Október közepén verőfényes napsütésben hét fős baráti társasággal indultunk barcogó dámbika vadászatra Romániába, a Pannonvad KFT szervezésében.
      A magyar határ átlépése után román oldalon a fegyverek beengedésével kapcsolatos adminisztráció elvégzését követően gépkocsink már az Arad megye egyik erdőgazdaságának udvarán állt meg a határtól mintegy 25 kilométerre.
   Egon barátunk a - Merle Jagdreisen iroda vezetője – a házigazdákkal közösen mindent gondosan, precízen megtervezve, előkészítve várt bennünket. Gyors átöltözés után felkészülve a vadászatra indultunk a területre. A Körös folyó mellett elterülő hatalmas összefüggő, októberi gazdag színpompába öltözött erdők látványa felemelő élmény nyújtott. Az egyéni vadászati módok – lovasfogatos barkácsolás, les, cserkelés – kombinálásával vadászhattunk.     Az első alkalommal valamennyiünkben maradandó élményt hagyott az a tömérdek dám, amelyet láttunk.
Zengett az erdő a barcogó bikák hangjától. Annak ellenére, hogy este egyetlen vadat sem ejtettünk el, mindannyiunknak óriási élményben volt részünk.
    Másnap hajnalban ismét a gondos szervezés mellett indultunk a vadászházból. Az egész nap tartó barcogás eredményeképpen este öt dámbika feküdt a ravatalon, köztük egy olyan különleges agancsú is, amelyet a sokat látott erdészeti dolgozók is megcsodáltak. Bizonyítva ezzel is, mire képes a természet.
     Vadászbarátaimat őszinte vadászirigység töltötte el az igazán nem mindennapi trófea megpillantásakor.
    Másnap délelőtt, az előző nap „megismert” hangorkán közepette azok is elejtették bikáikat, akiknek addig nem sikerült, sőt volt, aki a másodikat hozta terítékre.
A két nap emlékei páratlan, felejthetetlen élményt nyújtottak számunkra.