt a sikeres találat és fontos az, hogy melyik lőállásból. Javaslom a jól bevált módszert, hogy a gyakorlati lőkiképzés és szintfelmérés után a próba tesztel együtt adjuk át a hallgatónak a lőtudása jegyzékét is. A tanfolyam végezte és a vizsga közt célszerű tartani 1-2 hetet, hogy lehetőség legyen a további lőkészség fejlesztésre, mivel a gyakorlati vizsgán a kispuska lövészeti köregységből kb.10-15 köregységet kapásból le kell számolni a vizsgadrukk lehetőségére. Valamint a korongokból is legalább 5-öt elméletbe már a vizsga előtt vegyünk el. A lényeg, hogy nagy mellénnyel ne menjünk se gyakorlati, se elméleti vizsgára. Nem fog segíteni a légpuska régi használata, ha nem ismerjük a célpont áthelyezés szabályát, de a koronglövészet sem pontlövészet, nem minden esetben kell telibe lőni! A vizsgabizottságok nem veszik figyelembe az ismeretséget, a családi múltat, a tudás számit semmi más! Megnyugtatásul még egyszer közlöm, hogy igen is segítőkész a bizottság, de a szakmát érintve szigorú!

Felmerülhet a kérdés, hogy számtanilag mennyi a sikeres vizsgázók közt a tanfolyami hallgatók létszáma és mennyi az egyéni felkészülést választó vizsgázó. Tapasztalat, hogy megítélésem szerint 70-30%. Természetesen ez függ a tanfolyami oktatás igényességén, az oktatókon és a hallgatói hozzáálláson is. Nehéz meghatározni előre a vizsga kimenetelét, de célszerű a hallgatóval, a tanfolyam végeztével közölni, igazolni részére, hogy a tanfolyami oktatók a részvételi jelenléti lap alapján és az órai munka alapján, valamint a lőtudása szerint az oktatók és a tanfolyam vezetője javasolja-e a vizsgára való jelentkezést vagy sem! Jobb előre tisztázni a vizsga sikerességének vagy sikertelenségének lehetőségét. Természetesen a kis ördög nem alszik!

Az igazolás és a javaslat a tanfolyam részéről nem azt jelenti, hogy át fog menni vizsgán vagy sem, de egy megnyugtató érzés mind a két fél részéről, hogy közlik kerek-perec, hogy mi várható!

Most közlöm, hogy a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a lakóhely szerinti vadászkamaránál, vizsgabizottságnál kell és lehet vizsgára jelentkezni. Ez így van, de nem tiltja a jogszabály, hogy bárki átjelentkezzen rövid időre más megyébe, aztán vissza. Élünk is eme lehetőséggel. Nem azért mert más megyében szigorúbb a vizsgabizottság, hanem mert kevés a tanfolyami oktatás. Az új fegyvertörvény szerint várható, hogy a vadászvizsga letételével már a vizsgázó a fegyverismereti vizsgát is letudja egy kalap alatt. Ennek kidolgozása remélem már folyamatban, van, mivel a vadászvizsga kérdésekben lévő fegyveres kérdések igen csak kevesek és hiányosak. Most május 4-5-6-án vizsgázik a tanfolyamunk és a végeredményt, negatív-pozitív tapasztalatokat ismét szeretném megosztani az olvasókkal. Remélem, hogy van létjogosultsága a tanfolyami oktatásnak, de ennek szűrője a vizsga! Az eredményes vizsga után pedig puskás, majd jó pár év területen eltöltött idő múlva lehet vadász belőle!

Tisztelettel:            Tóth Attila László

                 Vadásztanfolyam szakmai vezetője

                  Fegyver-optika és infra műszerész

                         Szaktanácsadó, szakértő.