– Jöhet a smink! – lép hátra a kudufejtől Bagó László, előveszi a speciális festéket (amit szarvasszájszín elnevezéssel árulnak a neten), majd a spray-vel befújja az állat száját.

Később jut a festékből a kudu orrára, szemhéjára meg a fülkagylójába is. Ezek az utolsó simítások, kész a preparátum. A különböző munkafázisok eltérő ideig tartanak, de összességében többnapos, néha többhetes folyamatról van szó.

Bagó László jelenleg a legsikeresebb hazai preparátor. Erről papírja is van: a preparátorvébék történetében elsőként neki sikerült magyarként világbajnoki címet szereznie, miután idén februárban Salzburgban a legelőkelőbb mezőnyben (az úgynevezett mester kategóriában) az általa készített páviánfejet ítélte a zsűri a legkiválóbbnak.

A nemzetközi versenyeken a bírálók nagyítóval és kislámpával veszik szemügyre a preparátumokat, elsősorban azt figyelik, mennyire élethű az elkészült állatszobor, mennyire kidolgozottak a finom részletek – a bőrredők, a fülek, az izmok, a mirigyek –, illetve milyen művészi hatást kelt az alkotás.

A hatalmas szakmai sikerhez ugyan nem társult anyagi elismerés, Bagó Lászlónak még sincs oka panaszra. – Bőven el vagyok látva feladattal, alig győzöm a munkát – magyarázza az újdonsült világbajnok, akitől elsősorban vadászok és múzeumigazgatók kérnek állattömést. A megrendelések alaposan átalakultak az elmúlt tíz évben, míg korábban a magyar erdőkben kilőtt szarvasokat, őzeket és rókákat kellett preparálnia, manapság az afrikai vadaké a terep: antilopok, leopárdok, oroszlánok, kafferbivalyok, majmok sorakoznak a műhelyében tömésre várva.

A 39 éves Bagó László igazi autodidakta: nem iskolában, nem is idős mesterektől tanult, hanem könyvekből, valamint a gyakorlati tapasztalatai alapján sajátította el a szakmát. Világéletében preparátornak készült, kisgyerekként minden ünnepi alkalomra kitömött állatot kért a szüleitől. Nehezen bírta ki, hogy szét ne szedje a preparátumokat, de jórészt ellenállt a csábításnak. Saját megfogalmazása szerint épphogy csak beléjük kukkantott néha.

Hivatalos végzettsége vadőr, de a középiskola befejezése óta a preparálásból él. Húszas éveiben és az elmúlt két esztendőben vállalkozóként űzte az ipart, 2004–2010 között pedig a Magyar Természettudományi Múzeum alkalmazásában állt.

– Nagyon hasznos időszak volt az életemben: a múzeumba kerültek ugyanis az állatkertben elhullott állatok, így olyan fajokkal is találkozhattam, amelyekkel sem addig, sem azóta nem volt dolgom – meséli.

A preparátori munka komplex tevékenység. Művészi véna nélkül nem is érdemes belevágni, hiszen az első munkafolyamat az állatmodell kifaragása, majd kiöntése. Ezt régen gipszből vagy papírból készítették, manapság speciális műanyagból, ami egyszerre kemény és könnyű, ugyanakkor kiválóan formálható. Lehet kapni persze kész fejsablonokat is, de az igazi preparátor inkább maga faragja ki a „bőr alá valót”.

– Nem esem kétségbe, ha nekem kell megnyúzni egy állatot, de értek a bőrcserzéshez és a művészi anatómiához is – sorolja a világbajnok. – A folyamat leglátványosabb része az „öltöztetés”, amikor a konzervált bőrt felvarrom, illetve ráragasztom a műanyag modellre. Ekkor rögzítem az üvegből készült szemeket is a szemgödrökbe.

A preparálás nem olcsó mulatság. Egy-egy kisebb szarvasfej 80-100 ezer forintból kijön, a teljes alakos preparátumok több százezer forintba kerülnek. Bagó László legdrágább munkája eddig egy oroszlán kitömése volt, amiért 700 ezer forintot fizetett a megrendelő.

– Kutyát, macskát nem vállalok!– fakad ki a világbajnok, akit pedig rendszeresen megkeresnek azzal, hogy állítson emléket elpusztult házi kedvenceknek. – Elvi okokból nem foglalkozom háziállatokkal: ha egyszer a családtagjainkat sem preparáltatjuk ki, akkor tiszteljük meg ugyanezzel a kutyánkat-macskánkat is. Egyébként könnyű leszerelni az érdeklődőket: csak el kell árulnom, hogy a legolcsóbb macskakitömés is legalább 70 ezer forintba kerülne. Máris leteszik a telefont.

Forrás: NOL

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés