Nem tudjuk, hogy a Kaszó név honnan ered, s mi a jelentése. Eggyel több titok, amely ezt a környéket lengi körül.

A földrajzi nevek azonban mégis sok mindenről mesélnek. Itt van példának okául a Hamuházi-híd elnevezés. Valaha hamuzsírt égettek ezen a helyen a Szlovákiából idekerült burgerok. Ha valaki nem tudná: a hamuzsír alapanyagot jelentett a hadiiparnak a lőporkészítéshez. Aztán találunk olyan nevet, mint az Oroszirtás. Azt a helyet jelöli, ahol az orosz fennhatóság idején a legnagyobb kitermelést folytatták.

*

A szájról szájra járó hagyomány szerint Hohenlohe herceg egyik környékbeli vadászatán egy olyan csodaszarvast lőtt, amely minden vadász álmai között szerepel, s miután az terítékre került, elhatározta, hogy megvásárolja a területet az esztergomi káptalantól. A herceg Festetics Taszilótól megvette a So-mogyszob–Gyékényes vasútvonaltól Kaszó felé eső birtokrészét, mintegy 4200 kh erdőt. Terjeszkedett Bolhás felé is. Itt gróf Somssich Gyulától vett földeket. Mert a birtokszerzést törvény korlátozta, létrehozta a Késmárki Ingatlanforgalmi Részvénytársaságot. Ennek tagjai az alkalmazottjai lettek, persze csak papíron. Az első világháború után, mert a trianoni határok kijelölése után Késmárk már nem számított magyar városnak, a részvénytársaságot átmentette Magyarországra Bolhási Mezőgazdasági Ingatlanforgalmi Rt. néven.

*

Dr. Kiss István. Bármerre járt, mindig azt nézte a nagyvilágban, hogy milyen új ötletet lehet megvalósítani Kaszón is

1967. július 1-jén a kaszói erdészet a Honvédelmi Minisztériumhoz került. Mennyire tartozott az előzetesen beavatottak közé az akkori kaszói erdészeti vezető, dr. Kiss István? Az özvegyével erről is beszélgettünk.

– Nem tudott róla. Őt is meglepte a döntés, mint ahogy meglepte a kaposváriakat is. Bármit is beszélnek, korábban nem ismerte Czinegét. Azután alakult ki közöttük szorosabb kapcsolat, miután Kaszó a minisztériumhoz került. Lejöttek a tábornokok, körülnéztek, aztán szóltak, hogy érkezik a miniszter. Felsorakoztunk. Leszállt két helikopter, de egyikben sem volt benne a Czinege, túlontúl nem kedvelte a repülést, inkább autóval jött. Kérte, lássuk el a munkánkat úgy, ahogy eddig tettük.

Dr. Kiss István és Czinege Lajos barátsága közismert volt. Ha a miniszter megfordult Kaszóban, akkor okvetlenül átment az igazgatóékhoz is. Szemrevételezte a kertet, megnézte a malacokat.

– Mondta a férjemnek: Gazda – így hívta a Pistát - sok ilyen emberre lenne szüksége az országnak! Ha gyalog végigment a pusztán, kezet fogott mindenkivel, és megkérdezte hogy van. Higgye el nekem – érvelt Mária aszszony –, hogy ok nélkül szidták a Czinegét. A Pistám vitte bele mindenbe. Könyörgött nekik, hogy ezt, vagy azt csinálják meg a település érdekében.

A Czinege meg tisztelte annyira, hogy hallgatott rá. Így épült meg az út, készült elé a régi helyén az új vadászház, létesült az üdülő vagy az új iroda..

Dr. Kiss tényleg tudatosan tett azért, hogy a puszta emberhez méltó körülményeket biztosítson az ott élőknek.

A miniszter barátja pedig segített neki. Kapóra jött, hogy a nyolcvanas évek elején valahol Magyarországon elkezdtek építeni egy titkos objektumot. (Nem tudhatom, hogy ennek a valóban elkészült bázisnak a megléte ma mennyire titok, de utcahosszat beszélik, hogy hol található, s miért kellett villámgyorsan megépíteni. Ha igazak a folyosói pletykák, akkor tényleg szükség volt abban az időben a pánikszerű építkezésre.)

A katonai vezetés nem akarta, hogy híre menjen a dolognak, ezért azzal egy időben több helyen is munkához fogtak. Mert az akcióhoz volt pénz, a miniszter az ő szemszögéből nézve érthető módon a számára kedves Kaszóra költötte a legtöbbet. Talán többet is, mint ami indokolt lett volna.

Hogy mibe került a kaszói építkezés, nehéz lenne megmondani. Eltérő számokat olvasni. Czinege Lajos egy interjúban azt mondta, hogy 20–22 millió forintot költöttek Kaszóra. A HM becslése 23 millió forintról szól, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1988-as vizsgálata pedig 175 millióról. Megkockáztatom, hogy ha ez az álcázási „hadművelet” nincs, akkor ma nem beszélhetünk a szemnek szép Kaszóról. Igaza van annak a nyugalmazott tábornoknak, aki azt mondta: Czinege a rendszerváltás áldozati báránya volt.

Dr. Kiss István 1989. szeptember 8-án meghalt. Nagykanizsán temették el. A gyászszertartáson ott volt az egykori miniszter barát, s ott álltak díszőrségben a kaszói erdészek, vadászok is. Mária asszony nehezen viselte el a következő hónapokat. A férj elvesztése mellett szembe kellett néznie a Kaszót szenzációként taglaló újságcikkekkel is. A türelme egyszer csak elfogyott: levelet írt Németh Miklós miniszterelnöknek. Dr. Kiss Istvánné nem másról írt, mint arról, hogy akik férje emlékét sározzák, ugyancsak besározták magukat. Hofi Géza, a Kossuth-díjas színművész, aki gyakran megfordult Kaszóban, egyszer azt mondta: a mocskolódók magukat akarták szalonképessé tenni.

*

A magyarországi versenyek között kevés olyan helyszín van, amely három egymást követő évben is országos bajnoki rangot kapott. Kaszó ilyen.

A Kaszó Duatlon Országos Bajnokságnak minden évben sikerült megújulnia. Megtartotta azokat az alapmotívumokat, amelyek az első verseny óta szinte csak itt Kaszóban lelhetők fel: az erdő titkát, a jó levegőt, a tisztaságot és azt a vendéglátói szeretetet, ami a versenyzők számára talán a legfontosabb. De minden évben tudott újat is mutatni: a pálya kijelölésében, a minél látványosabb vonalvezetés megtervezésében. Hogy a kerékpárosokat szinte megérinthessék a nézők, a kaszói „főteret” kellett kicsit átszabni, a fekvőrendőröket beburkolni, a „trófeabíráló” előtti térre stílusosan egy magaslest kitenni, hogy a műsorközlő jól lásson mindent.

A helybeliek gyakran viccelődtek azzal, hogy a Duatlon az esőt is magával hozza Kaszóra. Négy év után megtört ez a fajta hagyomány, mert bár 2004-ben mindenki esőköpennyel és vastag pulóverrel készült a versenyre, a májusi napsütés és a világszínvonalú, szoros mezőny forró helyzeteket termetett a versenypályán.

A sportrendezvények mellett azonban mégsem szabad elfeledkezni arról, hogy Kaszót elsősorban vadásztelepülésként ismerik. Kaszó, a vadászat és a hazai vérebes találkozók az elmúlt 15 évben szinte elválaszthatatlan fogalmakká váltak. Az Erdőgazdaság 13 Véreb fővizsga és verseny után lehetőséget kapott arra, hogy nemzetközi szinten is megmérettesse magát. Így a 2003. évi Nemzetközi Véreb Fővizsga helyszíne Kaszó lett. Az előkészületeket, szervezést már 2002. végén megkezdte az Erdőgazdaság, hiszen a résztvevőknek, a lebonyolításban közreműködő nemzetközi delegációknak mintegy 400 fő részére kellett elhelyezést, ellátást biztosítani, a háromnapos rendezvénynek kísérőprogramokat szervezni és bemutatni a magyar vadászati kultúrát, valamint a kaszói vadászterület értékeit. A rendezvény méltó megkoronázása volt a Hubertus emlékhely ünnepélyes megáldása.

Forrás: Heves Megyei Hírlap,

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés