A Nimród augusztusi számában megjelent dr. Székely István úr cikke, melyben a Vadászkamara és a Vadászati Védegylet által megfogalmazott vadászati törvény módosító javaslatokat olvastam. Már a várható cikksorozat első cikke is a vadászterületek kialakításával kapcsolatban olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek a vadásztársadalom és az érintett földtulajdonosok érdekeivel összeegyeztethetetlenek. 

Mivel a módosító javaslatokkal kapcsolatban éppen a vadászok és az érintett földtulajdonosok véleményére nem volt kíváncsi eddig senki, ezért úgy gondoltam, hogy ezúton lehetőséget kell teremteni a véleménycserére, hogy az előbb-utóbb módosításra kerülő vadászati törvény ne csak az állam-állami vadászterületek, hanem a teljes magyar vadásztársadalom érdekét szolgálja.

Hiri Sándor

A Nimród című vadászati havilap augusztusi számában találkoztam dr. Székely István ügyvéd úr cikkével, melyre mivel a vadászterületek kialakításával kapcsolatos módosító javaslataival ily módon nem tudok egyetérteni, olvasói levél formájában reagálnék.

A közúttal kapcsolatos vadászati törvénymódosítás valóban elfogadható, hiszen egy törvénynek nem lehet az a célja, hogy bonyolultabbá tegyen egyszerű dolgokat, hanem a jól megalkotott törvény éppen azt kell, hogy szolgálja, hogy a törvény által érintettek számára az abban foglaltak betarthatóak, betartathatóak, és nem utolsó sorban világosan értelmezhetőek és életszerűek legyenek.

Mint Székely úr írja a 96. évi LV tv. valóban megérett a módosításra, azonban véleményem szerint nem most és nem úgy, ahogy ez az ügyvéd úr cikkéből kiderül. Ne azért módosítsunk törvényt, mert jelentős számú bírósági per kísérte a vadászterületek kijelölését. Mint ezt mindannyian tudjuk, jelentős érdekek feszültek egymásnak a vadászterületek kialakítása során és mivel a magyar jogrend szerencsére lehetőséget ad a szemben álló felek számára, hogy jogorvoslati lehetőséggel éljenek, ezért a bíróságok jogerős ítéleteivel rendezhették vitás ügyeiket.

Egyszerűen nem értem, hogyan fordulhatott meg bárkinek a fejében, hogy a Megyei FVM Hivatalok vagy bármely bizottság kezébe adja a vadászterületek kialakításának a jogát, hiszen mint ezt a vadászati törvény is megfogalmazza a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része és mint vagyon értékű jog a föld tulajdonosát illeti meg. Ha ezt az alapjogot nem kívánjuk megsérteni, úgy azt a lehetőséget sem lehet elvenni a föld tulajdonosaitól, hogy a vadászterületek kialakításával kapcsolatban saját maguk hozzanak döntéseket, hiszen az életszerű működések akkor tudnak kialakulni, ha nem kényszerítjük bele a földtulajdonosokat egy újabb kényszerfúzióba.

A 96. évi LV tv. megalkotása óta jelentősen átalakultak a magyarországi birtokszerkezetek és tulajdonosi valamint földhasználói viszonyok. Nem csoda hát, ha a vadászterületek határai átíródtak és az csak egy egészséges folyamat. Egy példa. Képzeljük csak el, mennyi vadkárral kapcsolatos pertől mentesülne a vadász és földhasználói társadalom, ha a vadászati jog azok kezébe kerül, akiket a vadkár súlyt ect. Amennyiben a kialakult birtokszerkezeteknek megfelelően alakulnak ki az új vadászterületek, így mindenki számára a lehető legmegfelelőbb módon tudnak befejeződni a vadászterületek kialakításai a különleges rendeltetésű vadászterületeken is 2010-re. A cikkben olvasott módosítási javaslat azért is érthetetlen, mert a földtulajdonosok vadászterület kialakítási javaslatait szakmai szempontból eddig is bírálhatta, módosíthatta a vadászati hatóság és mind a természetvédelmi hatóság, mind az erdészeti hatóság ugyanilyen lehetőségekkel bírt.

Milyen előrelépést jelenthet az, ha a megyei hivatalok kezébe tesszük le a területkialakítások lehetőségét? Véleményem szerint semmilyet. Ott is csak határozatok fognak születni, amelyeket a „károsult" földtulajdonosok perelni fognak és a vége ugyanaz lesz a történetnek, a bíróság. A Székely úr által említett javaslat az előrelépéssel szemben viszont számos hátralépést tartalmaz.

A vadászati törvény ez irányú módosítása vajon kiknek állhat érdekében? Most, hogy a vadászterületek jelentős részének a kijelölése az országban már befejeződött és csak a főleg állami kezelésben levő eddig különleges rendeltetésű vadászterületeken belüli vadászterületek kijelölése van hátra az elkövetkezendő évben? A javasolt módosítás véleményem szerint a jelen időben egy célt szolgálhat, fixálni és megerősíteni a 13 éves üzemtervvel rendelkező vadászterületek pozícióit és egyúttal elvenni azt a lehetőséget a magán földtulajdonosoktól, hogy valóságosan élni tudjanak a jogaikkal.

Mivel az ingatlan nyilvántartás módszere és rendszere országunkban jól átlátható és a tulajdoni viszonyok gyakorlatilag négyzetméter pontossággal ellenőrizhetőek, ezért a Vtv. ilyen módosításával az állami hivatalok olyan helyzetbe juthatnának, hogy olyan vadászterületeket alakítsanak ki, amelyben a szavazati arányok jórészt az állam illetve esetleg néhány nagy földtulajdonos javára billennének. A jelenlegi törvénymódosításra irányuló törekvés csak azt a célt szolgálhatja, hogy a 2009-2010-ben kialakítandó, jelenleg 13 éves üzemtervvel rendelkező vadászterületek kialakítása, úgy mehessen végbe, hogy a mostani kezelők, mint már fentebb említettem, szinte kizárólag állami vállalatok, különösebb erőfeszítés nélkül teljes biztonsággal megtarthassák a mostani területeik jelentős részét. Mivel a megyei FVM Hivatalok az államigazgatás szervei, az állami vállalatok, pedig állami tulajdonban vannak, végső soron a felettes hatóságuk ugyanaz és ebben a helyzetben pártatlan döntés nem várható a hivataloktól, hiába áll mögöttük bármilyen bizottság is, ami a pártatlanság látszatát próbálja sugallni. Tehát a helyzetet plasztikusan úgy lehetne lefesteni, hogy valaki jobb kezében baltát tartva lecsapja a bal kezét csupán azért, hogy egy kívülállónak ebből előnye származzon, mely esetben az öncsonkító szerepe az államé, a kívülálló pedig a magán-földtulajdonosoké lenne. Ez a lehetőség ugye, mindenki számára elképzelhetetlen??!!

Sok vadászni kívánó földtulajdonos komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében (külterületi vadászatra alkalmas ingatlant vásárolt, jognyilatkozatokat szerzett), hogy vadászati lehetőséghez jusson a későbbiekben és ezzel a törvénymódosító javaslattal, ha megszavaznák  ezek az erőfeszítések semmivé válnak ami nem a megnyugvás hanem a feszültségek további gerjesztése irányába mutat. A területkialakításokra való felkészülést a meglévő törvények alapján kezdte el mindenki és egy ilyen horderejű módosítás miatt eleve vesztes pozícióba kerülve a földtulajdonosok csak azt látnák, amit már az élet más területein is megtapasztaltak kis országunkban, hogy itt bármi lehetséges és rövid idő multával annak az ellenkezője is. Ha valóban az a cél és az össztársadalmi érdek, hogy a kiemelkedő értékű magyarországi vadállomány megfelelő szinten maradjon, úgy ez csak akkor fog megtörténni, ha a vadászati törvényt ilyen mértékig nem bolygatjuk, hanem hagyjuk a földtulajdonosokat élni a törvény adta jogaikkal, hiszen a vadnak jobb gazdája nem lehet, mint azok az emberek, akik a vad élőhelyét birtokolják, használják, művelik. Ha ezeknek az embereknek a feje fölött ésszerűtlenül átnyúl az állam, egy ilyen törvénymódosítással, akkor lesz csak igazán nagy baj a magyar vadállománnyal. A korosabb vadászok talán még emlékeznek a 1996-os vadászati törvény megjelenését megelőző drasztikus vadlétszám csökkenésre, mikor is az akkor pozícióban levők még az utolsó hónapokban „élvezkedtek" egy kicsit, a hűtők feltöltése és vélhetően az irigység miatt. Ha a törvény módosítás Székely úr elképzelése szerint megtörténne, úgy az eddigiekhez képest a feszültségek nem, hogy csökkennének, hanem erősödni fognak.

Talán nem érdeke mindenkinek az egyszerű kiskapu mentes működés véghezvitele...

A törvényt tovább bonyolító módosítások helyett, inkább a homályos pontokat kellene tisztázni, hogy a vadászati törvényben ne legyenek félreérthető, többféleképpen magyarázható rendelkezések. Értelmetlen dolog lenne most egy huszárvágással alapjaiban megmozgatni azt a vadászati törvényt, amelyet végre az érintettek megtanultak használni, s tudnak értelmezni. Most újra az az idő jönne el, amelyet Székely úr a cikk elején megemlített, hogy a friss törvényi szabályozás után az érintettek 1996-ban nem rendelkeztek kellő tapasztalattal, ez most sem lenne másként és emiatt újfent problémák garmada jelentkezne.

A törvény módosítása a fentebb említett okok miatt most semmiképpen nem időszerű, bár bizonyos érdekcsoportoknak bizonyára az. Ha már módosításon gondolkodik a szakma az 2010 után nyerhetne igazán értelmet, hiszen az érintetteknek több évük lenne az új rendelkezések értelmezésére, megtanulására. Mindenesetre a kényszerfúziókra irányuló módosítások úgy gondolom messze állnak a magán tulajdonosi, sőt akár szélesítve a kört, az Európai Uniós gondolkodásmódtól és ha elindul egy ilyen negatív folyamat akkor már hol lehet ennek a vége, talán jön újra  a tsz-esítés?????, amikor is, mint tudjuk mindenkinek volt tulajdonjoga valamely részt, csak élni nem tudott vele.

Hiri Sándor
vadgazdálkodási szakmérnök

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés