-          ha az ismert és tapasztalt történések után valaki még el is hiszi, hogy ennél jobb – három (vízfej) lépcsős -  törvénymódosítást megalkotni már nem is lehetne?

-          ha valaki el is hiszi, hogy a kijelölt tájegységeket, és a mindent majd megoldó tájegységi fővadászokat a földtulajdonosok és a vadászok javasolták, kérték, vagy netán az asztalt verve követelték?

-          ha valaki érdekvédelmi vívmánynak veszi, hogy minden „szolgáltatást” annak igénybevétele előtt, előre kell fizetni?

-          ha a vadvédelem fogalmát évtizedek alatt nálunk nem lehetett – másokhoz (L.: természet-,madár-, állat-, táj-, műemlék-, stb. védelem) hasonlóan széles körben az elfogadott, a tisztelhető és a tartamos társadalmi értékmegőrző tevékenységek rangjára emelni?

-          ha valaki úgy gondolja, hogy megfelelő, nem javítható, sőt jobb már nem is lehetne a vadászok érdekvédelmi és érdekérvényesítő tevékenysége? ( A nyalás – jól tudjuk - elvárás, de csettinteni már nem kötelező hozzá.)

-          ha őszintén nem látjuk- és valljuk be, hogy az állományszabályozó tevékenységünk gyakorlata minden tudóskodó disciplina és hangzatos hókuszpókolás ellenére totális kudarcot vallott?

-          ha továbbra is elhiszik, hogy a konkrétan tapasztaltak alapján, „gyors reagálású”, revidiálható éves tervek helyett, igen drága és felesleges, és eddig sem használt, 10-20 éves üzemtervek kellenek?

-          ha az apróvadas területeken továbbra is tíz körömmel védik a vaddisznót, a hivatalosan engedélyezettek ellenére, de az etikára hivatkozva farizeus módon, „odalent” továbbra is szigorúan büntetik a malac és kocalövést? (Több megyében a ”0” tervezhető állomány előírására fütyülve, s a teríték jóval meghaladja már az ezret is. Büntetlenül.)

-          ha az időt nem sajnáló, sikeres vadász esetleg több disznót ejt el, azt nem becsülik, hanem az irigyei mószerolják, átkozzák - rosszabb esetben ki is nyírják - főként azok, akik ki se járnak?

-          ha a házi szabályzatok nem elsősorban a rájuk bízott vadállomány jövőjét és vadászok jól felfogott érdekeit védik, hanem egy szűk kör javára, azaz többnyire éppen mindezek ellen készülnek?

-          ha a ma már szinte megszámlálhatatlan vadászati kitüntetések mögött fehér holló ritkaságú a mérhető és valóban elismerésre méltó teljesítmény? (Sőt, a tervek szerint még alapítanak egy újat is.)

-          ha nálunk egyfajta érdem lehet az elvtelen sunnyogás, az ötlettelenség, a megújulás vágyának feladása, a reform elképzelések kigolyózása?

-          ha a jogosult számára egyébként törvényileg kötelező és csak elvileg számon kérhető vadkárelhárítást pénzért árulják, és nem szól ellene senki?  

-          ha az apróvad állomány soha nem látott „mélyrepülését” már rég nem lehet még csak fékezni sem?

-          ha a mesterséges neveléssel történő állománypótlást, telepítést, állományfejlesztést anyagi okokra hivatkozva már csaknem mindenütt érdektelenség miatt abbahagyták? (Épül a jól fizető, fogyasztói vadásztársadalom.)

-          ha a vadászhatósági kritériumnak elfogadott, száz hektáronként minimum 4 apróvad elvének nem lehet érvényt szerezni?

-          ha a nagyvadállomány szabályozhatatlanságában és az apróvad állomány pusztulásában senki nem meri felvetni a történtekért sem a szakmai szervezeteknek, sem a vadászati szakhatóságnak a rájuk vonatkozó szakmai felelősséget?

-          ha a törvényileg tiltott éjjellátókat, infra és egyéb képátalakító céltávcsöveket széles körben, szabadon reklámozhatják, amiért nem csoda, ha aztán hallgatólagosan szinte mindenütt használják is?

-          ha szinte általánosan elfogadottá vált a „dobálós” fácán? (Amíg a jogos és védhetetlen népharag végleg el nem söpri.)

-          ha az erdei szalonka tavaszi vadászatának több mint fél évtizedes igen költséges monitoringozásának – amelyet a betiltók soha nem végeztek – ellenére sem sikerült az eszement, egyébként más migráns ügyekben teljesen leszerepelt, de mindenhez is(!) értő, euroidióta tilalmazókat meggyőzni. ( A magyar embereknek ez nem kell.)

-          ha a szaporodási időben elfelejtődött a veszélyeztetett helyekről a vadriasztás, a fészekmentés, és a mentett tojások keltetése, megmentése? (Csak az áramütött, gázolt, vagy vegyszerezett legelész ölyveket műtenek térítés nélkül, de jogosultak még akár ingyen műlábra is. Az állami tulajdonú területen talált elpusztult, vagy beteg élővadért – vaddisznó, őz, fácán, nyúl - vizsgálatáért a kezelőktől pedig továbbra is zsibbasztó összegeket kérnek.)

-          ha évtizedek óta nincs szakmailag- és számszerűen megalapozott, megfelelő és hatékony ragadozó kontroll?

-          ha a dúvad elejtés már nem vadászélmény?

-          ha a trófea kultusz vadhajtásait nem sikerül a maga helyére, a szak- és ésszerű szabályok közé szorítani?

-          ha csak siránkoznak, körmöt rágnak, de semmiféle értelmes, hatékony  marketing módszert, fogást, akciót az egyre erősödő konkurencia és piaci harc ellenére nem találnak ki a fizető vadászvendégek megtartása, vagy ide csábításának az érdekében?

-          ha a vadban okozott károknak a törvényi előírások ellenére továbbra sem sikerül érvényt szerezni? ( Baleset, gázolás, vadorzás, mérgezés stb.)

-          ha hiányzik az élőhely degradációt kompenzáló tervszerű és hatékony élőhely fejlesztői munka?

-          ha a közmunkások fészkelési időszakban a jól végzett munka örömével továbbra is ész nélkül irtják a megmaradt bozótosokat, a vadbúvókat?

-          ha a vadászoknak nincs kezdeményező, egyeztetett, átgondolt, terjeszthető és végre hajtható programjuk a „zöldítés” nem vitatható és valóban áldásos hatásainak kihasználására.? (A jóslások és prédikációk már rég nem elegendők.)

-          ha  a céltudatos, a gyakorlatban is bevált munkamódszerek helyett csak konstatáló tudóskodások, mélyrepülős grafikonok, infantilis siránkozások, sajnálkozások, és öncélú konferenciákra telik csak az „erőből”?

-          ha összefogás és együttműködés helyett megosztó, partikuláris érdekek alapján, vívott „revírharcok”, mutyizások zajlanak, az összehangolt és szakszerű gazdálkodás helyett pedig területszerzési akciók fordítják egymás ellen az embereket?

-          ha nincsenek a gyakorlatban bizonyítottan bevált, kifejezetten a helyi sajátosságokra épülő alkalmazható módszerek, programok?

-          ha az állami -  bocsánat „nemzeti” -  tulajdonú vaddal való helytelen, szakszerűtlen és felelőtlen rablógazdálkodás esetén az ejnye-bejnyén kívül – ahogy eddig egyetlen esetben sem  - történik semmi érdemleges, amiért  nincs senkinek, semmiféle veszíteni valója?

-          ha minden vitás kérdésben végső soron egyedül a pénz dönt?

-          ha a horribilis társasági belépési díjak (vagyonrészek) és tagdíjak ellenére az átkosból örökölt  „oszthatatlanság” miatt, teljes a jóhiszemű tag teljes anyagi kiszolgáltatottsága és legális átverése?  (Ez ma már igazságtalan és tarthatatlan.)

-          ha nincs tényleges selejtezés, csak „ajánlások” formájában létezik, s a szigorúan betartandó és számon is kérendő szakmai szempontok helyett, elsősorban az áhított bevétel a lövés előtti bírálat és a döntés alapja? (Mert mindenki a javát akarja.)

-          ha a lelövési számokat továbbra is az ellenőrizetlen, teljesen irreális és megbízhatatlan, kötelezően lejelentett létszámbecslés alapján tervezik?

-          ha a beígért szigorítás helyett, harsányan reklámozott, tíz napos oktatást követően, akárcsak a - lejáratott  „aranykalászosokénál” -  mintegy másfél százezerért már bárki puskás lehet? (Ami – valljuk be - még egy OKJ-és, jeles műkörmösnek se elegendő.)  

-          ha nem történik semmi, ha valaki nem ír, nem olvas, „ugatja” a vadászati kultúrát, fittyet hány a vadászetikára, az etikettre, a tradiciókra?

-          ha – sajnos egyre többen -  vadász emberhez - méltatlan viselkedésükkel rendre növelik a társadalmi ellenszenvet?

-          ha a vadászati közéletben továbbra megmarad a szinte már mérhetetlen, közismert és megtapasztalt a közöny és fásultság? A ritka felszólalások érdem- és értelmetlensége? A senki által nem ismert és meg nem választott, és nem „küldött” képviselők, akik valójában nem tudják kiket, vagy miket képviseljenek, nincs véleményük, elképzelésük, választás előtt pedig megismerhető céljaik, elképzeléseik, programjaik? ( A szavazás eredménye persze nem is lehet más, mint a szokásos egyhangú beletörődés)

-          ha nincs valós versenyhelyzet a tisztségviselők, vezetők között a megválasztásuk előtt?

-          ha nincs demokrácia, belső információ csere, és az ismert szavazó gépezet „csavarjai” évtizedek óta bármit, de annak az ellenkezőjét is gondolkodás nélkül megszavaznak, mert kihűl az ebéd?

-          ha ténylegesen senki nem ellenőrzi és nem kéri számon a már rendesen megfizetett tisztségviselők és alkalmazottak munkaidő, és eszköz kihasználását, illetve azok hatékonyságát? (Vizsgálta már valaki, hogy vajon mégis mit csinálnak napi nyolc, vagy heti 40 órában? (Azaz feladtuk, vagy szerepük van?) 

-          ha súlyos szabálytalanságok, elszámolási mulasztások, sőt bűncselekmények, hamisítások, sikkasztások, hűtlen kezelések előfordulnak, és az még esetleg jogerősen be is bizonyosodik, akkor is szemérmesen elhallgatják, és az elkövetőket futni hagyják? (Ha valakinek példák kellenénk, sorolhatok…)

-          ha semminek, semmiféle személyi, erkölcsi, vagy anyagi következménye évtizedek óta nincs? (Kitünti van, bukta nincs, és későbbi méltatlanná válás miatt hányat vontak vissza?)

-          ha mindenütt a kritika nélküli, szakadatlan és elvtelen lájkolás, hurráoptimizmus és sikerpropaganda dívik, a megfelelő fékek és ellensúlyok nélkül?

-          ha senkit nem érdekel, hogy az eddigi haszonbérleti díjakat vajon kifizették-e, és azokkal a képviselők maradéktalanul elszámoltak-e?

-          ha jobbító szándékú, szóban elhangzó, vagy írásban beküldött javaslatokra a választott vezetők egyszerűen nem válaszolnak, rosszabb esetben pedig személyeskedésnek, populizmusnak, demagógiának, azaz támadásnak minősítik                            

Azért – előbb-utóbb – valamit biztosan „érlel”, és majd csak kiforr, mint a cefre. Egyelőre csak kérdés van a kérdés hátán. (Feltételes módban: hahaha.) Annak ellenére, hogy bizonyára jobb és  „tanácsosabb” volna továbbra is – ahogy eddig – kussolni, és mindent elhallgatni, mégis ha valaki netán gondolkodni merészelne, abba sem lehetne hagyni. Bárkinek, bőven lehet még tenni is hozzá. Egészségünkre!                                                                                            

Homonnay Zsombor

jágerblogger

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés